Talmácsi Gábor 13 éve lett világbajnok!

Kóti Gergő újságíró
Közzétéve:
2020-11-04, 09:57

Máig ő az autó- és motorsportok történetének első és egyetlen magyar világbajnoka.

Nem mondhatjuk, hogy Magyarország egy kifejezetten autó- és motorsport nemzet lenne. Ennek ellenére szép számmal akadnak olyan eredményeink, amelyekre méltán lehetünk büszkék.

Itt van nekünk rögtön Michelisz Norbert, aki 2019-ben a túraautó-világbajnokság (WTCC) utódának számító túraautó-világkupa (WTCR) bajnoki címét szerezte meg. A kamion-Európa-bajnokságon (ETCR) Kiss Norbert egymás után kétszer, 2014-ben és 2015-ben lett a kontinens legjobbja. Természetesen meg kell említenünk hazánk első és ezidáig egyetlen Formula–1-es versenyzőjét, Baumgartner Zsoltot is, aki ráadásul a 2004-es Amerikai Nagydíjon az egy világbajnoki pontot érő nyolcadik helyen futott célba.

Persze, lehet ezen fanyalogni, de helyezzük kicsit más megvilágításba a történetet. A Száguldó Cirkusz 1950 óta íródó történetében eddig 860 versenyző próbált szerencsét az F1-ben és mindössze 341-en tudtak pontot szerezni. Ez azt jelenti, hogy több mint 60 százalékuk csak tapasztalattal gazdagodott, ponttal/pontokkal nem. Ráadásul Baumgartner ezt az eredményt egy Minardival, a mezőny toronymagasan leggyengébb autójával érte el.

Baumgertner Zsolt a Minardi F1-es autójában 2004-ben
Baumgertner Zsolt a Minardi F1-es autójában 2004-ben

Két keréken is jelentős sikereket értek el hazánk fiai. Szabó II László volt az első magyar gyorsasági motorversenyző, aki igazán kiemelkedő eredményeket tudott elérni a világbajnokságban. Bár mindenki isten adta tehetségnek tartotta, vb-futamot sosem tudott nyerni, elsősorban a gyengécske technikának köszönhetően, mellyel motoroznia kellett. Őt követte Drapál János, aki a kor legjobb versenyzőit – mint például Giacomo Agostini, Phil Read, Jarno Saarinen vagy Dieter Braun – megelőzve négy futamot is tudott nyerni a világbajnokságban. Első ízben az 1971-es Csehszlovák Nagydíjon állhatott fel a dobogó legfelső fokára a 250 köbcentis kategóriában. Az a brnói verseny különösen emlékezetesre sikerült, ugyanis a második helyen Szabó II László ért célba. Ezzel megszerezve a magyar motorsport máig egyetlen kettős győzelmét a vb-n. Drapál ezt követően még háromszor tudott diadalmaskodni: az 1972-es Jugoszláv Grand Prix-n a 250 köbcentisek, valamint az 1973-as Jugoszláv és Osztrák Nagydíjon a 350 köbcentisek között.

Szabó II László motoron, oldalról, menet közben

Szabó II és Drapál sikereit hosszú-hosszú szünet követte a nemzetközi porondon, mígnem az új évezred legelején egy bizonyos Talmácsi Gábor be nem mutatkozott a gyorsaságimotoros-világbajnokság 125 köbcentis kategóriájában.

Drapál János motoron, oldalról, menet közben

Az 1981. május 28-án született Talmácsi 2000-ben – magyar bajnoki címmel és Alpok-Adria Kupa-győzelemmel a zsebében – már az Európa-bajnokságon indult, sőt, szabadkártyával még a világbajnokságon is bemutatkozhatott. Debütáló futamán, a Brnóban rendezett Cseh Nagydíjon, egy Honda nyergében végül a 20. helyen zárt.

2001-től már kizárólag a vb-re koncentrált. Első teljes idényében az olasz Racing Service csapat színeiben az összetett 18. helyet szerezte meg az év végén, 34 pontot gyűjtve. Ráadásul a cseh futamon a kilencedik, Motegiben pedig a hatodik helyen zárt. Kezdésnek nem is rossz.

A következő szezonra átigazolt az Italjet alakulatához, de a folyamatos technikai meghibásodások miatt már az ötödik versenyt követően átült a német Sachsen csapat Hondájára. Ezt a lépést később Gábor édesapja azzal magyarázta, hogy szerintük az Italjet egyszerűen becsapta őket és nem azt kapták, amire előzetesen ígéretet kaptak. Lényeg a lényeg, Talma a rendkívül embert próbáló évadban végül 20 pontot szerzett – a legjobb eredménye a Rióban elért 4. pozíció volt és az összetett 22. helyén zárt.

A 2003-as idényben már a világbajnoki címvédő alakulat, az Exalt Cycle egyik Apriliájának nyergében húzhatta a gázt. Ez pedig a teljesítményén is meglátszott. Addigi pályafutása legjobb teljesítményét nyújtva. A 16 futamból mindössze négyet nem tudott befejezni, és amikor célba ért, akkor rendre pontot szerzett, összesen 70-et. Így az évvégi összesítésnél a 14. helyet szerezte meg.

Talmácsi Gábor az Exalt Cycle Aprilián 2003-ban
Talmácsi Gábor az Exalt Cycle Aprilián 2003-ban

A magyar fiú kiváló produkciója meghozta számára a hőn áhított gyári támogatású motort, az olasz Semprucci Malaguti csapat révén. Ám az idény az eredmények szempontjából távolról sem úgy alakult, ahogy azt tervezték. A 2004-es év leginkább a technikai nehézségekről szólt. A szezon második felére kezdett beérni a közös munka és Talma rendszeres pontszerzővé lépett elő. Összesen 43 megszerzett egységgel a pontverseny 17. helyén végzett. Bár gyenge szezon ide, technikai gondok oda, a Malaguti nyergében mutatott teljesítményével gyakorlatilag az összes gyártó figyelmét sikerült felkeltenie. Végül a leginkább ígéretesnek tűnő Red Bull KTM ajánlatát fogadta el.

A 2005-ös évadnak Mika Kallio és Julian Simon csapattársaként vágott neki, és először ült olyan motor nyergében, amellyel reális esélye volt nemcsak a dobogós helyezésekért, de a győzelmekért is harcba szállni. Már a szezon harmadik versenyén, a Kínai Nagydíjon megszerezte első dobogós helyezését, két fordulóval később pedig már pályafutása első világbajnoki futamgyőzelmét ünnepelhette Mugellóban, amelyet még kettő követett.

Előbb a sportág szentélyének számító Assenben, majd a sorsfordító Katari Nagydíjon is őt intette le elsőként a kockás zászló. Történt ugyanis, hogy az utolsó métereken megelőzte csapattársát, Kalliót, aki a vb-címért csatázott. Igaz, Talmának is volt még sansza az év végi elsőség megszerzésére, ám az ő esetében inkább csak matematikai esélyről volt szó. A végelszámolásnál végül épp az az 5 pont hiányzott Kallio világbajnoki elsőségéhez, amit Gábor elvett tőle Katarban. Így a korona a svájci Thomas Lüthi fejére került. Természetesen az osztrák csapatban – és meglepő módon a magyar sajtóban is – Talmácsit kiáltották ki bűnbaknak. Arról azonban mintha mindenki elfeledkezett volna, hogy a finn háromszor is bukott az év során – ebből egyszer a katari esetet követően –, míg Lüthi csak egyszer nullázott. Végül a KTM útilaput kötött Talma talpára, aki kénytelen volt új csapat után nézni a 2006-os idényre.

Mika Kallio és Talmácsi Gábor egymás mögött motorozva 2005-ben
A két KTM, avagy elől Mika Kallio, mögötte Talmácsi motorozik 2005-ben

Igaz, Az életem 200 felett… című önéletrajzi könyvét olvasva nem feltétlenül ez volt a szakítás valódi oka. A brnói Cseh Nagydíj rajtrácsára, amit a rengeteg magyar drukker miatt gyakorlatilag Gábor hazai futamának tekintett, piros-fehér-zöld bőrruhában gurult ki. Ez azonban nem igazán nyerte el a KTM csapatvezetésének tetszését. Mindezt úgy, hogy előzetesen Gábor és menedzsmentje engedélyt kért és kapott, hogy a különleges szerelést viselhesse. Az esetet követően pedig érezhetően megváltozott a hangulat a csapaton belül, és az osztrákok úgy húzták-nyúzták a szerződéshosszabbítást, mint a rétestésztát. Így számukra egy kiváló ürügyet szolgáltatott Kallio elvesztett vb-címe, vagyis a Talma által a befutónál elhappolt győzelem, hogy ajtót mutassanak a kegyvesztett motorosnak. Szinte a kutyát sem érdekelte, hogy 198 pontja révén a világbajnok Lüthi és csapattársa Kallio mögött az összetett harmadikként zárt.

Talmácsi Gábor a Humangest Hondán hátulról
Talma a Humangest Honda nyergében 2006-ban

Végül a Humangest Hondánál talált menedékre, ám a 2006-os idényben nem sikerült megismételni a KTM-mel mutatott teljesítményét. A legjobb eredménye egy harmadik helyezés volt Csehországban, míg az év során összesen 119 pontot gyűjtött és 7. lett a tabellán. Ám ezt mindenki csalódásként élte meg.  Egészen egy bizonyos telefonhívásig. A vonal túlsó végén egy bizonyos Jorge Martinez „Aspar”, az aktuális világbajnok csapat vezetője volt. A versenyzőként négy bajnoki elsőséget szerző spanyol feltett szándéka volt, hogy Hector Faubel és Sergio Gadea mellé – vagy mögé? – leigazolja Talmát.

Később Martinez úgy nyilatkozott, éppen az a bizonyos 2005-ös Katari Nagydíj és a magyar fiú győzni akarása volt az, ami miatt a csapatában akarta tudni őt. Bár szakemberek határozottan úgy vélték, a spanyol csapatfőnök csupán harmadik számú versenyzőnek szánta Talmát. Ugyanis míg a két spanyol a legújabb fejlesztésű RSA Apriliával vághatott neki a szezonnak, addig Gábor a régebbi specifikációjú, teljesítmény szempontjából gyengébb, ám eleinte lényegesen megbízhatóbb RSW nyergében indult.

Talmácsi Gábor és az Aspar Aprilia oldalról, 2007-ben
Talma az Aspar csapat Apriliájának nyergében 2007-ben

De nem számított, hogy mikori fejlesztésű motoron ül vagy hány lóerővel tud kevesebbet az Apriliája (ezt az olasz gyár gondosan titkolta az egész évadban). Talma már a legelső januári teszten pályacsúcsot motorozott Jerezben, jelezve azt, bizony nagyon komolyan számolni kell vele a világbajnoki címért folytatott csatában.

„Arra készülök, hogy minden eddiginél jobb eredményt érjek el ebben a szezonban. Szeretném fényesebbre cserélni a két évvel ezelőtti bronzérmemet, bár ebbe biztosan lesz beleszólása több vetélytársamnak, például Pasininek vagy Faubelnek is” – nyilatkozta az idénynyitó Katari Nagydíj előtt a magyar motoros.

Talmácsi Gábor és Hector Faubel egymás mögött motorozva 2007-ben
Talma és Faubel a mindent eldöntő futamon Valenciában

A 2007-es idény végül Talma és Faubel késhegyre menő küzdelmét hozta, a vb-cím kérdése pedig az évadzáró valenciai futam leintéséig nyitott kérdés volt. Végül Faubel győzött, megelőzve Gábort és Gadeát. Ám ez az eredmény azt jelentette, hogy 5 pontos előnnyel Talmácsi bizonyult jobbnak a végelszámolásnál. Összesen 3 futamgyőzelmet, hat második és egy harmadik helyet gyűjtve, 282 megszerzett pontjával a 2007-es év világbajnokát a 125 köbcentis kategóriában úgy hívták: Talmácsi Gábor. Ezzel nemcsak a magyar gyorsasági motorversenyzés legkiemelkedőbb eredményét érte el, de az autó- és motorsportok történetében ő lett az első magyar, aki világbajnok tudott lenni. Mindezt napra pontosan 13 évvel ezelőtt, azaz november 4-én ünnepelhette, amiben az egész ország osztozott vele.

Hosszú és göröngyös volt a csúcsig vezető út, de a kemény és kitartó munka végül meghozta gyümölcsét. Reméljük, Talma vagy a két Norbi példája minél több fiatalt ösztönöz arra, hogy versenyautóba üljenek vagy motorra pattanjanak, és megmutassák országnak-világnak, milyen is a magyar virtus és még hazánk fiai/lányai is képesek olyan eredményeket elérni, mint a komoly technikaisport múlttal rendelkező országok szülöttei.

És még egyetlen gondolat zárásként. Ne menjünk el szó nélkül a végtelenül sportszerű és korrekt magatartás mellett, amit Martinez úr tanúsított az egész szezon során. Bármikor megtehette volna, de mégsem szólt bele a vb-címért folytatott meccs alakulásába. Nem nyúlt a „csapatutasítás” eszközéhez, ahogy azt más technikai sportokban oly sokszor láthatjuk. Hagyta, hogy Gábor és Faubel egymás közt döntse el, ki a jobb. Így megeshetett az a csoda, hogy egy spanyol szponzorok által pénzelt spanyol csapatból, spanyol csapattársakkal és spanyol szerelőkkel körülvéve, végül mégis egy  magyar srác került ki győztesen. Szóval innen is odaítélünk egy „fair play-díjat” Martineznek, hogy mindezt lehetővé tette és nem ő akarta megmondani, ki legyen a bajnok 2007-ben.

Száz szónak is egy a vége:

“Köszönjük Talma. Boldog tizenharmadikat!”

 

Talmácsi Gábor és Jorge Martinez „Aspar” ünnepel
Az újdonsült világbajnok és Jorge Martinez „Aspar” ünnepel

Talmácsi Gábor, Casey Stoner és Jorge Lorenzo egymás mellett, a motorjaikon ülve
A 2007-es év világbajnokai: a 125-ösök között Talma, a MotoGP-ben Casey Stoner és a 250-es kategóriában Jorge Lorenzo.

Az autós világ friss híreiért tekintsd meg az Alapjárat hírműsorát!

Kapcsolódó írások

Mitch Evans a Jaguar Formula-E autójában a mezőny élén
2020. december 28.
Versenykörülmények között tesztelik és fejlesztik a jövő technológiáit.
Fittipaldi pózol a serleggel
2020. január 01.
Az alábbi pilóták számára nem ért véget az autóversenyzés a Száguldó Cirkusz elhagyása után.

További hírek