A Roadmaster modellek évtizedeken át a Buick legerősebb és legjobban felszerelt modelljei voltak, mondhatni valóságos izomautók voltak már az izom-kultusz megszületése előtt is! Ma közülük 9-et meg is ismerhetsz!
A Buick már a General Motors-os korszaka előtt is a legnépszerűbb amerikai luxusautók közé tartozott. Miután a GM felvásárolta, a cégcsoporton belül a Cadillac és a LaSalle után a 3. legelitebb márkaként tartották számon. A ’30-as évek válságos időszakát a LaSalle nem élte túl, így a V jelű márka után a Buickok jelentették a kínálat csúcsát.
A cég évtizedeken keresztül ragaszkodott az egyes típusok nevéhez, melyek közül a Roadmasterek voltak a legnagyobb motorral, és a korszak színvonala szerinti legkülönlegesebb extrákkal felszerelt modellek. A széria gyártása 1936-tól egészen 1958-ig tartott, majd az ’59-es mindent átfogó arculati frissítés alkalmával a sorozatot felváltották az új Electra modellek. A Roadmasterek még egyszer 1991-ben visszatértek, de ők már messze nem értek el olyan nagy sikereket, mint izom-kolosszus őseik.
Annak ellenére, hogy az izomautók korszaka 1964-ben, a Pontiac Tempestből kifejlődött GTO-k megjelenésével kezdődött, már korábban is léteztek autók, amik kiérdemelték az izomautó megnevezést. Ha ezt például az 1950-es évekre második felére vetítjük le, ez annyit tett, hogy minden típus, ami 10,0 másodperc alatt futotta állóhelyből a 100 km / h-t, már izomautónak számított, csak magát a kifejezést még nem ismerték. Persze akkoriban nem csak a kupék és GT-k tartoztak ebbe a kategóriába, egy szedán is kombi is könnyen belefért.
Na de nézzük is melyik az a 10 Roadmaster, ami beleesik ebbe a kategóriába? Vegyük sorra a modelleket 1950-től 1958-ig!
1950 Buick Roadmaster
1950-ben a Buick átdolgozta modelljeit és a korábban alkalmazott „felborított fürdőkádak” helyett elkezdett laposabb, szélesebb, és jelentősen nagyon krómfelülettel díszített autókat gyártani. Ez elsőként az ’50-es Roadmasternél volt megfigyelhető, ami például az 1947-es modellhez képest jelentősen díszesebb volt. Az átdolgozott hűtőrács mellett mindkét oldalára díszlécet kapott, illetve a Roadmasterek márkán belüli ismertetőjét, a motorháztető 2 oldalára szerelt szellőzőnyílást is átdolgozták.
Az ’50-es Roadmasterek a Buick legelitebb modelljei voltak, melyeket szedán, fastback-sedanette, faszerkezetű kombi és kabrió kivitelben is értékesítettek. Ez utóbbi ’53-tól, mint önálló modell is folytatta pályafutását. A kabriókat a továbbiakban Roadmaster Skylarknak, magyarul „Pacsirtá”-nak is nevezték, ami 1964-ben végül önálló típussá nőtte ki magát.
Mivel az USA autóipara ekkor még csak épp felemelkedőben volt, így csak egy fajta erőforrással kínálták. Ez pedig egy 5 247 köbcentis sor-8-as volt, ami 152 lóerő és 380 Nm-nyi nyomaték leadására volt képes. 17,5 másodperc alatt gyorsult állóhelyből 100-ra, ami ma már egyáltalán nem tekinthető gyorsnak, de ne felejtsd el, hogy az autó 2020-ban ünnepli 70. (!) születésnapját!
De hogyan is zenél ez a nyugdíjas izomautó? Nézd meg a videót és derítsd ki Te magad!
1951 Buick Roadmaster
1951-re a Roadmastert kicsit átdolgozták, bár ez nem is meglepő, hiszen az ’50-es évek amerikai autógyártása semmi másról nem szólt, minthogy évente változtassanak az autók küllemi megjelenésén, míg a műszaki jellemzők előremenetele háttérbe szorult.
’51-ben a Roadmaster hűtőrácsát jelentősen átdolgozták. Ismét divatba jött a küllődíszítéses felni, amit az ’50-es években csak a prémium kategóriás amerikai autók opcionális extrája volt. Technikai szempontból nem fejlesztették tovább, ám ő már a 141 km / h-s csúcssebességet is elérte!
1952 Buick Roadmaster
1952 egy nagyszerű év volt a Roadmaster karrierjében, mivel a főmérnök Harley Earl már nem csak a krómdíszeket tologatta arrébb, de az autó teljesítményét is megnövelte. Formatervi szempontból az „Utak Mesterének” az uszonyai is elkezdtek nőni, ráadásul a az orrdíszt is bőven átdolgozták.
Az új modellek szintén 5 247 köbcentisek voltak, ám ők már 170 lóerő és 380 Nm-nyi nyomaték leadására voltak képesek. Legnagyobb sebességük 157 km / h-ra növekedett, és már csak 16,5 másodperc kellett 100-as tempóhoz. Ehhez persze egy pofátlan, 19,7 literes fogyasztás társult, ám ez nem zavart senkit, mivel akkoriban alig volt drágább tankolni, mint sétálni.
1953 Buick Roadmaster
A következő modell még több újítással érkezett. A kombi faberakása már csak többnyire esztétikai célokat szolgált, a karosszéria legnagyobb részét fémből készítették. A 2 fokozatú Danyflow automata váltó és elektromos ablakemelők továbbra is alapfelszereltség részét alkották, míg a motor teljesítménye ismét növekdetett.
A motor lökettérfogata 5272 köbcentisre nőtte ki magát, és már V8-as kivitelben is rendelhető volt. A teljesítmény növekedése a kombik esetén volt a leginkább megfigyelhető, amik bár 20,2 litert is elszürcsöltek minden egyes 100 km-en, viszont cserébe már 163 km /h –val is repeszthettek, és 3 másodpercet javítottak a 100-as gyorsulási arányukon!
Nézd meg az alábbi videót, és vidd el egy körre ezt a csodálatos családi aszfaltgyűrőt!
1954 Buick Roadmaster
Az ’54-es modellek ismét nem hoztak semmiféle markáns újítást, ám ennek ellenére továbbra is az utak legizmosabb autóim közé tartoztak. Az űrkorszak kezdetleges formatervi elemei már élesebben rajzolódtak ki, vagyis az első panoráma szélvédők mellett a hátsók is elkezdtek nőni, az első ütközőbabák rakétaformákat kaptak, míg a korai uszonyok is tovább nőttek.
Az 1954-es modellek motor és váltó terén nem változtak, ám ők már nagyobb teljesítményre voltak képesek. A kupék, azaz piaci nevükön „Roadmaster Riviera” modellek 5 272 köbcentis V8-asa már 200 lóerővel dolgozott, melyhez egy elképesztő, 419 Nm-es nyomaték társult.
A több mint 1,9 tonnás kupék már 170 km / h-ra is képesek voltak, ráadásul a 100-at is már csak 11,7 másodperc alatt érték el. Fogyasztás terén is kb. fél literrel szerényebbek voltak, mivel „csak" 19,8 litert szürcsöltek el minden megtett 100 km-en.
1955 Buick Roadmaster
1955-ben hivatalosan is elkezdődött az „Uszony háború”, mikor a Chrysler bemutatta a teljesen átdolgozott modellkínálatot. Eleinte a General Motors is az uszonyokra fókuszált, ám rövidesen arra jutott, hogy Ő inkább az ormótlanul nagy krómfelületekre fordít inkább figyelmet.
Az ’55-ös Roadmaster uszonyait továbbra is a „Lipstick Lights”, vagyis „rúzs alakú lámpák” formáját követték, ám az orrész megnövekedett „Dagmar ütközőket”, vagyis rakéta alakú lökhárító babákat kapott.
Ez a kék óriás is némileg erősebb volt elődjénél, bár az Ő esetében a hangsúly ténylegesen a formatervi előretörésen volt. Ezt a kicsivel több, mint 2 000 kilós jószágot a Buick V8-as Fireball erőforrásával szerelték, ami 236 lóerősre sikeredett. Már a 180 km / h-s csúcssebesség sem volt akadály, ráadásul csak 11,3 másodperc alatt érte el a 100 km-es tempót.
De hogyan is néz ki testközelből ez a közúti bálna? Less bele a videóba és járd körbe Te magad!
1956 Buick Roadmaster
Az igazat megvallva Nekem személy szerint ez az évjárat a kedvencem. Van valami különleges a hűtőmaszkjának a designjában, aminek nem tudok ellenállni, és akármilyen kritikusan is állok az autóhoz, esztétikailag nem tudok belekötni.
Az immáron 5 435 mm-es teljes hosszal bíró valóságos szárazföldi yachtnak minősült. Mivel akkoriban az üléspados elrendezés számított menőnek, így elöl és hátul is 3, azaz összesen 6 utas szállítására volt képes. Ehhez persze egy tekintélyes, 2 032 mm-es szélesség tartozott. Viszonyítási alapként mondanám, hogy egy 2019-es Smart Fortwo kevesebb, mint 60 centivel hosszabb, mint amilyen széles ez a kéttónusú óriás!
Persze akkoriban a biztonság öv még nem volt egy elterjedt jelenség, így a biztonsági funkciók ki is merültek a kormány befelé ívelő formájában és a műszerfal kitömésében. Ez persze nem tántorította el a GM mérnökeit a teljesítmény növelésétől! Az ’56-os modell motorja továbbra is 5 272 köbcentis maradt, ám 255 lóerőssé vált, melyhez 462 (!) Nm-nyi nyomaték, és egy 11,2 másodperces 100-as gyorsulás társult.
Nézz bele az alábbi videóba és járd körbe a szedán kivitelt. Vörösben egészen vadító színe van!
1957 Buick Roadmaster
Az előző évi modellekhez képest az új formaterv laposabb, hosszabb és szélesebbé vált. A hátsó panoráma szélvédők felülete is jelentősen megnövekedett, viszont teljesítmény terén elődjét nem sokkal szárnyalta túl.
1957 márciusában bejelentették, hogy a Roadmaster plusz egy felszereltségi szinttel bővül, ami magába foglalta az elektromos az elektromosan állítható első üléseket és ablakokat, illetve a 3 részre osztott hátsó szélvédő egy nagy üvegfelületté vált.
A General Motors 2. legdrágább márkájának legtündöklőbb modelljei már Nailhead V8-asokat kaptak, amik 300 lóerősek voltak. Ez az előző évi 255-höz képest elég nagy, egy kb. 17%-os ugrás! Nyomaték terén persze Ő is combos volt, 542 Nm-rel dolgozott. Az immáron 2,1 tonnát is meghaladó géptest egy 76 literes tankot kapott, amire szükség is volt, mivel Ő is egy falánk bestia volt. Ez városi fogyasztás esetén 16 és 19 liter között változott, míg autópályán 22 is lehetett!
1958 Buick Roadmaster
1958 az uszonyok legmagasabbra hágásáról és az eddiginél is hatalmasabb krómfelületekről szólt. Ebben az évben a Buick az összes modelljét átdolgozta, ami annyit tett, hogy a géptestek egy kicsivel szögletesebb formát és ikerlámpákat kaptak. A hűtőmaszkot is átdolgozták, melyek most már a géptest teljes szélességében terpeszkedtek.
Az „Utak Mestere” elveszítette oldalankénti 4 – 4 szellőzőjét, helyette az uszonyok oldalsó krómfelületeire felírták a „Roadmaster” típus nevét. Váltó terén már az újonnan fejlesztett 3 sebességes Dynaflow automata váltót kapta meg, a motor pedig végre valahára tovább nőtt.
Az 5 957 köbcentis V8-as erőforrás továbbra is 300 lóerős maradt, viszont legnagyobb sebessége már több mint 190 km / h volt, és 9,9 másodperc alatt futotta a 100-at. Ez mai szemmel egyáltalán nem gyors, viszont akkoriban minden autó, ami 10,0 alatt futotta a 100-as tempót vérbeli sportautónak számított! Viszonyítási alapként a nálánál egy kategóriával olcsóbb ’58-as Oldsmobile Super 88 legizmosabb modellje is „csak” 270 lóerős volt.
Az alábbi videó kicsit hosszú, viszont nagyon jól bemutatja a széria külső és belső jellegzetességeit! Szerintem kukkants bele, megéri!
1959 Buick Electra
Miután ’58-ban a Roadmaster egy szinte mindent átfogó faceliften és műszaki frissítésen esett át, a rákövetkező évben a Buick úgy gondolta, hogy ideje lenne még több változást hozni a cég profiljába. 22 éves pályafutását követően 1959-ben a Roadmaster típusjelölés eltűnt a katalógusokból, és átadta a helyét az 1. generációs Electrának. Persze a kínálat többi modelljét is átnevezték. Például a Buick Super ettől kezdve mint LeSabre, a Century pedig Invicta néven futott.
A Buick Roadmasterek mindig is gyorsaságukról és fejedelmi kényelmükről voltak híresek, s ezt a nevet az Electra hozzá méltó módon tovább is vitte. A fenti 9 autóból Neked melyik jön be a legjobban? Szavazz a kedvencedre és oszd meg velünk a véleményed!
