A gyártók általában meghatároznak bizonyos olajmárkákat, amelyek használata erősen ajánlott a motor hosszú élettartamának érdekében.
Nem mindenkinek könnyű eligazodni a különböző motorolajok jelölései közt, ez a cikk pedig azoknak szól, akik most először kerülnek olyan szituációba, hogy maguknak kell megvásárolják az olajat a kocsijukba. Azt az elején fontos leszögezni, hogy az esetek döntő többségében azt az olajat érdemes megvásárolni, amelyet az autó gépkönyvében a gyártó előír. Korosabb járművek esetében ez változhat, ezért most röviden összefoglaljuk, hogy mit jelentenek a motorolajok csomagolásán látható jelölések, és melyek a legjobbak a francia személyautók számára.
Alapvetően két fő jelölési rendszer van jelen, az egyiket az API (American Petroleum Institute) hozta létre. Itt az „S” kezdőbetűvel kezdődő jelöléssel ellátott motorolajok a benzines autókhoz, míg a „C” kezdőbetűsek a dízel személyautókhoz valók. Amelyiken pedig mindkét betű szerepel, azok mindkét motorüzemhez megfelelőek (pl.: API-SJ,CF). Az „S” vagy „C” utáni második betűt ABC-sorrendben növelik, amikor kijön egy újabb szabvány.
A másik jelölési rendszert az ACEA (Association des Constructeurs Européens d’Automobiles) alakította ki. Itt a benzinesekre az A1-, A2-, A3-… kezdetű jelöléseket használják, míg a gázolajosokhoz a B1-, B2-, B3-… kezdetűeket. A katalizátorral és részecskeszűrővel szerelt motorokhoz a C1-, C2-, C3-… kezdetűek a megfelelőek. Egyes gyártók saját jelöléseket és szabványokat is kialakítanak, a Renault esetében például ilyen az RN 0700, amely például a részecskeszűrő nélküli szívódízelek és a szívóbenzines motorokhoz ajánlott motorokat jelöli, ez a minősítés/szabvány egyébként 2008-ban jelent meg.
Az egyik legfontosabb tényező motorolajoknál a viszkozitás, mely leegyszerűsítve a sűrűséggel függ össze. A motorolajnak egy olyan vékony olajfilm-réteget kell létrehoznia az alkatrészek között, amely terhelés hatására sem „szakad el”. Ez a kenőképesség a viszkozitás/sűrűség, amely a hőmérséklet függvényében változik. Ha az olaj hőmérséklete nő, a viszkozitása csökken és fordítva. A viszkozitási jelöléseket a SAE (Society of Automotive Engineers) alakította ki.
A szervezet téli és nyári fokozatokat határozott meg, a téliek az SAE 0W, 5W, 10W és 15W. Itt a legjobb hidegindítási tulajdonsággal a 0W rendelkezik, a legrosszabbal pedig a 15W. A 10W osztály már részben szintetikus, míg az 5W és a 0W osztályúak már teljesen szintetikus olajok. A nyári fokozatok pedig az SAE 30, 40, 50 és 60. Egy többfokozatú olajnál a téli és a nyári jelölés is jelen van, ezek szélesebb időjárási és üzemelési körülmények közt használhatók, mint az egyfokozatú olajok (pl SAE 40). Azt sem szabad elhanyagolni, hogy a modern olajok legalább 15-20 százalék adalékot tartalmaznak, amelyek a stabilitást, súrlódáscsökkentést stb. javítják.
Mi a szintetikus olaj?
Ezeket az olajokat laboratóriumban molekulákra bontják, majd pedig mesterségesen újra „felépítik” azokat. Ezzel szemben a régebbi modellekhez való ásványi olajokat „csak” finomítják, a molekulaláncokba nem nagyon nyúlnak bele.
Egy példán bemutatva ezt jelenti a fenti összefüggés jelölésekben:
SAE 10W-40-es olaj: A 10W az ún. téli fokozatot, míg a 40-es szám a nyári fokozatot jelenti. Ez azt jelenti, hogy nagyjából -25 és +40 Celsius fok közt használhatók. Mivel Magyarországon az autók átlagéletkora 14 év fölötti, így jó esély van rá, hogy sok embernek kell 10W-40-est használnia.
A francia autók esetében az Elf Evolution 10W-40 motorolaj az egyik leggyakoribb olaj. A gyári olajnak is az Elf márkát adják meg a legtöbbször (főleg Renault típusoknál), hiszen maga az olajgyártó is francia.
Szokták mág a Total olajakat is javasolni, amely szintén francia cég, ráadásul sok esetben a Citroen és a Peugeot gyári beszállítójaként működik, a Quartz olajcsalád például jól szokott működni ezeknél a modelleknél.
Nehéz megkerülni a Castrolt az olajok tekintetében, természetesen a német gyártó is kínál olyan olajokat, amelyek megfelelnek a francia modellek előírásainak.
