2016-ban vásároltam meg az 1998-as évjáratú Mazda MX-5 NB-met, akkoriban egy kompromisszumként, hiszen 200 SX-et nem akartam utcára. Igaz, hogy a Silvia árai az egekbe szöktek az elmúlt 5 év évben, nem bánom soha egy percig sem, hogy az MX-5 élményt magaménak tudhatom. Projektautóból lett napi autó, abból kiállítási darab, majd újra napi használós, ami a jelenlegi formájában itt-ott meg is látszik rajta.

A legfontosabb változás, ami az autóval történt, az a futómű és a felni cseréje. A gyáriak helyére egy Tein, állítható semi-sport futómű került, a kerekek pedig JR10-es cipőkre lettek cserélve, a gyárinál valamivel szélesebb méretben. A beltérben több dolgot egyedi színre fújtam, került bele sportkormány és négypontos sportövek is.

Nehéz lenne megfelelően szavakba önteni, hogy miért szeretem ezt az autót, így csak a klisékkel tudok dobálózni, miszerint a Miata mindig boldogságot hoz az autózó ember számára, hiszen egy gyárilag is rettentően agilis és jól kormányozható, fürge autóról van szó. Az első dolog, amiért sokan beleszeretnek az a nyitható tető, ám én ezzel sosem voltam kibékülve, így állandó keménytetővel járok egész évben.