Igényérvényesítés szempontjából nincs különbség a gazdasági és a műszaki totálkár között.
Közlekedési balesetek esetén sajnos gyakori, hogy abban valamelyik gépjármű olyan mértékben megsérül, hogy gazdasági vagy műszaki értelemben totálkárosnak minősül. Vétlen félként ugyanakkor sajnos sokan nincsenek azzal tisztában, hogy pontosan milyen igényeket támaszthatnak a károkozó fél felelősségbiztosítójával szemben és mi az, amit nem köteles a biztosító megfizetni. Ennek járunk most utána, a das.hu szakértőjének segítségével.
Műszaki totálkárról akkor beszélhetünk, hogyha a gépjármű gyakorlati szempontból nem javítható. Ezzel szemben gazdasági totálkár azt jelenti, hogyha a gépjármű helyreállítása – figyelembevéve annak piaci értékét – nem lenne gazdaságos. A károkozó fél felelősségbiztosítójával szembeni igények érvényesítésével kapcsolatosan azonban nincs különbség a két féle totálkár között.
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény akként rendelkezik, hogy a gépjármű üzemeltetése során okozott kárt a károkozó fél kötelező gépjármű-felelősségbiztosítója köteles megtéríteni. Kimondja a törvény továbbá, hogy gazdasági vagy műszaki totálkár esetén a biztosító a gépjármű károsodás időpontjában fennálló forgalmi értékének maradványértékkel (roncsértékkel) csökkentett összegét alapul véve köteles megtéríteni a károsult kárát.
A fentiek alapján tehát a biztosítótársaság az úgynevezett káridőponti érték és a roncsérték különbözetének a megfizetésére kötelezhető. A roncsérték meghatározása általában úgy történik, hogy a biztosítótársaság roncskereskedő partnereitől az adott roncs vonatkozásában árajánlatokat kér be, a legmagasabb árat kínáló kereskedő elérhetőségeit pedig megadja a károsult fél számára. A roncsautó értékét tehát nem a biztosítótársaságtól, hanem a roncsot megvásárló kereskedőtől kapja meg a károsult fél. A káridőponti érték számítása ezzel szemben szakértői feladat. Gépjárműszakértő tudja azt megállapítani, hogy az adott gépjármű – figyelembe véve az esetleges extra felszereltségeket is – a baleset előtti pillanatban milyen értéket képviselt. A biztosítótársaság által megállapított káridőponti érték vitatható, a bizonyítási teher ugyanakkor a károsult félre hárul.
Gyakori tévhit, hogy a biztosítótársaságnak olyan helyzetbe kell hoznia a károsult felet, mintha a baleset meg sem történt volna. Sajnos azonban a fenti szabály nem azt mondja ki, hogy a károsultnak olyan összegű kártérítést kell fizetni, hogy abból egy másik, pontosan ugyanolyan gépjárművet tudjon vásárolni. Előfordulnak ezért sajnos olyan esetek, ahol a károsult által kapott kártérítésből lehetetlen egy hasonló színvonalú másik, használt gépjárművet vásárolni.
Vannak azonban olyan költségek is, amelyek szintén érvényesíthetőek a biztosítótársaságokkal szemben, azonban sokan nem is tudnak róla. Ilyen költség például a roncs gépjármű szállításával, tárolásával kapcsolatos költségek, melyekről a károsultnak számlával és szállítólevéllel, fuvarlevéllel kell rendelkeznie. Fontos tudni továbbá, hogyha a totálkáros gépjármű helyett másik gépjárművet vásárol a károsult, úgy az átírási költségeknek a megtérítését a sérült gépjármű paramétereinek megfelelő mértékig kérheti. Amennyiben a kárrendezés során bérgépjárművet kellett igénybe venni, úgy további feltételek teljesülése esetén ezen költség megtérítésére is igényt tarthat a károsult fél.
Személyi sérüléssel is járó közlekedési baleset esetén további kárigényekkel is élhet a károsult fél. Ide tartozhat minden olyan költség, amely a személyi sérüléssel összefüggésben merült fel, pl. gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök költségei, kórházi tartózkodás miatt felmerült többletkiadások, rehabilitációs költségek, élelemfeljavítás költségei, ápolás során felmerült többletköltségek. Súlyosabb személyi sérülés esetén pedig a károsult fél akár sérelemdíjra is igényt tarthat a károkozó fél felelősségbiztosítójától.
A fentiek alapján tehát nem pusztán csak a káridőponti érték és a roncsérték különbözetére tarthat igényt a károsult fél. A biztosító esetleges egyezségi ajánlata esetén mindig érdemes átgondolni azt, hogy a gyorsabb kárrendezés érdekében hajlandóak vagyunk-e a fent említett többletköltségek érvényesítésétől eltekinteni, avagy sem. Korábbi cikkünkben részletesen foglalkoztunk azzal is, hogy milyen kockázatokkal jár az, hogyha kisebb koccanások esetén a kárrendezésbe nem vonjuk be a biztosítótársaságokat.
