Nem mindennapi eset: a gépjármű átírása nem történt meg, mégis tulajdonos leszek?

János egy nem mindennapi történettel keresett meg minket: adásvételi szerződést kötött 2012-ben egy Opel gépjárműre. Elvitte eredetvizsgálatra az autót, minden rendben. Majd bement a kormányhivatalba, ahol közölték vele, hogy nem tudják átírni a tulajdonjog változást, mert elidegenítési tilalom van az autón. Az eladó az elején még felveszi a telefont és hitegeti Jánost, hogy minden rendben lesz, pár nap múlva intézkedik a bejegyzés levételéről. Ez nem történt meg. Az autó ára amúgy már nincsen az eladónál, az nem opció hogy „visszacsinálják” az ügyletet.

10 évig síri csend, János nem használja az autót, mert nem került a nevére, biztosítást sem tudott kötni. Eltelik tíz év, majd jön egy levél a kormányhivataltól, hogy adja le a rendszámot és a forgalmit János, ellenkező esetben pénzbüntetésre számíthat igen magas összeggel.

Az eladó fél ugyanis kb. fél éve bement a kormányhivatalba és jelezte nekik, hogy megszűnt az elidegenítési tilalom, az adásvételi szerződést mellékelte hozzá, a hatóság pedig befogadta és ráírta Jánosra az autót anélkül, hogy megkérdezték vagy értesítették volna. Forgalomból kivonás nem fog menni – mondják Jánosnak –, mert ahhoz kell az autó és a bontási igazolás is, plusz a terheket visszamenőlegesen ki kell fizetni, ami több millió forint.

János esetét jogi szempontból a D.A.S. jogszerviz jogászával járjuk körbe.

Találkozott már hasonló esettel?

A bürokrácia rendre szokott meglepetéseket hozni nekünk jogászoknak is, nemcsak az ügyfeleknek. János esete nem egyszerű jogi szempontból sem, érzelmileg nem is tudom hogyan kezelném a helyzetet, a türelem és higgadtság talán már nem is elegendő ebben az igazságtalan helyzetben. Igen, előfordulnak hibák vagy elírások az ügyintézésben, de azért egy ilyen eljárás több tényező eredménye lesz.

Egyszerű figyelmetlenségről van szó az érintettek részéről, egyáltalán hol úszhatott el ez a dolog?

Jogi szemüveg mögül nézve ketté bontanám az esetet: egyrészt érinteni kell az adásvétel érvénytelenségét, másrészt a hatóság eljárását. Nézzük az első részét. Az adásvételi szerződésbe bele szokták írni, hogy az eladó vállalja az eladott dolog tehermentességét, szavatol is ezért. Nem elhanyagolható körülmény, hogy az adásvételkor a felek átadják egymásnak a gépjármű papírjait, köztük a törzskönyvet és a forgalmi engedélyt is. A törzskönyven benne vannak a lényeges információk, tehát az elidegenítésnek is szerepelnie kellett volna. Ha a törzskönyv rendben volt, de az ügyintéző később mégis azt állította, hogy tilalom van bejegyezve az autóra, Jánost nagy valószínűség szerint megtévesztette az eladó az elidegenítéssel.

És az nem lehet, hogy az eladó sem tudott a bejegyzett tilalomról?

A közigazgatási eljárásokban az ügyfelet értesítik az eljárási cselekményekről, bejegyző határozatokról, a bejegyzések törléséről. Persze ha ez ennyire egyszerűen menne mindig, sok jogásznak nem lenne munkája. Nem elképzelhetetlen, hogy az eladó teljesen jóhiszemű volt és fogalma sem volt arról, hogy elidegenítés alatt áll az autó (pl. megváltozott a lakcíme és a régi helyre küldtek leveleket).

Ezt azonban bizonyítania is tudni kell. János esetében igen gyanús körülmény, hogy a hitegetés ellenére nem történt semmi és már a telefont sem vette fel az eladó egy idő után. Ebből azért lehet következtetni arra, hogy megtévesztették Jánost.

A tévedés, megtévesztés érvénytelenséget eredményez a polgári jogban, így maga az adásvételi szerződés megtámadható volt: János a megkötéstől számított egy éven belül kérhette volna a szerződés érvénytelenségének megállapítását, a vételár visszafizetésére a bíróság kötelezte volna az eladót, János pedig visszaadja a gépjárművet neki.

Ezt még lehet utólag pótolni?

A tényállás alapján az adásvételt követően rövid időn belül kiderült a turpisság. Az egyéves határidő elmulasztására János sajnos most már nem nyilatkozhat, mivel tudott arról, hogy elidegenítés miatt nem kerülhet az ő nevére az autó, ez nem most, évekkel később derült ki.

Akkor tehát marad a közigazgatási út?

Igen, és ez talán a gubancosabb jogi probléma. Az ügyintéző elhajtotta Jánost, valószínűleg nem is dokumentálta azt, hogy ő megjelent ott 2012-ben, mivel az adásvétellel nem tudott mit kezdeni és a tulajdonjog változást nem tudta átírni. Volt egy adásvételi szerződés, a gépjármű nyilvántartásában azonban nem került átírásra a gépjármű. A felek között létrejött egy ún. kötelmi jogviszony, a tulajdonjog azonban az eredeti állapotban maradt bejegyezve.

A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény alapján, az adásvétel megkötésétől számított 15 napon belül köteles a hatóságnál a jármű új tulajdonosa, tehát János, a jármű tulajdonjoga megváltozásának átvezetését kezdeményezni. Ha az új tulajdonos ezen kötelezettségének nem tesz eleget, a járművet az illetékes hatóság meghatározott időtartamra kivonja a forgalomból.

A tényállás alapján nem tudjuk, hogy a gépjárművet kivonták-e a forgalomból. Az viszont biztos, hogy János „eltemette” az ügyletet és a hatóság részéről sem kapott semmilyen tájékoztatást arról, hogy bármilyen teendője lenne, érthető, hogy nem foglalkozott az üggyel.

Jogszerű volt az ügyintéző magatartása, hogy átírta tíz év múlva az autót?

Az eladónak is van bejelentési kötelezettsége a közigazgatási szerv felé azzal, hogy eladta az autóját és megváltozik a tulajdonos. Az előbb ismertetett szabályok alapján azonban kell a vevő is, tehát önmagában az eladó jelzésére nem átírható a gépjármű, csak ha az eladó is bemegy, bemutatja az eredetvizsgálatról az igazolást, igazolja hogy kötött biztosítást, megfizeti a szükséges illetékeket stb. Ezen része az esetnek a hatóság mulasztására ad okot.

Másik része a dolognak, hogy egy tíz évvel korábban megkötött adásvétel alapján keresik fel a hatóságot az átírással. Visszautalva a korábbiakra, a kötelem a felek között fennállt és fennáll, mindazonáltal az ügyintéző eljárásában alaposabban kellett volna vizsgálni a tulajdonjog átszállásának körülményeit.

Mit érdemes most tennie Jánosnak?

Javaslom a közigazgatási eljárás megindítását azzal a közigazgatási szervvel szemben, akitől határozatot kapott. A hatóságnak indokolásban ki kell fejtenie, hogy milyen tételeket milyen jogon követelnek tőle: bele kell kötni ezekbe azon az alapon, hogy az eladó rosszhiszemű volt, és tíz évvel az adásvételt követően, kizárólag az eladó kérelmére nincsen jogszabályi alapja a hatóságnak a tulajdonjog átírására – ellenkező esetben indokolják meg, hogy mi ez a jogalap.

D.A.S. Jogszerviz

Nyitókép: Pixabay