A 16 hónapos kísérlet során jelentősen megváltoztak az autósok töltési szokásai.
A szkeptikusok egyik közkedvelt ellenérve a belső égésű motoros járművekről villanyautókra történő váltással kapcsolatban, hogy az elektromos hálózat nem bírná a terhelést, ha egycsapásra minden autót villanyhajtásúra cserélnénk. Mivel az átállás egy hosszú folyamatnak ígérkezik, így bőven van még idő arra, hogy a hálózatot is felkészítsék a megnövekedő igénybevételre.
A kellemetlen meglepetések elkerülésének érdekében Németországban elvégeztek egy kísérletet annak kiderítésére, mi is történne valójában, ha holnaptól az autók háromnegyede elektromos hajtással rendelkezne. Az eredmények pedig azt mutatják, hogy még a jelenlegi elektromos hálózat is képes lenne különösebb probléma nélkül elviselni azt a megnövekedő terhelést, ha az összes belső égésű motoros autót egyszerre cserélnénk elektromosra. Ráadásul ehhez még számottevő infrastrukturális fejlesztésre sem lenne szükség.
A 16 hónapig tartó kísérletet a Stuttgart egyik elővárosában található Pura Vida lakóparkban végezték, ahol a 85 férőhelyes parkolóba 58 darab villanyautó töltőt telepítettek. A lakók egy része már rendelkezett tisztán elektromos vagy konnektoros hibrid járművel, a vizsgálathoz pedig biztosítottak számukra további 45 elektromos autót. A feladat az volt, hogy a saját autóik helyett a villanyautókkal közlekedjenek és ne csak rövidebb távokon, munkába vagy boltba járásra használják őket.
Előzetesen arra számítottak, hogy egy időben maximum 30 autót fognak tölteni a rendelkezésre álló 58 töltőponton. Ezzel szemben a kísérlet 16 hónapja során sosem fordult elő, hogy 13-nál több autót töltöttek volna egyszerre. Ez kevesebb mint a teljes járműállomány egyharmada, pontosan 28,9 százalék.
Elméletben az autók egyidejű töltéséhez 638 kilowatt energiára lett volna szükség. Ez már komolyabb infrastruktúrális fejlesztéseket igényelt volna a lakóparkban. A gyakorlatban ennek azonban csak a töredéke, 98 kilowatt volt az a maximális teljesítmény, amire egyszerre szüksége volt a töltőre csatlakoztatott villanyautóknak.
Vagyis annak ellenére, hogy a gyártók egyre nagyobb akkucsomagokkal szerelik az elektromos autókat, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az autósok minden nap fel is használják a rendelkezésükre álló teljes kapacitást.
Bár a kísérlet kezdetén a villanyautós tapasztalattal nem rendelkezők napi szinten töltötték az autókat, de egy-egy töltés során csak nagyon kevés energiát pumpáltak az akkuba. Ez azonban idővel fokozatosan megváltozott és egyre ritkábban érezték szükségét annak, hogy napi rendszerességgel teletöltsék az akkumulátort. Az autók többségét hazaérkezést követően, este 6 és 10 óra között csatlakoztatták a töltőre, és átlagosan 2-2,5 órára volt szükség ahhoz, hogy teljesen feltöltődjenek.
Léteznek olyan okos töltéskezelő rendszerek, amelyek képesek megosztani a rendelkezésre álló tápellátást az autók között. Így még abban az esetben sincs szükség hálózatbővítésre, ha 10-15-20 autót egyszerre szeretnénk feltölteni. Vagyis az esti időszakban, amikor mindenki hazaérkezik és csatlakoztatja az autóját a hálózathoz, a töltés nem indul el azonnal, csak kicsit később, a rendszer által felügyelt és ütemezett módon. A végeredmény szempontjából ez azonban indifferens, hiszen reggelre az autó teletöltött akkuval várja gazdáját.
Ez pedig azt mutatja, hogy más lakóközösségek esetében sem feltétlenül lenne szükséges a hálózat bővítése, új trafó telepítése még annak ellenére sem, ha a hagyományos, belső égésű motoros autókat egyszerre cserélnénk elektromosra.
