Melkus RS1000, nagy betűs GT az NDK-ból

Frissítve:
2018-09-18, 21:58

Bizton mondhatom, hogy 50 éve még elég cudar idők jártak sport autó gyártás terén kelet Európában.

Erre nyomós bizonyíték is hogy az egész NDK fennállása alatt összesen egyetlen típust sikerült összehozniuk a németeknek, ami említésre méltó, és még az sem teljesen saját. Bemutatom Heinz Melkus RS1000 típusú járművét ami valóban az egyetlen GT autó volt az egész NDK-ban.

Melkus RS1000 piros szinben teljesen felujítva

No de ki a ménkű az a Melkus, és miért gyártott utcán is használható, de versenyzésre is képes autót az NDK-ban? Talán előszőr a miértre válaszolnék. Pofon egyszerű a válasz nem is kell túl bonyolítani. Azért, mert nem volt másik.

Az 1928-as születésű Heinz Melkus még az 1950-es években kezdte az együléses sport autó gyártást Kelet-Németországban, Drezdában. Kezdetben a Forma 3 és a Forma Junior kategóriákban induló versenyautók tették ki Melkus modelljeinek nagy részét, miközben maga Heinz Melkus is versenyzett velük.

Csak hogy legnagyobb eredményeit említsem, 1958-ban a Forma 3-as német bajnoki címet szerezte meg, 1960-ban a Kelet-Német Formula Junior győztesként távozott, 1965-ben a Szocialista Országok Barátságos Kupa mérkőzésén aratta le a babérokat. Nem viccelt az tuti.

Az 1968-as évben nyílt meg a lehetőség, hogy elkészüljön egy igazi kétüléses versenyautó, amelyet utcán is bátran használhattak a tulajdonosok. Ekkor álmodta meg Heinz Melkus az RS1000-et, amelyet 1969-től sorozatgyártásra is bocsájtottak. Az elkészült modell természetesen Wartburg és Trabant elemekből készült, futóművét egy az egyben a Wartburgtól kölcsönözte Melkus, csak a padlólemezek lettek alumíniumra cserélve.

Az autó nagy százalékban műgyantából volt, ami ugyan pehelysúlyt kölcsönzött az autónak, de biztonságot nem feltétlenül. A sirályszárny alakba nyíló ajtók és az utas kabin viszont acélból készültek, így nem feltétlenül kellett az életedet végig pörgetni minden kanyarban. Az ülések mögé bekerült egy bukócső szerkezet, a keverék üzemanyag tartályok pedig a küszöbökbe lettek építve.

Melkus RS1000 versenypályán barna színben

Az oldalsó ablakok plexiből, első hátsó társaik viszont üvegből készültek ahogy az szokás is volt. Sokan ácsingóztak és tüntettek a hátsó plexikért, de végül nem került külön gyártásba egy „plexis hátsós” modell. Ennek oka többek között az is, hogy a sorozatgyártás 1969-ben még messze nem azt jelentette, amit ma. Annyira nem, hogy a teljes gyártási idő alatt, ami 1979-ig tartott, összesen 101 példány került legyártásra.

Az egyébként szerintem szemre való autó, alig volt magasabb mint 1 méter, üresen összesen 850 kg-ot nyomott és egy 70 lóerős, háromporlasztós Wartburg motor hajtotta. Létezett néhány 90 lóerős, 1.2 literes motorral gyártott darab is. Az alap modell végsebessége 165 km/h az erősebb modellek viszont már a 210 km/h sebességet is elérték, bár nem sok beszámoló maradt fent róla, hogy a Wartburg 353-as alap mennyire bírta ezeket a sebességeket magas fordulatszámon.

Minden esetre az akkori versenyzők megbízható és jó autónak tekintették az RS1000-t. Ezek közül a rendkívül alacsony számban legyártott RS1000-ek közül a mai napig legalább 70 működőképes járgány van gyűjtök féltve őrzött garázsaiban.

Melkus RS1000 GT autó hátsónézetből

Forrás: