Bizton mondhatom, hogy 50 éve még elég cudar idők jártak sport autó gyártás terén Kelet-Európában.
Erre nyomós bizonyíték is hogy az egész NDK fennállása alatt összesen egyetlen típust sikerült összehozniuk a németeknek, ami említésre méltó, és még az sem teljesen saját. Bemutatom Heinz Melkus RS1000 típusú járművét ami valóban az egyetlen GT autó volt az egész NDK-ban.
No de ki a ménkű az a Melkus, és miért gyártott utcán is használható, de versenyzésre is képes autót az NDK-ban? Talán előszőr a miértre válaszolnék. Pofon egyszerű a válasz nem is kell túl bonyolítani. Azért, mert nem volt másik.
Az 1928-as születésű Heinz Melkus még az 1950-es években kezdte az együléses sport autó gyártást Kelet-Németországban, Drezdában. Kezdetben a Forma 3 és a Forma Junior kategóriákban induló versenyautók tették ki Melkus modelljeinek nagy részét, miközben maga Heinz Melkus is versenyzett velük.
Csak hogy legnagyobb eredményeit említsem, 1958-ban a Forma 3-as német bajnoki címet szerezte meg, 1960-ban a Kelet-Német Formula Junior győztesként távozott, 1965-ben a Szocialista Országok Barátságos Kupa mérkőzésén aratta le a babérokat. Nem viccelt az tuti.
Az 1968-as évben nyílt meg a lehetőség, hogy elkészüljön egy igazi kétüléses versenyautó, amelyet utcán is bátran használhattak a tulajdonosok. Ekkor álmodta meg Heinz Melkus az RS1000-et, amelyet 1969-től sorozatgyártásra is bocsájtottak. Az elkészült modell természetesen Wartburg és Trabant elemekből készült, futóművét egy az egyben a Wartburgtól kölcsönözte Melkus, csak a padlólemezek lettek alumíniumra cserélve.
Az autó nagy százalékban műgyantából volt, ami ugyan pehelysúlyt kölcsönzött az autónak, de biztonságot nem feltétlenül. A sirályszárny alakba nyíló ajtók és az utas kabin viszont acélból készültek, így nem feltétlenül kellett az életedet végig pörgetni minden kanyarban. Az ülések mögé bekerült egy bukócső szerkezet, a keverék üzemanyag tartályok pedig a küszöbökbe lettek építve.
Az oldalsó ablakok plexiből, első hátsó társaik viszont üvegből készültek ahogy az szokás is volt. Sokan ácsingóztak és tüntettek a hátsó plexikért, de végül nem került külön gyártásba egy „plexis hátsós” modell. Ennek oka többek között az is, hogy a sorozatgyártás 1969-ben még messze nem azt jelentette, amit ma. Annyira nem, hogy a teljes gyártási idő alatt, ami 1979-ig tartott, összesen 101 példány került legyártásra.
Az egyébként szerintem szemre való autó, alig volt magasabb mint 1 méter, üresen összesen 850 kg-ot nyomott és egy 70 lóerős, háromporlasztós Wartburg motor hajtotta. Létezett néhány 90 lóerős, 1.2 literes motorral gyártott darab is. Az alap modell végsebessége 165 km/h az erősebb modellek viszont már a 210 km/h sebességet is elérték, bár nem sok beszámoló maradt fent róla, hogy a Wartburg 353-as alap mennyire bírta ezeket a sebességeket magas fordulatszámon.
Minden esetre az akkori versenyzők megbízható és jó autónak tekintették az RS1000-t. Ezek közül a rendkívül alacsony számban legyártott RS1000-ek közül a mai napig legalább 70 működőképes járgány van gyűjtök féltve őrzött garázsaiban.
Forrás:
