2022. február 12. | 12:33

Minél inkább megismered, annál jobban megszereted...

... és akkor jött a nagy bébibumm! Az 1950-es években a második világháború poklából lassan magához térő Olaszország demográfiai robbanásnak nézett elébe. Sajnos Európának volt már tapasztalata a nagy háborúkkal kapcsolatban, így a világégések után hirtelen növekedést mutató születési adatok jelensége sem volt ismeretlen a kor piackutatói előtt. Fel kellett tehát készülni a népesség jelentős bővülésére, és főleg az ebből fakadó, egyre növekvő piaci igényekre. Így aztán az újjáépítés kezdeti időszakában nem annyira a minőség, mint inkább a mennyiség kérdései foglalkoztatták a Fiat vezetőit is.

Nem volt idő nagy ívű technikai fejlesztésekre, ergonómiai tanulmányok készítésére és terjedelmes luxusautók kigondolására sem, abból kellett megoldani a tervezést és a gyártást, ami már rendelkezésre állt. Olcsó legyen, egyszerű legyen: így hát kicsi lett, pontosabban éppen akkora, amit még emberi használatra el lehetett adni. A vásárlói potenciál egyre szorongatóbb sürgetésére a nagy múltú olasz gyár felpörgette a „Topolino”, a Fiat 500 gyártását, sőt, 1957-ben már a kapukat döngette az 500-as utódja is, aminek a beceneve - nem véletlenül - „Bambino” lett. A kínálat bővítéseképpen pedig már két évvel korábban, 1955-ben megjelent az azóta legendássá vált Fiat 600, a „Seicento” is.

Fiat 600
Fiat 600 (Kép: Fiat)

Ezek a városi kisautók a mai korból visszatekintve roppant kedvesnek tűnnek. Ám ha igazán őszinték szeretnénk lenni, látnunk kell, hogy bizony még egy átlagos magasságú férfi számára is kihívás volt már önmagában az autó használatához elengedhetetlen alapfeladatok végrehajtása is: amilyen például a ki- és beszállás.

Ráadásul a Fiat tervezői már tudtak az új statisztikai adatokról, amelyek szerint Olaszországban gombamód szaporodni kezdtek a legalább 3 gyermekkel rendelkező családok. Nekik szintén autó kellett, és egy család bepréselése egy Seicentóba a család belső harmóniájának megőrzése érdekében feltétlenül kerülendő mutatványnak tűnt. Az idő tehát sürgetett, így már egy évvel a 600-as alapmodell bevezetése után a Fiat bemutatta a meghosszabbított változatot is, a Multiplát.

Fiat 600 Multipla, pályaudvar előtt, achív kép
Kép: Fiat

Helybőségre a 353 centiméteresre hosszabbított 600-asban, a Multiplában sem lehetett számítani, és a beszállás sem lett kényelmesebb, hiszen itt csupán egy hossztengelyben elvégzett növekedésről volt szó, az orr látványos amputálásával, aminek egzotikumát már csak az első ajtók hátulra, a hátsó ajtók előre nyíló megoldása növelte. Ellenben az ülések száma megnőtt. Igaz, csak a száma, mert az egy főre eső terület maradt.

Ez azt jelentette, hogy amennyiben tényleg beültek hatan egy Seicento Multiplába - ami tehát 10 centiméterrel volt rövidebb egy modern Fiat Pandánál - az erősen hasonlított egy autófeltöltő Guinness rekordkísérlethez. Ez esetben a csomagok persze mindenkinek az ölében utaztak, ráadásul hosszasan zötykölődve, mert a kezdetben 633 köbcentis, 21 lóerős motortól szélsebes száguldozást várni nem lehetett, kiváltképpen teltház esetén.

Mégis sokan választották a Fiat által kínált új megoldást, mert a háborút a saját szemükkel megtapasztalt emberek számára nem az volt a lényeg, hogy hogyan, hanem az, hogy egyáltalán képesek legyenek motorizált megoldással munkába járni, kivinni a terményt a piacra, vagy akár leruccanni a tengerpartra, ami egyébként az olasz középosztály számára még a legrosszabb években is az alapvető igények közé sorolandó kikapcsolódási forma volt.

Fiat 600 Multipla
Kép: Fiat

Mindezek tetejébe a Fiat 600 Multipla nem volt drága. Pontosabban úgy szabták meg az árát, mint a belső tér helykínálatát: „éppenhogy” elfogadhatóra. Ez konkrétan 730 ezer olasz lírát jelentett, a 4/5 személyes változat esetében, ami mai áron számolva durván 3 millió forint körüli kiadást jelentett. A 6 személyes változat csak kevéssel, a kifejezetten taxizásra készített verzió (lehajtható és pakolható anyósüléssel) viszont már mintegy 20%-kal volt ennél drágább.

Spórolni kellett hozzá, de elérhető volt. A kocsi által kínált 80-90-es maximális tempó akkoriban a szabadságot, vagy akár a megélhetést jelentette a tulajdonos és a családja számára. Így aztán sokan engedtek az utcákon egyre inkább elszaporodó, csillogó Fiatok csábításának. A Fiat 600-as kiskocsiból az autózás történetének egyik legnagyobb sikersztorija lett, 2,7 millió példányt adtak el belőle! A Multipla eladásai ennek a számnak nagyjából a 8-10%-át tették ki.

Fiat 600 Multipla
Kép: Fiat

És a történet ezzel még nem ért véget. A kis Multipla motorerejének problémájáról természetesen a Fiat is tudott, így a modellfrissítés során, 1960-ban 767 köbcentire növelték a négyhengeres motor hengerűrtartalmát, amivel már 25 lóerős teljesítményre volt képes a 600 D-nek nevezett új változat. Igen izgalmas adatokkal szolgál az eredeti motor teljesítményéről egy korabeli mérés, amit a Multipla angliai bevezetésekor a „The Motor” magazin újságírói végeztek.

Méréseik szerint a 633 köbcentis változat végsebessége 92 km/h volt, és a fogyasztása is elfogadható szinten állt meg, mintegy 7,4 literrel 100 kilométeren. Egyedül a gyorsulás eredményei kínosak kissé, mert a kis Multipla a teszt napján 43 másodperc alatt gyorsult fel – 80 kilométeres sebességre. Ezek szerint a végsebesség eléréséhez igen komoly elszántságra, és tetemes mennyiségű szabadidőre volt szükség...

Érthető, hogy sokak számára kevés volt még a 600 D teljesítménye is, így hamar elterjedtté vált a Fiat 600 Multiplák motorjának házilagos cseréje. Az Itáliában könnyen elérhető Abarth motorjai ugyanis már ekkor jelentősen erősebbek voltak, így zömmel a taxiként működtetett Multiplák hátuljában az egyszerű módosításokkal megoldható csere révén, gyakran az Abarth négyhengeresei dohogtak.

És hogy mennyibe kerül ma egy eredeti darab? Mivel ezeket az autókat valóban az utolsó lehelletükig hajtották, nagyon kevés példány maradt meg belőlük. Így egy kifogástalan állapotú Fiat 600 Multipla a mai piacon 10-15 millió forintért is gazdát tud cserélni, a felújításra szoruló példányok pedig „helyreállítási projektként” hirdetve 3 milliós ár körül kaphatók. Emellett a markáns dizájn és az alacsony önsúly miatt divattá vált a fellelhető példányok villanyautóvá alakítása is.

Mosolyoghatunk a vezető lábainál elhelyezett és el sem takart gumitömlőn, ami az ablakmosó folyadékot tartalmazza, vagy az anyósülés előtti műszerfal alá bepréselt tartalék keréken, vagy akár önmagában a sofőr pozícióján, aki lényegében a kerékdobon ül, ráadásul a szélvédő alacsony felső vonala miatt összegörnyedve. Ám nem szabad elfelednünk, hogy a kis 600-as Multipla korában többszázezer boldog tulajdonos és családja számára óriási értéket képviselt a kisautó által kínált motorizált szabadság. A gyár kényszerű-praktikus ötlete folytán a Fiat 600 Multipla történelmet írt, a világ egyik első egyterűjeként vonulhatott be az autózás Pantheonjába.

Ha érdekel a modernkori Fiat Multipla egyterű is, akkor ezt a bemutatót se hagyd ki!