Amerikában szó szerint bármi rendszámot kaphat, még egy dodzsem is, amit egy unatkozó nyugdíjas saját maga készített és használ.
Míg nálunk szigorítanák a műszaki vizsga megszerzését a tuningolt autókra, és az egyedileg épített járgányoknak esélye sincs, addig Amerikában egy úr készített egy nagy dodzsemet, ami még rendszámot is kapott.
Ki ne vágyott volna a búcsúk és vidámparkok egyik legizgalmasabb játékára felülni? A dodzsem maga volt az olcsó gumicukor szagának és hangos zene egyvelegének mentsvára, a gyermeki felelőtlen száguldás és (az esetek nagy részében) következmények nélküli ütközés netovábbja.
Persze a szülők – amellett, hogy sokallták a rá herdált pénzt – féltették csemetéjüket a veszélyes szórakozástól, mégis, amikor eljött a lehetőség, a legtöbb gyerek újra át akarta élni az adrenalinlöketet. Úgy tűnik, vannak emberek a Földön, akiket annyira megihletett az életérzés, hogy felnőttkorukra sem tudtak megszabadulni a vágytól.
Az alábbi videón látható amerikai nyugdíjas úriember ráadásul nem csupán vett egy kiszuperált darabot, amit kitett a kertjébe, hanem épített egy saját dodzsemet, amit legálisan használhat az utakon. Az egyszerre bizarr és megmosolyogtató látvány mellé szokatlan hang is társul, a járgány meghajtásáért ugyanis nem az áramszedő felel, hanem egy Chevrolet Aveo négyhengeres benzinmotorja.
A motor mellett a váltó is átkerült, azonban lényegében fordítva, így hátsókerék-meghajtású és farmotoros lett a jármű – melynek elején csak egy kerék van, így az igazi játékhoz hasonlóan elég kicsi fordulókörrel rendelkezik. Az alapot az 1953-ban használt dodzsemek adták, azok pontos mását láthatjuk viszont, ám méreteit tekintve éppen duplájára nőtt a saját megvalósítás – a kényelem és a motor helyigénye miatt. Így akkora, mint egy kompakt autó: közel 4 méter hosszú.
A tulajdonos hosszú időt töltött egy közeli vidámparkban, hogy pontos méretarányokat vegyen a valódi tárgyakról, majd hungarocellből készítette el az modellt, ami alapján öntőformát gyártott. Ez adta az alapot a végleges, üvegszálas karosszériához. Arról nem kaptunk információt, hogy mekkora összegbe és mennyi idejébe került a projekt, de az eredmény magáért beszél.
Az már csak hab a tortán, hogy – akár az eredeti dodzsemeknél - biztonsági öv, ajtók és szélvédő sem található rajta, mégis kapott rendszámot. Igaz, a hatóság háromkerekű motorként regisztrálta a férfi csodajárgányát. Ehhez foghatót még az egyedi autók gyűjtőhelyének számító AMTS-en sem láttunk idén, pedig ott is akadt pár csemege.
