Ha valaki egy autókedvelő társaságban kiejti a Pininfarina nevet, ne csodálkozzon, ha a társaság nagy része izzadni kezd, felmegy a pulzusa, esetleg kitágulnak a pupillái.
Ugyanis minden autófanatikus izgalomba jön a név hallatán, pontosabban azon gépek gondolatán, amiket Olaszország egyik leghíresebb formatervezője és annak stúdiója készített. Elég csak a legendás Ferrari 250 GT Coupéra vagy az Alfa Romeo Giulietta Spiderre (Typ 750) gondolni, ezen ikonikus európai gépkocsik mind hozzátettek ahhoz a képhez, amiket a világ az olasz autógyártásról feltételez, mind a mai napig: kimagasló, izgalmas és temperamentumos megjelenés.
A cortanzei születésű Battista Farina a család tizedik gyermekeként jött a világra 1893-ban. Szülei még gyerekkorában kezdték el Pininnek becézni, ami a Piemont tartománybéli romantikus nyelvjárás szerint kisbabát, legkisebbet jelent. Ez a név végigkísérte életén az egyébként csupán 152 centis művészt. Farina hamisítatlan autodidakta mesteremberként teljesedett ki, karrierjét pedig már egészen fiatalon elkezdte egyengetni. Giuseppe „Nino” Farina, az ikonikus Forma–1-világbajnok unokabátyja tizenegy évesen Torinóba költözött, hogy egyik testvérének, Giovanninak a coachbuilderműhelyében helyezkedjen el.
Farina megszállottként rajongott a vonalvezetésért és a külsőségekért, olyan művészi energiával dolgozott a műhelyben, hogy tizennyolc évesen lehetőséget kapott az új Fiat Zero hűtőmaszkjának megtervezésére. Mikor Giovanni Agnelli, a Fiat alapítójának egyike megkérdezte Farinát, hogy szerinte melyik dizájn tetszene az embereknek, a Fiat által vagy az általa tervezett hűtőmaszk, Farina „szerényen” annyit felelt: „Nyilvánvalóan az enyém, hiszen azt én terveztem.” Agnelli csupán kíváncsi volt Farina válaszára, hisz fejben már ő is eldöntötte, hogy az ifjú tehetség stílusát fogják felhasználni.
Korai éveire már ismertté vált Olaszországon belül, így a ’20-as évek elején lehetősége nyílt az Egyesült Államokba utazni, hogy feltérképezze az ottani motorizációs reformokat, valamint találkozzon annak kulcsszereplőjével, Henry Forddal.
A személyes találkozó keretein belül az idősebbik Henry Ford állást ajánlott az elmés olasz rajzolónak, mely már önmagában óriási kitüntetésnek számított. A nagy Ford Motor Company feje egy feltörekvő olasznak kínál komoly pozíciót! Valószínűleg ez az elismerés adott önbizalmat Farinának ahhoz, hogy udvariasan visszautasítsa a gyáriparos ajánlatát, majd hazautazzon, hogy saját álmai elérésének útjára térjen.
Bátyja cégéből kilépve 1930-ban Torinóban megalapította a Carozzeria Pinin Farina dizájnerstúdiót, ahol egyedülállóan önhordó karosszériákat tervezett, elhagyva ezzel az ősi coachbuilderhagyományokat. Önálló műhelyének megalapítását nagyrészt Vincenzo Lanciának köszönhette. Farina az 1920-as évek folyamán a Szent Bernát-hágónál rendezett olasz autóversenyeken szerzett eredményeivel hívta fel magára a figyelmet. Lanciával barátok lettek, később az ő, illetve vagyonos nagynénje támogatásával belefoghatott álmai megvalósításába.
Főként Lancia-, Alfa Romeo-, Fiat-, Cadillac- és Rolls-Royce-formaterveket alkotott, ám a második világháború kirobbanásakor ő is leállni kényszerült, s az olasz hadsereg számára készítette el mentőautók, valamint légvédelmi fényszóróhordozók tervrajzait. A világégés lecsengésével Farina visszatérhetett eredeti szenvedélyéhez, a személyautókhoz. Egyik leghíresebb alkotását a világháború után, az 1946-os Párizsi Motor Show-n mutatta fel, amelyről azonban az olasz, német és japán tervezőket kitiltották.
Farina mindezzel mit sem törődve fiával, Sergióval elutazott a bemutatóra, s miután oda nem engedték be, nemes egyszerűséggel leparkoltatták autóikat a színhelyül szolgáló Grand Palais bejáratánál. Mondani sem kell, hogy a bátor húzás következményeként autóik – egy Lancia Aprilia kabrió és egy Alfa Romeo 6C Speciale sportautó – igen nagy reklámot kaptak.
A Carozzeria Pinin Farina az európai autóipar fellendülésével szintén virágzásnak indult. Az ’50-es években olyan autók külsejét rajzolta meg a cég, mint a Lancia Aurelia, az Alfa Romeo 1900-as, 6C2500-as, a Fiat 1100-as és a Maserati A6-os. Farina ezután nemzetközi vizekre evezett az amerikai Nash-Healey sportautók, a British Motor Corporation-, valamint Peugeot-modellek megtervezésével. A ’60-as évektől a Grugliascóba települt műhely a legelső nagyobb volumenben gyártott autójával lépett egy újabb szintet, mégpedig az Alfa Romeo Giulietta Spiderrel.
Mindezt megelőzte Farina legnagyobb – vagy talán második – legnagyobb elismerése, amikor a rangos Enzo Ferrarival találkozott. Mivel mindkét olasz igencsak sajátos, provinciális nézeteket vallott – egyikük sem akart a másik központjába utazni –, ezért egy semleges helyszínen, egy Torino és Modena közti település éttermében futottak össze. Sergio Farina így fogalmazott hazatérésükről:
„Nem nehéz elképzelni, mekkora örömöt éreztem, amikor apám a volán mögött, miközben le se vette a szemét az útról, így szólt: »Mától kezdve a mi feladatunk is a Ferrariról való gondoskodás, A-tól Z-ig. Dizájn, tervezés, technológia, gyártás«. Majd kicsattantam az örömtől!”
A Ferrari és a Pininfarina – 1961-es névváltoztatását követően Farina becenevét beépítette családnevébe, ezáltal cége is már egybeírta – élete innentől kezdve egybefonódott, a Farina család még a szupersportautó-márka vezetésébe is belekóstolhatott, amellett, hogy több mint kétszáz Ferrari-terv készült általuk, közülük pedig több tucat gyártásba is került (pl. Ferrari 250, 365, 400, Testarossa). A Pininfarina–Ferrari-együttműködés közel hatvan év után 2018-ban szűnt meg, így az utolsó Pininfarina-vonalvezetésű telivér az F12 Berlinetta lett.
Battista Pininfarina legutolsó alkotása – már visszavonulását követően – az óriási sikereket elkönyvelő Alfa Romeo 1600 Duetto, avagy Spider lett, amelynek megjelenése után pár héttel a tervezőlegenda elhunyt. Neve örökre az autóipar része. A Carozzeria Pininfarina a mai napig meghatározó alkotója a járműipar formavilágának. Hagyatékát tovább fényesíti a 2018-ban alapított Automobili Pininfarina német autógyár, amelynek első, teljesen elektromos, 1900 lóerős szuperautója a Pininfarina Batista nevet viseli.
Ha tetszett ez a történet, akkor olvasd el Bolgár Krisztián - Több mint autó című könyvét, amelyben hasonló izgalmas történetekkel találkozhatsz.
