A II. Arrabona Historic Regularity Rallye egy dobogós szemszögéből

Társszerző: Szalay Iván

Győr számomra a főiskola, az önálló élet a koleszban, az első munkahely, majd barátok, kollégák a környékbeli településeken. Ezek után nem csoda, hogy dupla izgalommal vártam az Arrabona Historic Regularity Rallye futamát, amelyet ráadásul a egyesületünk vezetője, és kedves felesége rendez.

Péntek este gyors referencia km ellenőrzés, ami kicsit aggódásra ad okot, a versenyautónál, és az utcaiban sem stimmel 30 cm-rel. Nem ezen fog múlni, nyugtatgatjuk egymást Zolival a véneki Mini találkozón a szúnyogokat csapkodva. Rövid alvás után már Anitával és Lacival, no meg a fehér „ez most mi-Ni, vagy kombi trabant”-tal kiegészülve irány a Városháza tér. Igen illusztris helyről rajtolunk, gépátvétel, itiner színezés, pár mondat ismerősökkel, még Nagyszokolyai autósprofesszor is kijött a ceremóniára. Első időellenőrző még a városban, az ETO parki autós találkozón, nos az itiner kinyitásával többen még biztosra mentek, azaz a referencia km ellenőrzésére.

Bemelegítésként az első szakasz egy szimpla 47 km/h etap Pázdmándhegyen, igaz benne a 100 m-en belüli három itiner jel megint gondot okozott pár párosnak. Tízórai levendulás limonádé autentikus helyen a pannonhalmi főtérén, majd belecsaptunk a lovak közé. A Zircig tartó hatvan km-en öt tripla szakasz és egy szimpla, ez határozta meg a verseny végső kimenetelét, pedig még mi várt ránk estig! A ménfőcsanaki svédasztalos ebédig még 90 km, benne öt gyors (megint dupla, tripla), záróként 14,4 km Ravazd-Tényő. Az elmúlt pár évben mentem itt oda-vissza több Minivel is, milyen lehetett ez a nyolcvanas években a szocialista gépparkkal teli, hátborzongató!

Csábító és finom volt az ebéd, kint és bent is meleg, de hátra volt még a nap második fele kilenc szakasszal, és csak egy kávézós-fröccsözős megállóval a lébényi templom árnyékában. Gyömöre – Tét integetős, vajon Kapitány Dóri itt van-e a panzióban, ami biztos, a helyi focicsapat két ásza az út mellett integet, majd kiesek én is a kisablakon. Három quattro szakasz is volt benne, emlékeim szerint nem mentünk még ilyenen, ez lefordítva, hogy egy gyorsasági szakaszon belül négyszer kell tempót váltani akár 15 km/h-s különbséggel is.

Marcaltő-Vág, vagy Sobor falvak nem világvárosok, szerintem sokan először, és utoljára suhantak át rajta, előny, hogy nem nagy a forgalom, csak traktorok közlekednek a 40 fokban. Dehogy mindig beláthatatlan kanyarban, szénával megrakottan (remélem a belső kamerát nem sikerült letölteni az Alapjárat stábjának)?! Oké, még három szakasz, az egyik a surranó út a Kunszigeten (no, ezt ki kellett venni az értékelésből, pedig esküszöm vigyáztunk a bringásokra, csak a csajok fenekét néztük), a gyönyörű lipóti fasor, ahol nem képesek az utat megcsinálni, majd a vadregényes utacskák a Duna-szigeten.

Egybehangzó kérés alapján a vacsora kicsit eltolva, addig a gyerekmedencében jegeljük vissza magunkat, szaktársaink pedig a csúszdán mutatják be alternatív vízkilocsoló tudományukat. Vacsora bőséges húsadaggal és az egész nap hiányolt somlóival, némi lakodalmas aláfestéssel. A reggel hamar eljött, főleg hogy Zoli még éjfél után bedobta az eredményeket, illetve az annak nem értését, de ez mindig így van, nem tudjuk hol hibázhattunk, az itiner meg csak az én fejemben van meg…

A svédasztalos reggeli semmi kívánnivalót nem hagy maga után, a szájízünk nem ezért az igazi, kint is borús az ég, de csak annyit esik, amennyi összekoszolja az autót. Már csak két szakasz van, az első triplán kirándulunk Brinkmann profékhoz, a másodikon meg Linczy Minis barátunk falujába. Pecsételő pont a Mobilis, a fősuli, bocs már egyetem mögött, és az új olimpiai negyeden keresztül irány a második blokk, azaz az 1/100-as rész, ami időre teljesítendő. Az értelmetlen csanaki körforgalmakat be is hibázzuk, a mezőny egyenként rajtol ezúttal már a Tényő-Ravazd irányban, a szint idő 21’04”, a hevület visz minket a tökéletes lezárt erdőgazdálkodási úton, utol is érjük a két előttünk rajtolót. A Rábaringen forróság fogad, itt szúnyog nem lesz, viszont az előző napi Metabond tesztrali nyomvonala igen. Egy kör ismerkedő – parabolica – lassítók – dob – érdes visszafordító – fehér aszfaltos csiki-csuki, ez a rali krémkivonata.

Két mért kör, az első a referencia, még az is belefér, hogy KGB Gyula előtt csapatjuk neki, azonban a cél előtt 3 m-rel Zoli leblokkol, mintha beértünk volna. Az idő jó, de a méter nem, jó lett volna pedig itt is egy jó eredményt elérni. A célba futás vissza a győri városházára, majd irány a „Rábába” az ebéddel egybekötött díjkiosztóra. Az eredmények meglepőek, kupákkal gazdagodik a mezőny nagyobbik része. Abszolút győztes a Budapest-Tatát rendező Kovács család a kupé Skodával, második az ide már az E21-en érkező Rimárék, míg a Farkas Zoltán/Szalay Iván páros a zöld Opel GT-vel a harmadik, mögöttünk a meglepetés páros ifjabbik Boldog még ifjabb barátnőjével.

Profi szervezés, hibátlan útvonal a többi meg rajtunk és Pista bácsin múlt.