A Trabant-expedició nem fordít úgy el indítókulcsot, hogy abban humanitárius vagy természetvédelmi jócselekedet ne legyen.
Járjuk mi Afrikát, Európát, Ázsiát de nem önös szórakozások vagy magamutogatás céljából. Elv, hogy tegyünk valamit a bolygónk terhelésének könnyebbé tételének érdekében.
Ennek az elvben, egyetértő társat is keresünk a nagyvilágban, nem utolsósorban utastársnak, expediciós partnernek. A 2025-ös marokkói utazásunk egyik ilyen közreműködője volt Soós Árpád barátunk, aki közel két hétig volt a navigátora/sofőrje az expediciónak.
Magyarországon sokan ismerik, Ő másképpen "beteg" mint mi. Elsősorban nem Trabantos. Wartburg mágus. Felhalmozott alkatrészkészletének egy részét becsületkasszás alapon árusította ki és a befolyt összeggel kutyamenhelyeket támogat. Itt Afrikában is összeszedett - tücsköt/bogarat, ami alatt kóbor ebek és cicák hada értendő.
Biztos megérezték benne a gyenge pontot, hogy nemritkán pl. az Ouzoud vízesés kanyonjában nem magának vett kaját hanem a lenn talált éhes ebnek, aki cserébe hűségesen mászta vele a végeláthatatlan lépcsők sorát.
Árpi fotóit mellékeltem most ehhez a beszámolóhoz, nézzetek bele a galériába. Mert amúgy a kicsi kocsi továbbra is gurul...
Vízesés, hegyek, sivatag és óceán a menü. Természetesen nem bírjuk a futást szerviz nélkül... A felmelegedett aszfalt és a túlterhelt Trabant most életveszélyes szinten "lenyalta" a hátsó gumikat. De úgy, hogy nemcsak a futófelület hiányzott, hanem kilátszott a drót...
A Nyugat Szaharába vezető zsír új aszfalt valami olyan keveréket tartalmaz, ami megeszi a gumikat. A gumisok meg az én idegeimet! Nincs mérethelyes gumijuk, használt gumit külföldi turistának nem adnak el... Olyan szinten profitorientáltak, hogy a dörzsölt pesti taxisok belepirulnának.
Végül is vettünk gumikat, újakat, polcról és még fel is szerelhettük magunknak, úgy hogy a gumis műhely eszközeit használtuk.
Ja, meg egyszer még le is fényképeztek engem munka közben. De ez már más helyszín volt és más munkakör.
Amtoudi hegye alatt egy vízmosás mellett szerettünk volna elmenni boltba, de a szűk sikátorban egy kisteherautó lebillentett a Trabant elé egy nagy halom sóderes kavicsot. A helyiek ugyan szamárháton elkezdték az épitőanyag elfuvarozását, de sajnos nekem is meg kellett a lapátnyelet ragadnom, hogy gyorsítsam a folyamatot. A megdöbbentő esetről videó dokumentáció is készült.
Ezen kívül még ami érdekfeszítő volt, az hogy ebben a világban tevével nyomják a "lóversenyt". Tan-tan városa fel-lobogózva, telis-tele rendőrökkel, szurkolói buszokkal, telve a hotelek, teli a vendéglátóhelyek... Mert teve-verseny lesz!
Egy hetes fesztivál, felvonulásokkal, ereszd-el-a-hajam szindrómával. Ha a lovisok be tudnak vadulni, akkor a tevések is bizonyosan, de szerencsénk volt egy kicsit, a nagy cécó csak hétfőn kezdődött...
Bővebben erről a következő beszámolómban...
