2025. január 23. | 18:03

Nem. Ez most nem a Budapest-Bamako, hanem valami más.

A Trabant-expedició ugyan háromszor is volt és oda-vissza végig is ment a Villám Géza által szervezett "ágyúgolyó futamon", azonban az utóbbi években inkább hónapokat töltenek a fekete kontinensen. Méghozzá a télieket, így spórolva a természeti erőforrásainnkal a tüzifával.

Talán ez lenne kérdésre az elsődleges válaszom, aztán bemutatkoznék. 

Vadász Zsolt vagyok a Trabant-expedició vezetője, megrögzött természetvédő, világjáró, utazó. Most az Alapjárat felajánlására, hogy megosztják írásaimat, egy színes akár több részből álló élmenybeszámolóval szórakoztatnálak benneteket.

Természetesen előtérben tartva a kalandok mellett a technikai dolgokat, az autókat, a velünk vagy ellenünk harcoló terepjárókat, villanyautókat vagy éppen lakóautósokat. Hiszen lakva ismerszik meg az ember! 

Afrikában pedig sokan vagyunk. A helyiek technikai adottságai, járművei alapjaiban különböznek az európai, amerikai, és ázsiából idehozott konstrukciókkal. 

De azért a Trabant! 

Semmi keresnivalója nem lenne ennek a gépsárkánynak a mai világ "napi bejárós" autójai között, nemhogy még valakik terep és világjárásra használják, napi-heti-havi szinten gyötörve bele a kilométereket. Pedig nem vagyunk egyedül, mert a mai napon is a Marrakech-től 20 kilométerre lévő kempingben egy német trabantos  fiatalemberrel videóztam.

Mondjuk 12 év afrikai kalandozás után ez volt az első alkalom. 

Kezdjük az elején. 

Mondjuk a legeleje visszakövethető az általam írott könyvből mely a Világjáró Trabant címmel jelent meg, vagy éppenséggel online médiánk is számos sztorival rendelkezik. A Covid és az azt követő bezártságot mi gyorsan bepótoltuk, Tunézia, Marokkó, téli látogatásaival, s az imént már említettem, most is erre vagyunk. 

Tavaly kitöltötte a trabi a vámjogszabályok adta 6 hónap teljes tartózkodási idejét, ezért az idén rögtön a januári 2.-ai hajóval át is kompoltunk a franciaországi Sete-ből, Nadorba. Itt aztán rögvest beleestünk az afrikai közlekedési morál adta káoszba... Megjegyzem, csak az első pár napban kaotikus.

Egy kis beleérző kézséggel párosított arrogancia, csöppnyi fűszerezéssel és index helyett kürthasználattal remekebbül működik, mint egy svájci óra. Ha meg délebbre mégy, az erősebb hangerő, ha visszafele jössz az itt ugyanakkor már a béke szigete. 

Nem mulatozom el a bemutatkozásunk, hanem rátérek inkább a technikára. 

1.1 Trabant Combi. 

Teljesen pontosan az 1990-es évből. Gyári motor, gyári extrák, futómű sincs mókolva, motor sincs tuningolva. Murpfy óta tudjuk, ha felhúzzuk, megadjuk neki az esélyt, hogy a sivatag közepén adja fel a harcot. Van viszont terepgumink, Macon Winch csörlönk, tetőlámpák, széf az értékeinknek és még ezer apróság, amiről a kalandjaink során beszámolok. 

Már az is kaland, ahogy elindulunk. A helyi bámészok ránk kattanva, telefonnal fotózva, gyerekek néha mellettünk szaladva. A kikötőből először a Földközi-tenger partján kerestünk menedéket, elsősorban kialudni a 48 órás tengeri himbálózást. 

Elvünk a low budget kategória, nem nagyon fogok tudni puccos hotelek belsejéről képeket mutatni.  Alszunk olcsó kempingekben, benzinkutakon, parkolókban, de leginkább aprócska oázisokban vadkempingezünk. Nos, azokról lesz fotóm bőven. 

Az utazásunk első pár napja a Rif hegységen való átkeléssel és az egyik impozáns vízesés, a Cascata de Ouzoud látogatásával telt.

 
Olvasói fotók