2018. július 31. | 17:00

Véget ér az aranykorszak az elektromos autók számára, a MOL elsőként tette fizetőssé a töltőállomásai használatát. Miért nem meglepő? Ki lesz a következő?

Elektromos autó vásárlásakor általában két szempont lebeg az emberek szeme előtt: a környezetvédelem és a költséghatékony utazás. Európa nyugati országaiban rohamosan növekszik a zölden gondolkodó sofőrök tábora, sokan közülük tényleg azért teszik le a voksukat az alternatív hajtás mellett, hogy a következő generációk is hasonló színvonalon élhessenek a Földön. De olyan is van, aki alapjáraton nem szimpatizálna az amperekkel és a voltokkal, de a város, ahol lakik, száműzte vagy száműzni fogja a belsőégésű motorokat utcáiról.

Magyarországon már egy kicsit más a helyzet. Az üzemanyagárak lassan, de biztosan emelkedtek az elmúlt időben, a fizetések sajna nem ilyen tendenciával követik őket. Az átlagember lehet, hogy vágyik egy elektromos járműre, de a büdzsé nem engedi, hogy bemenjen a szalonba és összerakjon magának egy Teslát, vagy akár egy Nissan Leafet. Itthon akinek meg igazán sok pénze van, az tesz a környezetvédelemre, látványosan veri a mellét arra, hogy megengedhet magának egy hatalmas benzinfalót. Kivétel persze létezik, akinek nem inge ne vegye magára.

Az előbb említett két „véglet” között azonban van egy szűk réteg a magyar társadalomban, aki rájött, hogy bakker ezzel szép kis summákat lehet megspórolni hosszútávon. Egy befektetésként tekint a villanyautóra, ami idővel megtérül. Összeáll a fejében, hogy „felárat” kell fizetnie egy ilyen kocsiért, de a vásárlást követően gyakorlatilag ingyen ingázik, amellett, hogy élvezi, hogy a racionálisan gondolkodó, környezettudatos jófiú szerepében tetszeleghet.

Halvány mosollyal az arcán legyint a 400 forint feletti üzemanyagárra, őt ez nem érinti. Hangtalanul elsuhan a legközelebbi töltőállomásra, rádugja a gépet, elszürcsöl egy lattét, sétál egyet a jó levegőn, aztán már megy is tovább. De az idő múlásával egyre több kollégával találkozik ezeken a helyeken, egy kis túlzással sorban is kell állnia, hogy konnektorhoz jusson. És ez nem csak neki tűnik fel, hanem annak is, aki adja az áramot. Lásd MOL.

Egy ilyen kaliberű vállalat a profitra megy, könyörtelenül. Meglátott egy gyönyörű piaci rést, amiből további hasznot szerezhet. A töltőállomások száma véges Magyarországon, ahogyan a villanyautók hatótávja is. Ha kifogy, és mindenképp tovább kell mennie, akkor a gazdája szó nélkül fog fizetni a „tankolásért”. A standard AC töltésért 1990-at, a gyorsabb DC-ért pedig 2990 forintot.

Tekintve, hogy az alternatív hajtások jelentik a közlekedés jövőjét, a MOL beleturbózott a hálózat kiépítésében, év végéig 10 állomást adnak át a fővárosban, további 15-öt pedig vidéken. Belegondolva az előbb említett árak egyáltalán nem vészesek, több is lehetne. Villanyautóval ezután is gazdaságos marad ingázni, akad bőven más szolgáltató, akinél díjtalan a töltés. Egyelőre. Mert, véleményem szerint a MOL ezzel a lépésével egy lavinát indít el a piacon, idővel a versenytársak is tartani fogják a markukat, csak az ár nem lesz mindegy.

Az érintett tulajok helyében nem szomorkodnék, inkább örülnék, hogy eddig ingyen ment a buli. Talán a leendő villanyvásárlók kedvét szegte a bejelentés, nincs már akkora motivációjuk, mint korábban. A társadalmi/gazdasági buzdítás pedig kellene, hogy a magyar sofőrök is szépen lassan rálépjenek a zöld útra, és az elektromos autókat teljes értékű alternatívának tekintsék a nem is olyan távoli jövőben. Mint például az ingyenes parkolás a fővárosban. Kitűnő pro érv a konnektoros járművek mellett.