Újabb mérföldkövet lépett át a Nissan építése, amiről korábban olvashattál. Többen is jeleztétek, hogy érdekes lehet számotokra az autó sorsának alakulása, ezért születik meg ez az írás is.
Mi történt, mióta utoljára hallottál rólunk?
A Wildside Performance műhelyében a nagyobb munkák elkészültek a motortérben, már csak néhány apróság maradt, így ideje volt megoldást keresni a kipufogó átalakítására, downpipe készítésére és olyan cooler rendszer kialakítására, ami megfelelő lehet a nagyobb teljesítmény kiszolgálásához.
Mivel már többször ráfáztam szakikkal és szerelőkkel, nagyon óvatosan álltam a megfelelő hely kiválasztásához, ahova az autót nyugodt szívvel vihetem. Jelen esetben szerencsém volt, ugyanis keresnem sem kellett. Egyik este Alex barátom rám írt Messengeren, hogy látja, mennyit szívok az autóval. Azt javasolta, vigyem hozzájuk az S13-at, garantálja, hogy rövid határidővel, kedvezményes áron elkészítik az összes hátralevő munkát néhány apróságon kívül, amik nem esnek a hatáskörükbe.
Nem is hezitáltam sokat, éltem a lehetőséggel.
A Smith Motorsport & Design
Alex és Robi műhelye hozzám sajnos nincs közel, ugyanis Rumon található Szombathely mellett, úgyhogy az első dolgom a kocsi szállításának megoldása volt. Sajnos a trailereztetés borsos mulatság, így egy autómentő bérlése mellett döntöttem. Természetesen sikerült a nyár legmelegebb napján nekiindulnunk Bálint barátommal némi közjáték után. Érden felnyalábolva az autómentőt indultunk a Nissanért a XV. kerületbe, majd irány Rum. Ez szép is lett volna, ha nem Budaörsön jövök rá, hogy nincs az autó alatt a kipufogó, és ráadásul nem is raktuk fel a trailerre. Szimplán a rohanásban elfelejtkeztünk róla, hogy a lényeg lemaradt. Az én autóm lerakva a traileresnél, úgyhogy a barátnőm kis Corollájával rohantunk vissza a kipufogóéert, aminek szállítása így nem volt kifejezetten egyszerű. Ezekután az út viszonylag sima volt, eltekintve a 35 foktól. Két és fél óra zötykölődés után végre megérkeztünk Rumra.
A srácok műhelye egy kedves családi ház garázsában található. A műhely pici, egyelőre egy autó befogadására képes, de kezdik magukat kinőni, így hamarosan bővítés várható. A két fős csapat több mint egy éve alakult meg hivatalosan, azóta azonban igen komoly autók jártak náluk. Vasárnap, kora este értünk le hatalmas szúnyoginvázió közepette, illetve a trailer visszaszolgáltatásával is késésben voltunk, így nem időztünk első körben náluk sokat, betoltuk az autót és abban egyeztünk meg, hogy a neten megbeszélünk minden részletet, miután átnézték az autót.
Másnapra Alexék szét is kapták az autó meglévő gyengécske cooler rendszerét, és össze is írták, hogy miket kell berendelnünk. Sajnos néhány dolog nem volt készleten, így kicsivel több mint másfél hét várakozás következett.
Miután minden alkatrésszel kapcsolatban visszajeleztek, meg is beszéltünk egy határidőt. Lefoglalóztam a trailert, elkéredzkedtem a munkából, hogy jó előre minden sínen legyen, ne adódjon gond az autó hazaszállításával.
Természetesen mivel rólam van szó, így a gyakorlatban nem ment minden ennyire egyszerűen. Néhány alkatrész később érkezett meg az ígértnél, illetve a srácok emelője is bedobta az unalmast, ezért volt egy kis kavarodás. Ezek következtében végül egy nappal az átadás előtt tudtak a srácok nekilátni az autónak. A kocsi még mindig tudott meglepetést okozni, ugyanis a motortérből ki kellett vágni a régi akksitálcát – ami amúgy nincs már használatban –, hogy a cooler csövezése elférjen. Ez alatt újból nagyszabású kontárság volt található,: a gyári lemez szét lett szabdalva, furkálva, mindezek tetejébe nem kevés felületi rozsda is megjelent, így jelenleg a motortér nem szép, lesz mit kicsinosítani. Másnap délben elindultam felvenni a trailert, illetve akadt Rumra menet egy potyautasom is, egy Suprát vittem le, ami a Smith Motorsport következő páciense lesz. Délután fél háromkor megindultam, és jellemzően az ősz legmelegebb napján kényelmesen lecsurogtam Szombathely mellé.
Öt óra magasságában érkeztem meg, ahol a srácok épp az új csápos emelőt kötötték már be, ami még egy bő órás folyamat volt. Mire leértem, felkerült a nagyobb cooler, illetve a downpipe már elkészült, ami igen pofás darab lett. A kipufogót kellett még összehozni vele, valamint a coolercsövezés volt hátra, meg a wastegate screamer csövezése. Nem sokkal hat óra után neki is fogtunk. Őszintén szólva nem is bánom, hogy így alakult, hiszen én is részese lehettem a folyamatnak: nem csak nézhettem a fiúk ügyeskedését, hanem apróságokban segédkezhettem is.
Robival méreteztünk és vágtunk, Alex pedig hegesztett, mint egy gép. Azt már az elején láttuk, hogy nem fogunk hamar nyugovóra térni, de én ezt abszolút nem bántam, élveztem a műhely hangulatát, illetve a társaság is jó volt. Egész gyorsan haladtunk, először elkészült a cooler, majd a kipufogó is szépen alakult. A lendület egészen éjfélig tartott, aztán eléggé elfáradtunk, de szinte elkészült minden így is. Alex a héten még feljön Budapestre, hogy az utolsó simításokat elvégezze és az autó gázrendszere teljesen elkészüljön.
A kocsit végül éjjel egyig nyüstöltük, nem sokkal ezután tettük fel az autómentőre. Innen egy jó kétórás út vezetett haza. Bár nem voltam túl friss, de hajnali három körül épségben hazaértünk a Nissannal. Másnap hatkor keltem, hogy a kocsit korán reggel vissza tudjam vinni a Wildside műhelyébe, és nyolcra visszaérjek a trailerrel.
Összességében nagyon elégedett vagyok a fiúk munkájával. Igényes, szép alkotás született, lelkes hozzáállás kíséretében. Nagyon szépen köszönöm, hogy hozzájuk vihettem a kocsit és azt, hogy végre nem kellett csalódnom újabb több hetes csúszások miatt. Úgy gondolom, hogy érdemes hozzájuk messziről is leutazni európai szintű munkáért.
Következő lépések
A motorral már tényleg csak pár apró simítás van hátra. Az elkövetkezendő hetekben remélhetőleg ezek is elkészülnek, és nemsokára a teljesítményméréssel tudok jelentkezni, konkrét számok kíséretében. Azt hiszem, talán látszik a fény az alagút végén.
