2018. április 15. | 13:46

A Budapest-Tata Rallye Historic eseményt idén rendezték meg harmadik alkalommal, kivételes élményt nyújtott!

A Budapest-Tata Rallye Historic 2018. április 14-15-én került megrendezésre, immáron a harmadik alkalommal. Az Európa szerte népszerű műfaj 2016-ban Magyarországon is megvetette a lábát, a veteránautózás szerelmeseinek szóló „verseny” idén több országból is csalogatott lelkes sofőröket, élményvadászokat. Nem véletlenül tettem idézőjelbe a verseny szót előbbi mondatomban, ez egy „Regularity” esemény volt, ahol nem az eszeveszett tempó, vagy a tizedmásodpercek állnak a középpontban, hanem az aktuálisan megadott átlagsebesség legpontosabb tartása, és a szép helyeken való utazás adta endorfinlöket. A résztvevők három kategóriában indulhatnak:
  • 1.Historic Tradicionális kategória 1990 elôtt gyártott autók, ahol a versenyzôk az autó eredeti mûszerein kívül csak analóg (mechanikus kijelzôs) méterszámlálót, mechanikus stopperórát, ill. nyomtatott sebességtáblázatot használhatnak. Más, az autó berendezéseire kötött bármilyen eszköz, elektronikus speedtable ill. GPS alapú eszközök használata tilos.
  • 2. Historic Club kategória 1990 elôtt gyártott autók, és bármilyen kiegészítô mûszer használata megengedett.
  • 3. Modern Club kategória Bármikor gyártott autók, bármilyen mûszerekkel.
A futam Budapestről, az Aquaworld parkolójából indult, majd egy nagyjából 200 km-es, erdei utakkal teletűzdelt túra után Tatára érkeznek meg a pilóták, ahol az estét is töltik. Másnap reggel továbbindul a csapat, a vasárnapi táv megtétele után érnek be a célba. Szombat reggel, nagyjából 9 óra körül értem a start helyszínére, verőfényes napsütésben, egy kellemes kora nyári időben. A hatalmas parkoló szinte tömve volt autóval, már megijedtem, hogy na, heringparty lesz, de szerencsére tévedtem, mivel a tömeg nagy része vagy csobbanni, vagy a Ramada szállodában tartott rendezvényszerűségre igyekezett. Kellett pár másodperc, amíg végigpásztáztam a hatalmas nyílt területet, de az elguruló narancsszínű veterán 911-es Porsche vezette a tekintetem, és odakalauzolt a kincses szigethez. A rajt ugyan csak 10 órakor indult, de a résztvevők szinte kivétel nélkül már a tett helyszínén voltak, random látogató akkor még alig. Ó, hát mondom ennél jobb nem is lehetne. Széles mosollyal az arcomon indultam megnézni a masinákat. Ugyan hivatalosan bármilyen korosztályú jármű indulhatott a Historic Rallye-n, érezhetően a veteránok száma dominált, a modern autókat egy kezemen meg tudtam számolni. Az oldtimerek kivétel nélkül gyönyörű állapotban várták, hogy végre elindulhassanak, vicces volt látni, hogy az egyik oldalon a „keleti blokk”-ot képviselő rallye-Skodák feszítettek szép számmal, szembe velük pedig az NSZK kiválóságai, a Porsche 911, BMW E28-as 520i, és Mercedes coupék álltak. Jó, persze a harmadik kocsi után megszakadt sorozat, de nem bánkódtam, mivel ami utána következett, kárpótolt. Rallye-stylera megcsinált Renault 17 Gordini ragadta meg a figyelmemet extravagáns kinézetével. Tájékozott embernek tartom magamat az autókat illetően, de megmondom őszintén még soha nem láttam ilyet, még képen sem, nemhogy a valóságban. Mea Culpa. Mint, ahogyan később megtudtam, Ferjáncz Attila, a híres magyar raliversenyző is ilyennel űzte az ipar, és ért el sikereket az 1970-es évek második felében. Örömmel vettem, hogy ugyan voltak márkák, amelyeket több autó is képviselt a Historic Rallye-n, de a felhozatal rendkívül változatos volt. Belefutottam Zastavába, FSO Polonez-be, Ford Sierra XR4i, és Cosworth motoros Mercedes 190 2,3-16 képviselte az 1980-as évek karcos élményautóit. Merciből voltak még kivételes állapotú R107-es, kabrió SL modellek, és egy gyönyörű C126-os SEC, mégpedig rendkívül szimpatikus, 500-as vagy 560-as (V8) felirattal a hátuljukon. Voltak még makulátlan állapotú kereklámpás Zsigulik, egy apró, de végtelenül kívánatos Fiat 124 Spider méregzöldben, plusz még egy hasonló méretű MG B Roadster tűzpiros színben pompázott. Olyan háromnegyed 10 körül egyre több önindító, majd motor karcos hangja pezsdítette fel a csendet. A rövid, gázfröccsökkel megvadított melegítés után rajthoz álltak gépek, majd a pilóták jó hangulatban, egymással beszélgetve várták a startot jelző, meglengetett zászlót. A mezőny nagy része magyar volt, de meglepően sok lengyel résztvevő érkezett a rendezvényre. Továbbá egy szlovák és egy román rendszámú autó színesítette a felhozatalt, de a bal egyben ezeknél is magyar versenyzők ültek. A rajt után sajnos egyből egy körforgalom volt, így nem volt lehetőségük a sofőröknek nyélgázon indulni, őszinte sajnálatomra. De amikor a mezőny fele már elgangolt, rájöttem, hogy nem is akarják kínozni ezeket a relikviákat. Ők azért jöttek, hogy egy jót autózzanak szeretett és dédelgetett veteránjukkal, egy csekély „verseny-feelinggel” megfűszerezve. A csapatból sokan ismerték, és régi barátként üdvözölték egymást. Megfigyelhető volt, hogy az „öreg motorosok” falkákban beszélgettek, míg az új indulók kissé szemérmesen, de mosollyal az arcukon bolyongtak az oldtimerek között, és kíváncsian várták, mit hoz a túra. Kár, hogy csak az indulásnál volt lehetőségem ott lenni, de már az a másfél óra is rendkívül pozitív benyomást tett rám. Először voltam kint ezen az eseményen, így nincsen összehasonlítási alapom, de az a mondhatni családias hangulat és közvetlenség, amit tapasztaltam egészen kivételes volt. Csak ajánlani tudom mind látogatóként, mind résztvevőként. Ha tehetem, jövőre is kilátogatok majd a Budapest-Tata Rallye Historic-ra, de addig is kíváncsian várom, milyen eredménnyel zárul a futam vasárnap! Forrás: