2018-ban megrendezésre került a III. Hungarian Blitz Ring - Opel Találkozó a Kakucs Ringen, itt találkoztam Andreával és Szilveszterrel. A címben kicsit ferdítek, hiszen már a
Kakucsi Opel találkozó előtt is beszélgettünk Andreáékkal, hogy lenne itt két csoda járgány, amit érdemes górcső alá venni. Ráadásul ők egy pár. Ami számomra még szimpatikusabbá teszi az egészet, hiszen autós nőként én is tudom már milyen a két szerelmeddel együtt autózni, azzal a két szerelmeddel amelyik közül az egyiknek két lába van a másiknak pedig 4 kereke.
Ez valahogy egy romantikusabb oldala az alapvetően rendkívül maszkulin műfajnak. Na de rám aztán nem jellemző a negédesség, így nem is mennék bele mélyebben. Andreával és Szilveszterrel beszélgettem egy kicsit saját történetükről, valamint hoztam egy galériát is a két büszkeségről. Andrea egy
Opel Astra F Gsi, Szilveszter pedig egy OPC G Astra büszke tulajdonosa.
Mikor csöppentetek bele, és hogyan az Opelezésbe??
Andrea: Pontosan 10 évvel ezelőtt kezdődött, amikor megvásároltam első autómat, egy 1995-ös évjáratú Opel Astra F-t 1.6 8V (x16szr) motorral. Mivel Szlovákiában születtem és élek most is, családomban a mai napig elég erősen jelen van a Skoda-kultúra, tehát az Opel már igazán “nyugati” kocsinak számított nálunk. Abban az időszakban, mikor a rengeteg Felicia között nagy ritkán felbukkant egy Opel, az bizony presztízsautónak számított. Nagybátyám példáját követve vettem F Astrát, egyszerűen megtetszett a formája és mind a mai napig úgy gondolom, hogy gyönyörű szép az a kocsi.
Az első Opelem a mai napig megvan és nagyon jól szolgál, viszont szerettem volna egy hobbiautót, amit szeretgetni lehet, valamint úgy éreztem, hogy ideje lenne felnőni egy sportosabb autóhoz, ekkor jött az Astra F GSi (1992, 20xe motor, 156 lóerő, 2l 16V). Két éve vettem, épp akkortájt alapítottuk nővéremmel az Opel Team Slovakia csoportot, azóta folyamatosan növekszik tagjaink száma, valamint kéthavi rendszerességel rendezünk találkozókat a márka szerelmeseinek. Nővéremet is megfertőztem, azóta 1 Astra G, valamint Astra G Coupe Bertone büszke tulajdonosa, párjának pedig 3 Opel Tigrája van, így nem ritka, hogy egy kisebb családi rendezvényen 7-8
Opel is megjelenik. Úgy érzem, ez a márka vonzotta körém a megfelelő embereket, rengeteg barátot, felejthetetlen élményt szereztem általa.
Mivel nővéremmel sok külföldi Opelos csapattal is együtt dolgozunk, lehetőségünk nyílt eljutni például Brazíliába is, ahol a Sao Paulo-i Chevrolet Astra Club vendégei voltunk, de találkozóinkra járnak Ausztriából, Csehországból is vendégek, valamint nagy számban képviselik magukat a magyarországi Opelosok is. Egyszóval: a klub indítása óta minden szabadidőnk az Opel körül forog, ha éppen nem a kocsikat szépítjük, akkor találkozókat szervezünk, valamint az Opelos történelmet bújjuk.
Szilveszter: Hol is kezdjem… nekem valahol elég kicsi koromban kezdődött, a családban előbb a BMW- és Lada-láz söpört végig, 1998-1999 környékén kezdődött, amikor a bátyám Opelban kezdett gondolkozni (leginkább ár/érték miatt és fenntarthatóság miatt). És bizony a legendás (A) Vectra 2000 4X4 becenevén Vectra V2000-re esett a választás. Szög gyári volt, patinás, jól felszerelt és persze megkímélt, ami persze sajnos ez bátyámnál nem így maradt.
Mindig elvitt magával mindenhova, ha csak szerelni is kellett azt a csoda autót, de vitt. Aztán idő közben a család többi tagja is gondolkozott, hogy Opel lesz. Mai napig emlékszem arra is amikor édesapám és édesanyám azon vitáztak a képes autó újság hirdetések közt, hogy miért ne egy C20XE motoros GSi legyen mert annak csak 3 ajtaja van (szerintem ez nem nagy baj) és persze a másik egy pár éves 60.000 km-t futott, megkímélt, full extrás (csípem még mindig ezt a jelzőt… hisz kinek mi az) Style-felszereltségű 5 ajtós 1.6 16V (X16XEL) motorral. Hát persze hogy a muter győzött, de annyira visszagondolva talán annyira nem is volt rossz döntés. De én jobban akartam magam is a GSi-t. Ekkor döntöttem úgy, hogy én is ha nagyobb leszek akkor szeretnék egy olyan sportos Opelt, mint a bátyámé.
Aztán ahogy sok év eltelt, megszereztem a jogosítványt, rögtön utána az első autómat is megvettem, ami egy családi mezei Astra (G) Caravan volt 1.6 16V (Z16XE) motorral. Sokáig csak élveztem, hogy van, de már kezdtem eljárni csütörtök esténként Opel Lurdy talira, meg mindenféle bandázásokba. Végül engem is utolért a láz, hogy nem elég egy gyári autó. Természetesen agyaltam, hogy inkább hobbiautót szeretnék tartani mellette, hát mi más lenne, mint egy GSi? Sokáig bújtam az internetet, de arra kellett rájönnöm, hogy amilyet én szeretnék az nem az én pénztárcámnak való. Úgyhogy eltettem talonba a dolgot, sokat dolgoztam, mellette kitaláltam, hogy megcsinálom OSV-re a mezei fapados családi autómat, ami első neki futásnak nem is lett volna rossz, de beláttam, annyiért egy normális OPC-t is tudok venni.
Akkor volt egy Silver Edition limitált G Astra is közben... Hoppá! OPC? Hm. Kombim van, szeretem a nagy helyet benne. Kombi OPC létezik is… persze. Arden-kék szín jöhetett csak szóba, jól felszerelve. Aztán szomorúan konstatáltam, hogy ahhoz még messze vagyok, hogy a 624 db-ból 1 db ép állapotút, vagy menthetőt találjak. Z20LET kényes és miután pont ilyen körben voltam a legtöbbet, így megint félretettem a dolgot. És innentől jön az én
meseautóm története.
Milyen állapotban vettétek, és mit módosítottatok az autón a vásárlás óta?
Andrea: 2016 nyár végén aláltam rá a GSi-re egy németországi hirdetésben. Nagyon megtetszett a kocsi gyári állapota, valamint az, hogy csak 121 000 km-t futott. Mindenképp egy tiszta, eredeti állapotú GSi-re vágytam, úgy érzem, így illik hozzám, valamint nem nyerte el tetszésemet a már tuningolt, átfényezett, itt-ott rozsdás autó. Majd 1 hónapot kellett várnom, mire az eredetiségvizsga elkészült, alig vártam, hogy ezek után lássam, mivel is állok szemben és kezdődhetett az újítás. Sokan talán azt hihetik, hogy mivel a kocsim állapota még most is gyári, nem volt vele sok dolgom, de bárcsak ezt mondhatnám.
A GSi idén lesz 26 éves, ezért amit csak el lehet képzelni, az összes tömítés, az összes szimmering, valamint amennyi gumicső található a kocsiban, azt mind eredeti GM-alkatrészre cseréltem/újítottam. Természetesen nem maradhatott ki a vezérlés- illetve a kuplungcsere sem, a kipufogót is újítanom kellett, az idő vasfoga bizony rajta hagyta nyomait, valamint teljesen új futóművet kapott az idén és Brembo Sportmax féktárcsákat, Ferodo DS2000 fékbetéteket, Koni lengéscsillapítókat.
Egyedül a futómű újításánál nem használtam gyári alkatrészeket, mivel úgy gondolom, hogy a GSi gyári futóműve, illetve fékei igencsak gyengék, mondhatni alulméretezettek. Aki próbált már gyári állapotában megtartani egy autót, az biztosan tudja, mennyi gonddal jár egy-egy eredeti alkatrész beszerzése. Nem ritka, hogy az alkatrészek dél-afrikai GM-raktárból, vagy az USA-ból érkeznek, az árakat inkább nem is említem. Elég annyi, hogy a gyári kipufogódob árán beszerezhettem volna egy komolyabb Remus dobot is.
Szerencsémre, nővérem sokat segít az alkatrészek beszerzésében, az
Opel Team Slovakia klubon keresztül szerzett ismerőseink által, a felújításokat pedig a sógorom végzi kis otthoni műhelyében. Szlovákiában nehéz olyan szakembert találni, aki képes lenne egy szimmeringcsere miatt 2 napig bontogatni egy motort, sógorom viszont nagy türelemmel teszi meg ezt is.
Szilveszter: 2015 év elejét írunk amikor nagyon fellendült a használtautó-behozatal külföldről és ekkor ismerkedtem meg én is a kinti oldalakkal. Sokáig néztem minden oldalt, magyart is és bizony ekkor bukkantam rá potom összegért a jelenlegi hobbiautómra. Képeken jól nézett ki, gondoltam annyi pénzért még bontásra jobban megérné, mert feltűnt, hogy full Irmscher-tuning az egész autó. Aztán mikor elmentem szüleimmel megtekinteni, akkor bevallom őszintén szerelem volt első látásra. Soha nem volt törve, ám sajnos jégkáros volt az autó, de ez szépen javítva lett. Első gazdától, Svájcból importálva. Majd jöhetett a legnehezebb része a papírozás.
Ezt követően jöttek az állapotfelmérések és én tökéletesen boldog voltam az autóval. Egészen addig amíg nem voltam vele életemben először a Hungaroringen. Elégedett is voltam, de éreztem, hogy van még benne potenciál. Fél évvel később interneten sokat kutattam az autó után. Létezett belőle Kit Car rally-változat, amely nagyon megtetszett és nem csoda, hiszen annak az autónak a homológ utcai változata ez a 3000 db, amelyből az egyike a sajátom. Egyből a futóművel kezdtem, majd Bilstein gátlókat kapott, 60/50 rugó szettet, Wiechers toronymerevítőket elől-hátul, Moog könnyűfém stab-pálcákat és szilenteket, új hátsó híd és Febi Bilstein Pro kit kormány összekötőket.
Természetesen mindeközben sikerült kilyukasztani a hűtőmet (2x is) és kapott nagyobb, vastagabb hűtőt, hamarabb nyitó termosztátot és speciális 135+ fokig hőálló hűtőfolyadékot, valamint télig került bele hangtechnika. És persze ahogy 250.000 km-t ütött az óra, elszállt a hengerfej-tömítés és vele együtt a kompresszió is azt mondta, hogy elszállok. 7 bar… az nem jó, 12 bar a minimum ennél a motornál. Ezt követően jött az, hogy motor szét - össze. Természetesen megreszelve (portolások, könnyítések stb). Párhuzamosan jött a 60.-as nyitott rendszer 200.-as sport katalizátorral, nagyobb légbeszívás carbon airboxxal, EGR ki iktatva, Magnecor KV85 gyertya kábelok, NGK Irídium gyertyákkal, erősített kuplung szerkezet, kevlár tárcsával igazából, ha leírnék mindent akkor túl hosszú lenne a cikk, úgyhogy maradnék annyiban, hogy fél év alatt gyümölcse ez lett, ami a képen is látható.
Padon is volt és lesz is még mert ami program most rajta van az arra jó, hogy működjön.
Esztétikailag nem nyúltam hozzá, csak igyekeztem megőrizni a gyári állapotát ahogy megvettem.
Lakatolni sajnos később kellett akkor úgy 90%-ban telibe lett fújva és a gyári BBS felnik fel lettek újítva. Beltérhez nem nyúltam mert az úgy tetszik ahogy van. Amúgy ezeket leszámítva nem problémás az autó és cserben soha nem hagyott.
Érdekes háttér sztoritok van-e az autókhoz?
Andrea: Azon kívül, hogy az autóm által ismerkedtem meg a párommal?? :) Akad egy pár. Legérdekesebb talán az, hogy az autó 16 évet állt mozdulatlanul az előző tulaj garázsában. Hogy mi okból, arra sajnos nem kaptam választ, viszont azt tudom, hogy egy idősebb férfi tulajdonosa volt, aki újonnan vette az autót, valamint unokája volt az, aki eladta nekem. Jelenleg nem tudom megmondani, hogy ez a mozdulatlan időszak áldás, vagy átok számomra. Nagyon örülök, hogy az autó kevés kilométert futott, valamint annak is, hogy ennek köszönhetően ilyen szép még a gyári fényezése, illetve annak is, hogy az autóban még mindig érezni lehet a tipikus új Opel autó illatát és azt, hogy rozsdamentes.
Viszont köztudott, hogy egyik kocsinak sem tesz jót, amikor hosszú évekig használatlanul pihen, ezt most én sínylem meg azzal, hogy sorban mondják fel a szolgálatot az elavult, elrevült alkatrészek. Imádom, hogy az autó egy igazi kis időkapszula, találtunk már rajta gyári 26 éves súlyt az első keréken, eredeti Pirelli P700Z gumival ellátott pótkerék GSi felnit, amivel anno kijött a gyárból, valamint gyárilag beszerelt riasztót is, amihez sajnos nem volt távirányítóm. Nagy szerencsémre viszont a riasztót gyártó cég még ma is működik, megszólítottam őket és bizony találtak is egy utolsó infrás távirányítót a raktárukon, majd újraprogramozták nekem azt. Az eredetiségvizsga is kalandosra sikeredett, ugyanis kiderült, hogy a GSi-m motorja nem c20xe, hanem 20xe, azaz katalizátor nélküli változat, ami azt jelenti, hogy 150 helyett 156 lóerő. Ilyen motorral a Kadett GSi-n kívül csakis azokat az első Astra F GSi-ket szerelték, amelyeket a külföldi piacra szántak.
Nagy talány szintén az autó GM Leistritz márkájú kipufogórendszere, amely nem egyezik a Magyarországon található GSi-k rendszerével. Ilyen szempontból igenis sok fejfájást okozott nekem az autóm, viszont minden egyes rejtély megfejtése, valamint egy ritka alkatrész beszerzése hozzájárul ahhoz, hogy az Astra F GSi történetéhez egy picivel közelebb jutok és annál jobban érzem, hogy különleges autóm van. Még egy érdekesség: tavaly májusban európai körútra indultam az atóval, 2 hét alatt 4500 km-t tettem meg, Ausztria-Németország-Svájc-Olaszország-Csehország érintésével. Az autó kitűnőre vizsgázott, nem volt vele gond az egész utazás alatt. A túra alatt is sokan megnézték, kérdezősködtek, valamint dícsérték az autómat, legtöbbször azt mondták, hogy hihetetlen, hogy gyári állapotú, ilyet még soha nem láttak. Az elmúlt évben 4 díjat nyertem a GSi-vel, 2x a legszebb Opel
youngtimer, 1x a legszebb 90-es évekbeli autót, valamint női szlalom 2. helyezést értem el.
Szilveszter: Idézhetnék az eddig megbeszéltek közül? (hahaha)
Események, kiállítások, versenyek, találkozók még erre a szezonra?
Andrea: Legközelebb az Opel Team Slovakia éves találkozójára készülünk, ami június 16-án lesz a Magas-Tátrában. Vettünk már pár kört a Nürburgringre is, szeretném, ha az autóm eljutna erre a legendás versenypályára, valamint nagy álmom, hogy a bochumi Opel gyár (ott gyártották a GSi-t) előtt készíthessek róla képet. Ezek mellett magyarországi autós programokon is szeretnénk megjelenni, kipróbálni magunkat a különböző versenypályákon.
Szilveszter: Nem tudom, konkrét terveim nem mindig vannak mert azok nem szoktak sikerülni (hahaha). Sokat sajnos…. Vagy nem sajnos ezt nem is tudom eldönteni, de nem használom az autót. Idén 2018-ban még csak 500 km-t mentem vele. Átlagban 5000-8000 km-t megyek vele legfeljebb, leginkább versenypályákra.
További terveitek az autókkal? Lesz váltás, új project, vagy maradtok a meglévőknél?
Andrea: Mindenképp szeretném a lehető legtovább megőrizni gyári állapotában a GSi-t, szeretném, ha ő lenne az első hivatalosan is Oldtimer Astra F GSi. 4 év múlva lesz 30 éves, eddig jó esélye van arra, hogy sikeresen letegye a vizsgát. Akadnak még rajta apróbb javítások, tetőkárpit javítás, illetve a sportülések újítása, egy egyéni kipufogórendszer, hogy a gyárit eltehessem és megőrizhessem.
Szívem szerint beszereznék még egy régebbi Opel sportautót, egy Mantát, illetve egy Calibrát, valamint szeretnék még egy GSi-t, amivel szlalom versenyekre és gyorsulási versenyekre járhatok. Párom és az Opelos családom is támogat ebben, nekik köszönhetem azt is, hogy ilyen szép a GSi-m. Büszke vagyok rá, hogy sokan megnézik, érdeklődnek, megdicsérik és gratulálnak hozzá, legnagyobb örömöt viszont az okozza, amikor azt mondják, hogy nagyon illik hozzám, ez autó annyira én vagyok.
Szilveszter: Mindenképp szeretném megtartani, illetve a párom GSi-ét is. Leginkább új projectet szeretnék és most már inkább a gyári állapot felé hajlok. Konkrét típust nem írok, mert kitudja mi lesz a jövőbe… még több GSi még több OPC vagy Vectra V2000 netán i500? Egy napi járós autó sem ártana, de arra meg ott a Csepel Camping bicikli. Az a baj, hogy nem keres az ember annyi pénzt az életében amennyi autót én szívem szerint tartanék.
Ha szabad ilyet írnom ide akkor én szeretném megköszönni nagyon sok embernek és pár cégnek, akik hozzá járultak az autó jelen állapotához, hiszen nélkülük lehet már nem is lenne meg az autó.
Első körben a
MOTE-nak (Magyar Opel Tulajdonosok Egyesülete) akin keresztül Acsay Andrást megismerhettem és vele együtt építettük. Derdák Gábornak a karosszéria lakatolás és fényezést. Tülkös Robinak (Janó dob) a kipufogót. Torma Balázsnak a zenét. Kiss Péternek a lelkesítést. Molnár Eriknek a felnik felújítását. Fredisnek a gumizásokat. És még azért tudnék kiket írni, de első körben nekik köszönöm, hogy 3,5 éve boldog tulajdonos vagyok.
Andrea és Szilveszter autóiról készült további képeket a galériában megtekintheted!
