24 különleges pickup modell

Közzétéve:
2018-06-10, 14:00

Az amerikai pickupok általában ugyanazt a formulát követik: nagyok, testesek és erősek.

Társszerző: Hajdu Balázs

Ez az alap recept, mely a Ford F-sorozatát az Egyesült Államok legtöbb példányban eladott járművévé tette az elmúlt 41 évben. Az éremnek van azonban másik oldala is. Az autógyártás gazdag történelme során ugyanis sokan kísérleteztek kisebb, gyorsabb, részben SUV-ra hasonlító, illetve egy darabból épített változatokkal. Ezek közül voltak sikeresebbek, és kevésbé sikeresek is. Összegyűjtöttem azokat a pickupokat, melyek mertek különbözni a többiektől.

Crosley Parkway Delivery (1940)

Powell Crosley azután fordult az autóipar felé, hogy komoly sikereket ért el a rádiók és hozzájuk tartozó berendezések eladásában. Az általa forgalmazott autók különösen kicsik voltak, a motor is mindössze kéthengeres volt. Sajnos az időzítés szerencsétlennek bizonyult. Az amerikai nép ugyanis ekkor kezdett a keveset fogyasztó autók felé kacsintgatni, jobban fogytak a kevés törődést igénylő, hatékonyabb gépek. Powellt azonban semmi sem tántorította el, és 1940-ben piacra dobta a Parkway Delivery nevű modellt.

Az autó kezdőára 325 dollár volt, mely ma nagyságrendileg 5800 dollárnak felel meg. Annak ellenére, hogy szállításra használható városi autónak hirdették, kevésbé volt sikeres, főként a mindössze 12 lóerős motorja miatt. 422 modell készült 1940-ben, 2289 a következő évben. A kínálat fokozatosan bővült, a gyártás azonban szinte teljesen leállt a második világháború kitörése miatt. A háború után még próbálkoztak, ám 1952-ben végleg lehúzták a rolót.

1950-es Crosley Parkway Delivery

1950-es Crosley Parkway Delivery

Hudson Cab Pickup (1946)

Hudson a háború utáni időszakban látta a legjobbnak, hogy belépjen a piacra. Fogtak egy Commodore testet, elvágták az első ülések mögött, és hozzácsaptak egy platót. Az eredmény egy kétkerék-meghajtású modell lett, mely sokkal alacsonyabb volt, mint a már bejáratott márkák a Dodgetól, a Chevrolet-n át a Fordig. A kínálatban fél- és háromnegyed tonnás változatok voltak. 1947-ben a Cab Pickup visszatért, ám a gyártást a harmadik generációs Commodore érkezésével, még az év decemberében leállították.

Hudson Cab Pickup (1946)

Mercury M-Series (1946)

A Ford az F-széria megosztásával segítette a Mercury kanadai részlegét, hogy betöltsék a földrajzi űrt. Kutatások ugyanis kimutatták, hogy minden kanadai városban volt vagy egy Ford, vagy Lincoln-Mercury kereskedés, a kettő együtt viszont nem volt jellemző. A Mercury járgányát M-szériának keresztelték. A Fordhoz képest nyilván az autó elején és hátulján látható embléma, valamint az első rács kinézete jelentette a különbséget. Műszakilag mindkét autó megegyezett, a Mercury kínálata viszont némileg kisebb volt a Fordénál. Az M-széria gyártását 1968-ban állították le.

A Meteor a Ford kifejezetten Kanadára létrehozott almárkája. Az eredeti modell újratervezett változatát dobta piacra 1957-ben, melynek alapját a Ford Ranchero adta.

Mercury M-Series (1946)

A Mercury M-Series 1966-os modellje

Ford Ranchero (1957)

A fentebb említett Ranchero 1957 végén jelent meg, a szlogenje pedig a következő volt: „Több mint egy autó! Több mint egy teherautó!” A piacon egyedülálló volt a maga kategóriájában. A Ford személyautó kínálatából átdolgozott autó csak hátsókerék-meghajtással volt elérhető. 1957 és 1979 között összesen hét különböző generációs Ranchero került a kereskedésekbe.

1957-es Ford Ranchero

1957-es Ford Ranchero

Chevrolet El Camino (1959)

A General Motors számára komoly fejtörést okozott, hogy mit kezdjen a Ford Rancheróval. Vagy bejön, vagy hatalmas bukás lesz. Amikor az eladási mutatók elkezdtek felfelé kúszni, gyorsan megbízták a Chevrolet csoportot, hogy építsen egy riválist amilyen gyorsan csak lehet. Az első El Camino 1959-ben gördült le a gyártósorról. A Rancherohoz hasonlóan ez az autó is kombiként kezdte.

Az első generációs El Camino gyártását 1960-ban állították le. A modell aztán 1964-ben visszatért a Chevrolet kínálatába, a gyártás pedig egészen 1987-ig tartott. 1971-tól kezdve a GMC is kiadta a saját változatát, először Sprint, majd később Caballero néven.

1959-es Chevrolet El Camino

1959-es Chevrolet El Camino

Cadillac Mirage (1975)

Jóval az Escalade EXT megjelenése előtt a Cadillac pickupra vágyóknak maguknak kellett megépíteniük az autójukat a semmiből. A másik lehetőség az volt, ha éppen rátaláltak a hetvenes évek közepén gyártott 204 Mirage példány egyikére. A kaliforniai székhelyű autógyár házon belül oldotta meg az autó átalakítását, sőt az eladásokat is saját kezében tartotta, habár ismertek olyan történetek is, melyek Cadillac Mirage kereskedések sokaságáról szólnak. Az autó hamar a Chevrolet El Camino luxus riválisa lett a maga 8,2 literes, V8-as motorjával.

A hetvenes években más autógyárak is készítettek Cadillac pickupokat, például a Formal Coach Corporation vagy a Caribou Motor Corporation.

Cadillac Mirage (1975)

Dodge Lil’ Red Truck (1978)

„A kis piros platós” talán a Dodge legismertebb felnőtteknek szóló játékautója. A sztenderd sorozatgyártású D150 motor kitűnő műszaki adatokat tudott felvonultatni: V8, 225 lóerő, kitűnő áramlást biztosító hengerfejek, négyhengeres karburátor és hideg levegős indukciós rendszer. A hab a tortán a Freightliner-szerű krómkipufogó, mely a nyolchengeres motor egészséges kilégzését biztosította.

1978-ban 2188, 1979-ben 5118 példány készült. Ma már leginkább gyűjtőknél lehet ilyen autókat találni. Legnagyobb meglepetésre a Dodge még nem készített 21. századi változatot.

Dodge Lil’ Red Truck (1978)

Dodge Lil’ Red Truck (1978)

Dodge Rampage (1982)

A Rampage az egyszerű, de annál hatékonyabb Dodge Omni elsőkerék-meghajtású alapjára épült, mely a Subaru Brat versenytársaként érkezett a piacra. Plymouthban aztán később készült egy Scamp nevű változat, ami azonban nem sikerült olyan jól. A Rampage is túl drágának bizonyult, így 1984-ben kivonták a forgalomból.

Dodge Rampage (1982)

Dodge Dakota Sport Convertible (1989)

Egy kabrióvá alakítható pickup? Talán nem vagy egyedül, ha azt gondolod, hogy egy ilyen autó válasz egy soha fel nem tett kérdésre. A Dodge mégis egy ilyen autót dobott piacra 1989-ben. Ez az egyedi és megismételhetetlen darab lenyitható tetővel rendelkezett, mellyel a napot és levegőt kedvelők akár a szörfdeszkájukat is tudták szállítani.

Az egyediség érzése azonban viszonylag magas árat követelt. 1990-ben a kétkerék-meghajtással működő Sport Convertible 15 915 dollárba került (ma 30 300 dollár). Összehasonlításképpen, az alap modell 10 115 dollárba (19 200 dollár ma) került ugyanabban az évben.

Dodge Dakota Sport Convertible (1989)

Dodge Shelby Dakota (1989)

Ez volt az első V8-as motorral működő Dodge Dakota. Ám ez nem csak egy egyszerű V8-as volt. 3900 köbcentis V6 helyett jött az 5200 köbcentis V8-as 175 lóerős teljesítménnyel, ami nagy szám volt abban az időszakban. Csak 1989-ban 1475 példány készült.

Dodge Shelby Dakota (1989)

Ford SkyRanger (1991)

A Dakota Sport Convertible eléggé meglepte a Ford munkatársait. Éppen ezért felkérték az American Sunroof Company szakembereit, – ők csinálták a Dodge lenyitható tetős autóját is – hogy alakítsák át a Rangert is hasonló módon. Így született meg a SkyRanger nevű modell. A Ford azonban valamiért hamar ráunt a projektre, és kevesebb 20 autó legyártása után megszakította a gyártási folyamatot.

Ford SkyRanger (1991)

GMC Syclone (1991)

A General Motors egy sportosabb, szórakoztatóbb kis platós autóban látta a jövőt, és nem a lenyitható tetős módozat felé mozdult. Kemény fába vágták a fejszéjüket, kitűzték ugyanis, hogy az S15-öst fogják csúcsteljesítményű autóvá alakítani. Ez vadabbul hangzott, mint levenni a Dakota vagy a Ranger tetejét.

Lehet, hogy vadul hangzott, de jobban sikerült. A Syclone projekt mérnökei nem ragaszkodtak a konvenciókhoz és a szabályokhoz. Egy turbófeltöltős, 4,3 literes V6-ost csomagoltak az S-15-ös motorterébe és 280 lóerősre tuningolták fel. Ennek eredményeként a Syclone a világ legegzotikusabb gépeivel is fel tudta venni a versenyt.

A GMC 1991-ben közel 3000 példányt gyártott. Mindegyik darab 25 950 dollárba került (ma 47 400 dollár), ezzel drágább autóvá vált, mint a Chevrolet Camaro, és közel olyan sokba került, mint a Corvette.

Ford SkyRanger (1991)

Ford F-150 SVT Lightning (1993)

A Ford valódi fordulatot kívánt elérni az F-150 SVT Lightning piacra dobásával. 5,8 literes V8-as motor, mely 240 lóerős teljesítménnyel ösztönözte a hátsó kerekeket. Ez a teljesítmény és sebesség elég volt arra, hogy lépést tartson akár egy Mustang GT-vel is. Kinézetét tekintve egy kicsit kilógott a sorból, például az első rács miatt, melynek színe megegyezett az autó alapszínévél. 1995-ig 5276 darab készült belőle.

1999-ben visszatért a Lightning modell a kínálatba, méghozzá nem is akárhogyan. Szuperturbós V8-as, 380 lóerő, 5,2 másodperces 0-100 gyorsulás. Visszatérő pletykák és találgatások témája egy modern Lightning megjelenése, ám ezt még nem sikerült egyelőre megvalósítani.

Ford F-150 SVT Lightning (1993)

Ford Explorer Sport Trac (2000)

A kilencvenes években a Ford megvizsgálta az Explorer átalakításának lehetőségét. Kisebbnek kellett lennie az F-150-nél, és kevésbé haszonelvűnek kellett lennie, mint a Ranger. Mindezek felett természetesen valami egyedülállóval kellett előrukkolnia.

Az Explorer Sport Trac 2000 februárjában debütált. Az Explorer alapját egy kicsit megnyújtották, és egy kis teherplatót építettek az utastér mögé.

A második generáció 2006-ban jelent meg, a gyártást pedig 2010-ben állították le. Addigra ugyanis az ehhez hasonló pickupokat tömörítő piac teljesen összeomlott.

Ford Explorer Sport Trac (2000)

Chevrolet Avalanche (2001)

Az Avalanche megjelenésével a Chevrolet egy új piaci rést teremtett a pickup szegmensben. Kényelmesebb volt, mint a Silverado, és több praktikus kiegészítője volt, mint a Suburbannek. A V8-as kínálatban 1500 féltonnás, és 2500 darab 750 kilogrammos példány szerepelt.

Az Avalanche különlegessége az volt, hogy az utastér és a plató közti elválasztást le lehetett hajtani, így lényegesen megnövekedett a rakodótér. Praktikus és egyedi megoldás volt a General Motors nagy családjában. A Chevrolet azonban két generáció legyártása után beszüntette az Avalanche gyártását. 2003-ban az éves eladási mutató meghaladta a 93 000 darabot.

Chevrolet Avalanche (2001)

Lincoln Blackwood (2002)

A Lincoln Blackwood a pickup szegmens Cadillac Cimarronja volt. Az autó elég sok helyről kapott inspirációt, hiszen megtalálhatóak rajta az F-150, a Navigator vagy az Escalade EXT ismertetőjegyei is.

A Blackwood jó ötletnek tűnt, ám számos ok miatt is bukás lett a vége. Először is, a Lincoln csak hátsókerék-meghajtással szerelte fel a Blackwood modelleket. Másodszor pedig, túl kicsi volt a rakodótér. Amerikában mindössze egy évet élt meg, 2003-ra mindössze néhány példány maradt a mexikói piacon.

Lincoln Blackwood (2002)

Chevrolet SSR (2003)

A 2000-es évek elején retró hullám söpört végig az autóiparban. A Ford, a Chevrolet és a Chrysler is igyekezett ezt a hullámot meglovagolni. Így született meg az SSR, melyet az ötvenes évek Advance Design modelljei ihlettek. A Chevrolet SSR elektromosan működtethető, lenyitható tetővel volt felszerelve és V8-as motorral működött.
Ahhoz képest, hogy az SSR gyakorlatilag egy piaci rés volt a piaci résben, 24 150 darabot gyártottak belőle. A modell ma is nagy népszerűségnek örvend a rajongók körében.

Chevrolet SSR (2003)

Subaru Baja (2002)

A Subaru a Legacy modell átalakításával próbálta visszaidézni a Brat szellemiségét. Ezúttal egy négyajtós modellt találtak ki a kétajtós helyett, egyáltalán nem lehetett összetéveszteni a hagyományos Legacyval. A későbbi modellek már nagyobb teljesítménnyel érkeztek meg a piacra, a Subaru Baja mégis leginkább úgy vonul be a történelemkönyvekbe, mint egy pickup, mely soha nem tudott megfelelni a Subaru elvárásainak.

Subaru Baja (2002)

Dodge Ram SRT-10 (2004)

A Dodge 2002-es Detroiti Autószalonon mutatta be a Ram SRT-10 koncepciót, mely akkor már közel gyártásra kész állapotban volt. A rajongóknak mégis egészen 2004-ig kellett várniuk, hogy hozzájuthassanak egyhez. A dolog azonban minden várakozással töltött percet megért. Az SRT-10-ben egy 8,3 literes, V10-es motor tombolt, mely 500 lóerőt bírt kipréselni magából. Ma erre nagyjából a Mercedes AMG C63 lenne képes. Érdemes észben tartani, hogy 2004-ben az SRT-10-nek több lóereje volt, mint egy Ferrari 360-nak.

Az SRT-10-ből közel 10 000 példány talált gazdára három év alatt. A Dodge azóta sem épített ennél vadabb pickupot. Az iparágból származó pletykák szerint előbb-utóbb látható lesz egy Ram 1500-as, méghozzá egy 707 lóerős, Hellcat motor társaságában.

Dodge Ram SRT-10 (2004)

GMC Envoy XUV (2004)

A GMC tiszavirág életű, ám annál sportosabb pickup szegmensét az Envoy XUV jellemzi a legjobban. Félig SUV, félig teherautó. A tetőpanel csúsztatható volt, így biztosítva a hozzáférést a csomagtérhez. Az Avalanche-től átvett középső rendszernek köszönhetően a csomagtere akkora volt, mint a GMC Sierráé. A gyártás idejekorán véget ért 2005-ben, mivel a GMC szerint a modell nem kapott elég figyelmet. Akik nagy csomagtérre vágytak, Sierrát vettek, akik SUV-t akartak, egy sztenderd Envoy mellett tették le voksukat.

Dodge Ram SRT-10 (2004)

Honda Ridgeline (első generáció, 2005)

A Ridgeline 2005-ös piacra dobásakor a Honda büszkélkedhetett azzal, hogy egy, a többitől teljesen különböző platós autót hozott az amerikai autósok életébe. Ez a modell nem igazán az építkezésekre készült. Sokkal inkább olyan családok kerültek a célcsoportba, akik szerették az aktív pihenést, és sok időt töltöttek a szabadban.

Honda Ridgeline (első generáció, 2005)

Ford SVT Raptor (2009)

Miután a Dodge beszüntette a Ram SRT-10 gyártását, az autóiparban pedig felmerült az ötlet, hogy szükség lenne egy nagy teljesítményű pickupra a piacon. A Ford pedig úgy döntött, magára vállalja a projektet. Az eredeti SVT Raptor 2009-ben érkezett meg, 411 lóerővel a motorháztető alatt.

A második generációs Raptor méretcsökkentésen esett át, a duplaturbós, 3,5 literes V6-os így is 450 lóerős teljesítményre volt képes. Vezetni olyan, mint egy Porsche 911 GT3-mat, a különbség az, hogy ez az autó egészen más célt szolgál.

Ford SVT Raptor (2009)

Honda Ridgeline (második generáció, 2016)

A Honda ismét Detroitban villantott, ugyanis 2016-ban az ottani Autószalonon mutatták be a Ridgeline második generációját. A karosszéria még mindig egy darabból áll, a V6-os motor is megmaradt. Széleskörű piackutatás eredményeként a Honda rájött, hogy az új Ridgeline esetében hagyományosabb megoldásokra vágynak a vásárlók. Kiderült ugyanis, hogy sokan a különc kinézete miatt nem helyezték a Ridgeline-t a kívánságlistájuk előkelő helyére.

Honda Ridgeline

Volkswagen Atlas Tanoak koncepció (2018)

A Honda Ridgeline jelenleg nem rendelkezik közvetlen vetélytárssal az amerikai piacon. Ez a helyzet azonban hamarosan megváltozhat. A Volkswagen ugyanis nemrégiben – egészen pontosan a 2018-as New York-i Autószalonon - mutatta be a pickup koncepcióját. Az új modell az Atlas Tanoak nevet viseli. Az alap platform az Atlas SUV, a VW Polo és az Audi TT ismertetőjegyeit is hordozza.

Szeretnél venni egyet? Azért annyira nem kell kapkodni. A Volkswagen az Autocarnak elmondta, hogy a gyártás megkezdéséhez szükséges engedélyekre még várniuk kell.

Honda Ridgeline

Forrás:

Kapcsolódó írások

Ford pick up, zöld, oldalnézet, jobbról, alapjárat
2018. november 22.
A pickupok már évtizedek óta az amerikai megalománia szerves részét alkotják. Az elmúlt 100 évben számtalan példányuk jelent meg, de néhányuk igazi jelképpé vált.
Tesla pickup
2019. május 07.
Elon Musk az utóbbi időben többször is bebizonyította, hogy nem fél elrugaszkodni a valóságtól
Nissan Navara NP300 - TESZT
2018. november 02.
A Nissan Navara legkomfortosabb, Tekna jelzésű  modelljét teszteltük. Dupla kabin, megannyi extra, és mégis egy pickupban ülünk. Valahogy így képzeltük el a kiforrott haszongépjármű-luxust
Jön a Mercedes X osztály!
2018. november 02.
Az utóbbi pár évben telítődött az SUV piac, mindenféle amorf változata megjelent a városi terepjáróknak.