2018. augusztus 28. | 12:22

Egy élmény, amire nem számítottam.

2011 óta jártam néhány drift-rendezvényen, külföldön és itthon egyaránt, 1-2 szezon kivételével mondjuk úgy, hogy a nagyobb versenyekre és edzésekre ellátogattam. Valahogy Máriapócs és a TRACKWOOD mégis kimaradt. Szerencsétlenül jött ki a dátum, vagy az élet nem úgy hozta vagy csak éppen egy kicsit motiválatlanabb időszakomat éltem. Mondanám, hogy ami késik, nem múlik és nem vesztettem sokat, de hazudnék. A TRACKWOOD bitang jó. Nem fér a fejembe, hogy hagyhattam ki eddig. Nos, a tény, hogy életem egyik legjobb versenyén jártam önmagában nem elég meggyőző így egy kicsit mélyebben is belemennék, hogy szerintem mitől jó egy autós rendezvény. És hogy mitől volt őrülten jó a TRACKWOOD is. Az első szempont általában a szervezés, nem azért mert bírálni szeretném bárki szervezői készségeit, hanem csak azért, mert nálam minden rendezvényt akkreditáció és médiás intézkedés előz meg. A TRACKWOOD-ot a Drifting.hu hozza el a magyar drift-rajongóknak, a helyszínt pedig a Máriapócson található RabócsiRing szolgáltatja. Amennyire én láttam az összhang tökéletes, a médiás részleg és a versenyiroda működése simább talán nem is lehetne. Előzetes egyeztetés után minden listán szerepeltem, amin kellett, minden amire szükségem volt rendelkezésre állt. Részletes tájékoztatást kaptam a pályaszabályzatról és hogy hol, hogyan, mikor végezhetem a munkám a pálya területén. Tehát a belépés, a parkolás, az akkreditáció és minden simán ment. Ez az a része a szervezésnek, ami csak az ilyen médiás fajta rajongókra vonatkozik, mint én vagyok, de van itt még más is ami említésre méltó. Ha látogatóként érkeztem volna is meg kellene említenem, hogy a helyszín jól van kialakítva, rendben voltak a mosdók, a tisztaság. A büfék kínálata is hozta, amit kellett, és sosem fogyott el a hideg üdítő meg persze a sör sem. Fontos megjegyeznem, hogy fesztivál hangulata van az egésznek, és ettől nemhogy rosszabb, sokkal jobb a buli. A versenyzőknek felállított depo is rendben volt, úgy tűnt mindenkinek jutott annyi hely, amennyire szüksége volt, és minden feltétel megvolt teremtve, ami egy több napig álló versenystandhoz szükséges. Sok volt a külföldi versenyző, túlnyomó többségben lengyelek. Hát, mit mondhatnék Kedves olvasóm, ezek a lengyelek nem százasak :D Persze a magyar csapatok hangulata sem maradt el külföldi sporttársaik mögött, a lengyelek mégis valami egészen más légkört teremtenek maguk körül. Agresszíven versenyeznek és hangosan buliznak, tulajdonképpen hangosan csinálnak mindent. És nem szégyenlősek egy kicsit sem. No de mennék is tovább, a lényegi elemek már megvoltak, jó környezet, jó hangulat, füst és gumiszag, üvöltő motorok és hangosan ujjongó tömeg. A pálya sajátossága, hogy egy süllyesztett területen fekszik, bármely széléről nézed a versenyt, gyakorlatilag tőled 1-2 méter távolságban és 1-2 méter mélységben zúz el a versenyautó, arcodba hányva több tonna gumiport és füstöt. Nem látsz, nem kapsz levegőt és ennél jobban semmit nem imádtál még versenypálya szélén. Az arcodban történik minden. A TRACKWOOD indulói pedig (már elnézést a kifejezésért) nem szarral gurítanak. Bődület autókkal érkeztek, repkedtek a lóerő számok: 400-tól 1000-ig voltak vegyesen. Persze a street-kategória utcaközelibb autói sem voltak utolsók, de a show-t egyértelműen a profi liga vitte el. Elmebeteg kormányszögek, karosszérián kivezetett kipufogók, amik lángolnak, és fülrepesztően üvöltenek. Mindez vicc nélkül égig érő sűrű füstfelhőbe burkolva, szigorúan keresztben természetesen. A "sosem veszed el a gázt" szállóige gyakorlatilag alapszabály, nyélen fűzték végig eszméletlen tempóban a három terhelésváltásos pályát. Ami pedig nagyon fontos, hogy nagyon szép tsuiso mérkőzéseket láttam, végre igazán egymásra autózó versenyzők küzdöttek. Sajnos nem maradtak el a crash-ek sem, a gumifal csúnyán pördíti meg a nekicsapódó autót, de a szervizcsapatok a lehetetlent nem ismerve rakták össze újra és újra a megtört gépeket. Hihetetlenül izgalmas verseny volt, láttam lángokba boruló autót és a leszakadó alkatrészeket is. Nem azt mondom, hogy élvezem a katasztrófaturizmust, bár csak senkinek se sérült volna meg az autója, de ezeknél a pillanatoknál veri arcon az embert, hogy mennyire életveszélyesen komoly ez a sport. Nem csak a pilóták, a szerelőik tudása is tökéletes és hibátlan kell, hogy legyen, mert nem csak egy kupa forog kockán. Hetek, hónapok, évek munkája előzi meg az ilyen futamokat és nem utolsó sorban nem kevés anyagi háttér. A TRACKWOOD-on minden megvolt, ami az igazi profi autósporthoz kell. Az egyetlen dolog, amibe beletudok kötni, az időjárás, de hát arról ugye senki sem tehet. Egyszer esett egyszer pedig lerohadt rólam a ruhám, sajnálom a nyersséget, de tényleg kiakasztó volt az idő. Bár magát az eseményt egyáltalán nem tette tönkre. Szombat estére, a negyeddöntőbe jutó autók dolgát azonban nagyon megnehezítette a hirtelen leszakadó zápor. 500 lóerőnél már az eső nem segíti az autók keresztbe haladását. A pályára szóródó gumipor és homok amint vízzel találkozik a nagykönyvbe illő takony fogalmát testesíti meg. Amíg én a kis 110 lovas Miatámmal örülök a fejemnek, ha hó van és eső, addig a komoly versenyautókkal csak kitolás. Elveszik az erő, csak forognak a kerekek, de nem történik semmi gyakorlatilag. Így a futamok is lassúbbak lettek, a beesési szögek is kisebbek. Persze nem kevésbé izgalmas, csak elveszik a lényeg, és irányíthatatlanabbá válnak az autók. Bár hazai mezőnyben Vígh Csabának és S14-esének szurkoltam, külföldi viszonylatban az abszolút kedvenc autóm Jakub Przyngonski Toyota GT86-osa volt. 1000 lóerős 2JZ-s autóról van szó, eszement body kittel. Fontos megemlítenem, hogy a pro döntő hagyományosan éjszakába nyúló esemény, így az élményt tovább emeli, az is, hogy naplemente után is ugyanúgy folytatódik a futam, sőt, akkor jön csak a lényeg! A versenyen videóztam és fotóztam is egyaránt, így ha nem voltál kint, lesz lehetőséged megvizslatni, mi is volt a fennforgás Máripócson. A videó érkeztéig pedig jó lapozgatást kívánok a galériában! Ha eddig nem tetted, legközelebb gyere el a TRACKWOODRA! Én tuti, hogy nem hagyom ki többet!

GALÉRIA