Interjú Szász Attilával a magyar Zaporozsec klub egyik alapítójával

Mikor és kik alapították a Zaporozsec klubot?

Szász Attila: A jelenlegi Zaporozsec klub az Index hírportál Zaporozsec topikjából nőtt ki, az ős-tagok is ott ismerték meg egymást 2009-ben. Volt egy baráti hármas (Kalma Kristóf, Repcsik Dávid és Melegh András) akik buliautónak vettek egy Zapit (majd utána még kettőt, mire lett egy használható darab), ott volt Sipos Tamás, aki lexikális tudásban volt erős, valamint jómagam (Szász Attila) akinek akkoriban csak egy Zaporozsec motoros chopperje volt és ahhoz vadásztam tartalék alkatrészeket. Létezett a ’90-es években egy Zaporozsec klub, aminek a weboldala 2009-ben már csak passzív tudásbázisként szolgált. Szó szót követett és eldöntöttük, hogy újjáélesztjük a klubot. Közös megegyezésre Tamás felvette a kapcsolatot a régi klub volt elnökével, Laczó Zsolttal, és jóváhagyását kérte ahhoz, hogy a régi felületen található anyagokat felhasználhassuk az új weboldal létrehozásánál. Mi nem vagyunk hivatalosan bejegyzett Klub, csak egy baráti társaság, akiket a zaporozzsjai Traktorgyár termékének szeretete hozott össze.

Mi volt a cél a klub alapításával?

Szász Attila: A cél, hogy megmutassuk a világnak, hogy egy ilyen kis autót is mint a Zaporozsec, lehet szeretni. Tapasztalataink szerint megfelelő odafigyeléssel és gondoskodással legalább annyira megbízható tud lenni, mint bármelyik 40 éves szoci autó. Sok mende-monda kering a Zapi körül, elsődleges a tankindító-motor legendája, de sok rémtörténetet hallani a benzinkályha miatt kiégett kocsikról is. Célunk továbbá segíteni mindenkit, aki Zaporozsecet szeretne talpra állítani, tanácsokkal, alkatrészekkel.

Mit tesznek azért, hogy öregbítsék a márka hírnevét?

Szász Attila: Az autótulajdonosok többsége nem csak nézegeti a járművét, hanem a saját mikrokörnyezetében eljár különböző veterános eseményekre illetve kirándulni. Az egyik legtöbbet mozgó autó eleinte Kristófék Metálkék Villáma volt, de ezt a címet ma már elég nehéz lenne egyértelműen kiosztani. Immár hatodik éve rendezzük meg a Zaporozsec Találkozót, melynek különlegessége, hogy minden évben más a szervező és más a helyszín is. Így lehetőségünk van Magyarország különleges helyeinek megismerésére. Nagyon erős a médiatevékenységünk is a klub méreteihez képest, szerencsére Kristóf vezetésével egy profi operatőr és vágó csapat készít hosszabb-rövidebb filmeket a ténykedéseinkről, találkozóinkról melyeket a Youtube csatornánkon bárki megtekinthet.

Melyik országokban volt elterjedt a Zaporozsec, illetve mennyi lehetett Magyarországon?

Szász Attila: Természetesen a Szovjetunióban volt messze a legtöbb Zaporozsec, léteztek kifejezetten belföldi modellek is. Nagyobb számban szállítottak autókat az NDK-ba és Magyarországra. A többi szocialista országban nem volt meghatározó típus. Nálunk 1970 és 1981 között forgalmazták, összesen 23 ezer darab talált gazdára (a statisztika szerint 23.236).

Programok terén mivel készül a Zaporozsec klub a nagyközönség számára?

Szász Attila: Nagy sikerünk volt a Retropartyzánok elnevezésű rendezvényen, amíg Budapesten rendezték. Itt az első kiállítás alkalmával nyilvános szerelést mutattunk be, egy másik alkalommal megismertettük a látogatókkal a rejtelmes benzinkályha működését, és kiállítottunk két kiszerelt, felújított motorblokkot. Sajnos, mióta a rendezők Pécsre helyezték át a programokat, nem tudunk ilyen átütő erejű akciókkal megjelenni, de folyamatosan keressük a lehetőségeket.

Hol lehet találkozni a Zaporozsec klubbal, a saját rendezvényeiteken kívül?

Szász Attila: A tagok alapvetően önállóan döntenek arról, ki hová, milyen rendezvényre gurul el az autójával. Ezek egyéni akciók és a járművek általában nem a klub képviseletében, hanem mint Zaporozsecek jelennek meg. E mellett kapunk sok felkérést is - mint például az Oldtimer Show - melyre próbálunk autót delegálni klub szinten, de mivel a tagok az ország különböző pontjain laknak egymástól távol, ezért ez időnként meglehetősen nehéz. Ritka az olyan város, ahol egynél több aktív autó lenne. A legutóbbi nagy sikerű és pozitív visszhanggal bíró megjelenés a Hungaroring Classicon volt.

Külföldön milyen kapcsolatrendszer épült ki az elmúlt években?

Szász Attila: Jelenleg két nemzetközi kapcsolatunk van, egyik Ukrajnával, a másik Németországgal. 2016-ban részt vettünk két autóval az ukrajnai Leopolis Rally-n melyet az ukrán ZAZ Kozak Klub szervez, az idén, 2017-ben pedig a drezdai Zaporozsec Találkozóra mentünk el ugyanezzel a két kocsival. A német márkatársak idén már viszonozták is a látogatást a soproni találkozónkon, reméljük jövőre az ukrán kollégák is eljönnek de akkor már Miskolcra.

Miért különleges számotokra ez az autó?

Szász Attila: Kinek-kinek másért. Vannak, akiket gyerekkori emlék fűz hozzá, vannak, akiket a technikai megoldások és kihívások érdekelnek, és megint vannak olyanok, akik egy jópofa, feltűnést keltő autóval szeretnek közlekedni, és még számtalan más indok lehetséges. De talán mindannyian egyetértünk abban, hogy szeretnénk bebizonyítani erről a tévhitek által körüllengett, sokat gúnyolt járműről, hogy megfelelő karbantartás és minőségi javítási módszerek esetén ez igenis egy jól használható autó.

Milyen terveitek vannak a következő évre, illetve mennyire vagytok elégedettek a mostanival?

Szász Attila: Az üzemképes autók száma egyre gyarapszik. Ahhoz képest, hogy 2006-ban még csak egy-két működőképes volt a látóterünkben, azóta folyamatosan készülnek-épülnek újabbak, sok esetben OT minősítéssel. Több évi kitartó munka után az idei találkozónkon sikerült végre átlépni a 10 darabos résztvevői határt, ez is mutatja, hogy mennyire kicsik is vagyunk. A taglétszámunk is egyre növekszik, és újabb Zaporozsecek kerülnek vissza az utakra. A csapatunk tagjai nemcsak egymást segítik önzetlenül, hanem az új érdeklődőket is. Ebben az irányban szeretnénk tovább fejlődni, illetve tovább építenénk a nemzetközi kapcsolatokat.

Aktívan használjátok az autókat, szóval a mindennapokban is, vagy kizárólag a találkozók, bemutatók kedvéért?

Szász Attila: A tagok nagyrészt szabadidős céllal használják vagy bemutatókon jelennek meg vele, viszont nem csak évi egy-két alkalommal, hanem a saját környezetükben elég sűrűn. Ritkaság a mindennapi használat, de van, akinél előfordul. Én szeretek hosszú útra menni vele, elég nagy ’matricagyűjtő’ vagyok. A drezdai túra alkalmával Szlovákia-Ausztria-Németország érintésével kicsit több mint 1600 km-t tettünk meg.

Ki tudsz emelni egy autót, ami mindenki számára kedves?

Szász Attila: Pár éve vettünk közösen egy Zapit, ami már régóta egy fal mellett állt, be is nőtte a borostyán. Elhatároztuk, hogy megmentjük és ez lesz a mi kis Klubautónk. Azóta évente néhány alkalommal összejövünk és szerelőnapok keretében javítunk rajta ezt-azt. A tárolást és a szereléshez a helyszínt szerencsére az egyik klubtag tudja biztosítani. Motor és futómű már rendben, váltó felújítást is kapott, lassan a kasztnival kell foglalkozni. A szükséges alkatrészeket vagy felajánlásokból fedezzük, vagy ha venni kell, az árát adjuk össze. Reméljük, előbb-utóbb újra az utakon lehet! A Zaporozsec teljes történtét elolvashatod a Magyar Zaporozsec Klub oldalán. Az interjút készítette: Porkoláb Bence