2018. január 25. | 14:45

Brendan Taylor kombi Nissanja egy R34 GTR motorjával és erejével. Mindezt hivatalosan?! Ilyen létezik? Igen, és a cikkből meg is tudhatod a részleteket!

Társszerző: Bolgár Krisztián

Legtöbben szeretik a kombikat, legfőképpen mert praktikusak, de bizonyos típusok még jól is néznek ki és van néhány, ami még különleges, ritka is. Lehet azt mondani, hogy egy kupé vagy egy hot-hatch izgalmasabb, de egy kombitól éppen, hogy senki nem várná el azt, hogy „különleges” legyen.
A Skyline vonások jól tükröződnek az első szériása Stage optikáján

A japán autógyártók természetesen ezt is máshogy gondolták, mivel náluk nincsenek (vagy inkább nem voltak) kőbe vésett szabályok az autógyártással kapcsolatban. A Nissan például piacra dobta 1996-ban a Stagea kombikat, amelyek összkerékhajtással is elérhetőek voltak. Az igazi különlegesség persze nem ez a része, hanem hogy az R33 Skyline műszaki tartalmát és az R34-es Skyline optikai megoldásait kapta meg a ritka „kombiné”. A Nissan egyik gyári tuningja, az Autech csúcsverziónak számít a Stagea generációknál, és mit ad isten, a kanadai Brendannak pont egy ilyen típust sikerült beújítania.

Amit a hivatalos Skyline kombiról érdemes tudni

A Nissan az első szériát 1996 – 1998 között gyártották, nevén szólítva a WC34 Series 1-t. Az RB-motorcsaládból kapott 2.0 literes RB20, a 2.5 literes RB25DE és a turbós RB25DET-nél már csak a 276 lóerős 2.6 literes RB26DETT duplaturbós sorhatos volt az erősebb, amely csak a különleges (cikkben is szereplő) Autech 260RS-modellekbe volt beépítve. Mint a legtöbb jóból, Európa ebből is kimaradt, de az USA-ba sem került hivatalosan egyetlen egy darab se a Subaru Legacy vetélytársából, csak a mázlista ausztrálok és persze a japán belpiac élvezhette a szalon Stageák varázsát.
A 350 lóerőre feltornázott teljesítmény pontosan elegendő egy sportos kombi fürge mozgatásához

A Series 2 az 1998-2001-ig tartó időintervallumot töltötte ki a gyártósorokon, amely lényegében egy faceliftezett verziója az első WC34-nek, de az előd R34-re hasonlító vonása sokkal nagyobb hatással vannak a JDM-fanokra, ami teljesen érthető is. A harmadik széria pedig már az „amerikai Skyline”, az Infiniti G35-ös licenszére épült, de M35-ös Stagea kivitelei maradtak a megszokottak. Az újszériás VQ-motorcsalád V6-os erőforrásaiból is volt turbós, sőt, még közvetlen befecskendezésű 3.0 literes verzió is. Az Autech Axis-verzió, szívó VQ35DE V6-tal volt szerelve, de egyedüliként kapott manuális 6-sebességes váltót a 2007-ig gyártásban lévő Stagea.

JDM és Nissan fanatizmus, már gyerekkortól

Brendan autós ízlése már gyerekkorában kialakult, annak ellenére, hogy nem sok japán autó vette körül. A kanadai JDM-kultusz az utóbbi időben egyre inkább erősödik az idősebb japán vasak iránt, meredeken növekszik a kereslet irántuk. Ennek köszönhető, hogy Brendan francia befolyásoltsága miatt, amit családja vetített rá, sosem merült el mélyebben az európai témában, inkább megmaradt a Nissan Silvia és Subaru Impreza világ gyűrűjében. Mert hát, fő a változatosság. A JDM-fanatizmushoz egy kisebb mértékű kombi és egyterű ferde hajlam is szorult az amúgy színészként tevékenykedő Brendanba amikor felfedezte az első Stageat, amit látott eddig életében. Kissé elszégyellte magát, hogy még nem ismerte ezt a típust.
Az Autech valódi különlegessége: hivatalosan belerakott Skyline GTR erőforrás

A 2.5 literes sorhatossal szerelt Stagea és Brendan között nagy volt a szerelem, de a szerelem több érdeklődést váltott ki a tuenerből, ezért informálódott, hogy gyárilag is van-e olyan erős Stagea, amely egy GT-R erejével ér fel. Nem is csoda miért, hiszen ugyanaz a motor került abba a típusba, mint az R33 GT-R és R34 GT-R verziókba. Ez alaposan felkeltette Brendan figyelmét, pláne hogy egyetlen egy darab ilyen Autech Stagea volt importálva Kanadába. Alig ismerte egy hónapja a Stagea típust, de már túl is adott az első kombiján, és csodával határos módon szert tett az Autech-verzióra. Az Instagramon felfedezte a tulajt, akivel idővel baráti viszonyt alakítottak ki, majd alá is írták az adásvételit. Tekintettel arra a tényre, hogy az eredeti tulaj nem tudta volna helyrehozni egy darabig az autót, és tudta ő is jól, hogy egy ilyen kincset bűn nem helyrehozni, majd használni.

Inkognitóban egy Nissan Godzilla

A beújított Godzilla látott már szebb napokat, de Brendannak egyértelmű tervei voltak a ritkasággal, mégpedig egy még nagyobb szörnyeteget kreálni a kétes állapotú kombiból. Kezdésnek a duplaturbós sorhatoshoz nyúlt, ami új Tomei pillangószelepet, szívósort, Garrett T25-ös turbókat, Tomei leömlőt, kipufogórendszert, Kakimoto Racing hátsó sportdobot, Splitfire gyújtást és megannyi márkás és szükséges terméket kapott a 350+ lóerő elérése érdekében. Persze a futómű is újításokon esett át, mint a listán szereplő BC Racing állítható futómű, Cusco állítható lengőkarok és a Turtle Garage „kutyacsont” által. A külső LED fényszórókat, Nismo díszeket, Yakima tetőcsomagtartót és egy Work Emotion XD9-es felniszettet kapott 18x10” ET 18 méretekben.
A jobbkormány az igazi jele annak, ha egy hamisítatlan japán importtal találkozol, ez esetben egy 320 mm-es Momo sportkormány

A beltér volt a hab Brendan tortáján, amely R33 GT-R első ülésekkel, kézifékkel, Momo kormánnyal, Veilside váltógombbal, Pioneer és Kicker hifivel egészült ki. Egy szó mint száz, Brendan megmentette Kanada egyetlen Autech Stageáját az enyészettől és minden szükséges változtatást elvégzett az autón, amit az megérdemel. A végeredmény pedig egy kombi maskarába öltöztetett Godzilla, amelyet a legnagyobb örömmel használ a tuner minden nap. Forrás: