2018. május 18. | 16:05

A Londoni Autószalonra látogattam, hogy Genf és Frankfurt után megnézzem, mit csinálnak az angolok, de egyelőre még, nincsenek azon a szinten

Nagy várakozással indultam útnak Róbert kollégámmal a 2018-as Londoni Autószalont megcélozva. Hála istennek, miután beértünk London belvárosába a repülőtérről, egy kedves itteni barátom, szinte végig a segítségünkre volt és kalauzolt minket. A szállásunk a Canary Wharf városrészben egy rendkívül szép környezetben volt, ahonnan mindössze 20-30 perc alatt eljutottunk az ExCel London kiállító csarnokáig, ahol a Motor Show zajlott. A beléptetés a szervezés nagyon profi, hozza az általam már megszokott angliai kiállítások színvonalát. Valójában Anglia egy igen szervezett ország, még nem jártam itt úgy, hogy ne jó emlékekkel tértem volna haza. Sajnos a mostani elég rövid látogatás, így a városban kavirnyálás szóba sem jöhetett túl nagymértékben, pedig itt az utcán is vannak autók, amik megérnek egy kattintást. A Canary Wharf London legnagyobb kikötője, annak idején innen indultak a kereskedelmi hajók India felé, mára már üzleti negyeddé nőt, és természetesen a kikötő sem ugyanazt a célt szolgálja, mint anno, de a hangulat mesés. Fel is pattantunk egy városon belül közlekedő vonatra, a DLR-re és megcéloztuk az ExCelt. A média belépőink átvétele simán ment, 2-kor pedig nyíltak a kapuk. Meglepődve láttam, hogy ez a kiállítás rettentően kicsi. Talán területre még kisebb, mint az AMTS. Összesen két pavilonban volt nézni való, és ebből az egyik egy beltéri gymkhana pályává volt alakítva. Az épület többi részén más nem is volt, csak éttermek és más kiállítások. Neki vágtunk tehát megnézni mi folyik itt. Rövid séta után ordenáré kerékcsikorgás hangja csapta meg a fülem. Azért használom az ordenárét, mert nem az a kellemes betonon csikorgó gumi hang volt, hanem a lakkozott, nyers padlón csúszkáló gumi hangja. Üsse kavics, attól még biztos valami érdekes történik ezért rohantam is át a szomszédos pavilonba ahol a Mercedes-Benz berkei között ment a gumifüstölés. Olvastam róla, hogy lesz élő show, de kültérire számítottam. Elviselhetetlenül hangos volt, és nem túl látványos, ahogy két Mercedessel fánkoztak hosszú-hosszú perceken át. És ennyi. Az előzetes tájékoztatókban szó volt róla, hogy a Volkswagen csapata is készül némi show félével, két keréken autózás, drift taxi stb. Sajnos ezekből, bár egész nap ott álltunk a kiállításon semmit nem láttunk vagy hallottunk.  A zárási előtti félórában láttam csak egyáltalán Volkswagent az épített pálya szélén. Menni nem ment. A kiállítás egyébként igényes, tisztaság volt és rend, de tényleg nem nevezném egy nagyon nívós rendezvénynek. Inkább csak olyan kiegészítés szerű az európai nagy kiállítások margójára, a britek saját cégein kívül sajnos semmi újdonságot nem láttam, nem volt nagy durranás a Liberty Walk stand sem pedig nagyon vártam. Azért egy aviator grey R35 álldogált ott, meg is dobbant a szívem. És ennyi. A kiállításon egyébként sok más dolog is volt nem csak autó, megjelentek cégek, akik autókiegészítő termékeket árultak saját standjaikon, szolgáltatásaikat népszerűsítették, felni vásár, kajás pulttá alakított Citroën CV2 és hasonlók. Jó volt a hangulat, tényleg nagyon laza az egész, de semmi olyat nem láttam, amitől leesett volna az állam. Valahogy nem vitt el magával az érzés, mint Genfben. Összességében azt mondanám, jó látni, hogy Angliában is aktívan létezik az autós élet, de véleményem szerint nem ez a legnagyobb show, amit a benzinagyúak álmodhatnak maguknak. 4 napos a rendezvény, de már tegnap ingyen jegyeket osztogattak az ExCelben kolbászoló embereknek. Ami egyébként 18,5 font, azaz majdnem 6 ezer forint. Egy picikét drága, de hát itt minden mindig éppen csak egy picikét drága. Részletesebben fogok írni nektek, ha hazaértem, azért volt, amiről érdemes. Addig is kívánjatok nekünk zuhanás mentes hazautat!