Michael Nickl 30 évesen vásárolta, most 25 éves autóját - a márkahűség vitathatatlan, egymillió kilométer után meg pláne
A Mercedes elkötelezett hívei túlnyomórészt egyetértenek abban, hogy a cég legmegbízhatóbb, hosszú élettartamot megvalósító, a legmagasabb minőségi elvárásoknak megfelelően megépített modelljeit a W124-es és a W123-as sorozat testesítette meg. Ez a szakasz 1995-ben lezárult, a Mercedes befejezte a rendkívül sikeres sorozat gyártását, piacra került az utód, a W210-es széria, amely viszont meglehetősen sok minőségi problémával küzdött. Az agyonbonyolított, negyvennégy mikroprocesszoros, kétturbós (ma már: esetleg három turbóval szerelt) korszerű csodáktól megcsömörlött autósok közül nem egy választja még ma is a megbízhatóság egykori guruló szobrát, a W124-est.
Így tett a diákhitelének visszafizetésén fáradozó fiatalember is 1992-ben, aki előtte egy évvel csatlakozott a Mercedes csapatához. A 40 523 márkás vételárból túl sok extrára nem futotta, a motorpalettából is az olcsóbbikat kellett választania. Az elektromos napfénytető, elektromos antennás rádió előkészítő és a központi zár, könyöktámasz és a hátsó fejtámla természetesen azért nem maradhattak el. 25 éve, július 16-án a W124 200D hadrendbe állt, és megkezdte hosszú menetelését.
1993-ban felröppent beszédtémák közül az egyik azt hirdette, hogy a diesel autók rákkeltő hatásúak, így bezuhant az áruk. Nick, aki dolgozói kedvezménnyel vásárolta autóját, nem tudta volna haszonnal eladni, pedig az eredeti terve ez volt. A 445 ezredik kilométer után volt szükség váltócserére, azon kívül még fékeket, generátort és vízpumpát kellett újítani benne. Az eddigi egyetlen műszaki hiba és az egyéb karbantartások, valamint az összes tankolás költsége vezetve van, az autó összes eredeti dokumentumával és számlájával együtt. Az excel táblázatnak köszönhetően kiderült, hogy 25 év alatt 18 millió forintot költött karbantartásra, üzemanyagra pedig 16.7 millió forintnak megfelelő összeget költött.
Nick nem tartozik az autó fanatikusok közé, öreg Mercedesét is ritkán viszi a mosóba, viszont az előírt karbantartásokat lelkiismeretesen végzi. Egyébként a GLE összeszerelését felügyeli a gyárban, ahonnét eddig fényszórókból, hűtőmaszkból és lökhárítóból kellet újat vásárolnia, amikor egy baleset során megtörte a W124-et. Úgy tűnik a rozsda az egyetlen veszélyforrás, amely az autó végét jelentheti, ugyanis az elnyűhetetlen motor a mai napig hibátlanul dolgozik benne, az akkoriban felárért adott ötfokozatú váltóval.
A 124-es modellsorozat még nagy számban képviselteti magát a hazai utakon. Sokak szerint: "az utolsó igazi Mercedes". Meghatározó részük már meglehetősen viharvert, lelakott állapotú, nagyon magas kilométer futással, ezáltal eladni is nagyon nehezen lehet őket. Óriási szerencse kell hozzá, hogy a hazai, eladásra kínált példányok közül egy tényleg megkímélt állapotút kifogjon bárki is, ezért is próbálják meg sokan külföldön, mondjuk Németországban megtalálni a csodát. Vagy van egy másik út, amit Nick a 25 év során végigjárt - vigyázni egy autóra, megadni neki a legszükségesebbeket, és akár 1 millió kilométeren át hű társunk lehet. Ehhez persze kellet a W124 , ja és kéne még egy szerkezet is, amivel vissza tudnánk menni az időbe, hogy Nick példáját követve babusgassunk egy Mercedest.
Forrás:
