2018. július 26. | 19:00

Gandini 1968-ban egy tanulmány formájában mutatta meg, hogyan képzeli el a következő évtizedet. A Carabo kinézete alapján egy sci-fiben is szerepelhetne!

Mik azok a dolgok, amiket a legtöbb gyerek rajzol kiskorában? Házak, fák, pálcikaemberek, labdák, autók. Minden fiúgyerek rajzolt már életében legalább egy autót. A formavilág már különbözhet, egyeseket a kamionok fogják meg, mások három „dobozból” álló, primitív szedánokat vetnek papírra, mégis a különleges sportautók a legkedveltebb rajztémák a kicsik körében. Két dimenzióban, oldalról nem is nehéz „megtervezni” egy ilyet, kell két kerék, azokat egy vízszintesen összekötő, egyenes vonal, lapos, ék-alakú orr, csapott segg és már kész is van.

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

A Carabo formavilága egyértelműen a későbbi Lamborghiniket idézi

A rutinosabbak lámpát, és ajtókat is szerkesztenek rá, sokszor felfelé nyíló formában. Hiszen látták, hogy ilyen van a menő csávóknak a TV-ben/interneten, ezek hasonlítanak legjobban a sci-fi filmek űrhajóira, hát persze, hogy ők is ilyet akarnak. A legtöbb fiatalnak ezek a tervek megmaradnak papíron, de pár szerencsés felnőtt korára olyan pozícióba kerül, hogy megvalósítsa kiskori projektjeit. Hasonló sztorija lehetett Marcello Gandininak, aki a Bertone műhelyének segítségével alkotott meg egy négykerekű űrhajót a 60-as évek végén.

Gandini olyan volt, mint Midász király: bármihez nyúlt, aránnyá vált. Karrierje erősen indult, egy páratlan kólásüveg-formát rajzolt a Miurának. Ha engem kérdezel, szebb autót azóta sem látott a világ. Az említett sportkocsi 1966-ban debütált, két évvel később már egy teljesen más világ járt Marcello fejében.

Megérezte, hogy a 70-es évek már egy másik irányzat jegyében fog telni. Egyik pillanatról a másikra szakított a körzőkkel, helyette inkább az egyenes vonalakat kezdte szorgalmazni. Lehet, hogy belelátott George Lucas és Steven Spielberg fejébe a tekintetben, miként fognak kinézni a Star Wars űrhajók a 10 évvel később bemutatkozó korszakalkotó mozifilmben. De az sem kizárt, hogy a híres rendezőpáros koppintotta le a Bertone Carabo terveit.

Amikor a szögletes és gömbölyű formák találkoznak egy képen

Vagy Alfa Romeo Carabo, ez is egy helytálló típusmegnevezés, ugyanis a prototípus alapjául a torinói márka Tipo 33-as versenyautója szolgált. Alfáék bajban voltak az említett sportkocsi értékesítésével, mivel a 17 ezer dolláros vételár igencsak borsosnak számított. Ezért öt darab Stradale kasztnit osztottak szét olasz karosszériaépítő műhelyek között: kettőt kaptak Pininfarináék, egyet az Italdesign és kettőt pedig a Bertone csapata.

A Tipo 33-ból származó 2,0 literes V8-as egység 233 lóerőt teljesített 8800-as fordulaton

A váz maradt ugyanaz, de Marcello egy vadászrepülőt rajzolt köré, aminek a legmagasabb pontja is csak 99 centiméterre volt a földtől. Összehasonlításképp, a jelenlegi Honda NSX szupersportautó nagyjából 22 centivel magasabb nála. A Caraboban a vezető mögött egy 2000 köbcentis V8-as egység dolgozott, ami 233 lóerőt adott le, meglehetősen magas, 8800-as percenkénti fordulatszámon, a tiltás egyébként 10 ezernél volt. Ezt az egységet egy hatsebességes Colotti márkájú kéziváltóval házasították, az alig 1 tonnás összsúly lehetővé tette a 250 km/h-s végsebességet. A hajtás természetesen hátulra került, a 0-100-as sprintet 5,5 másodperc alatt teljesítette. A másik vázat is felhasználták, abból született meg a Navajo, ami mai szemmel már tényleg inkább egy gyerekjátékra hasonlít, mint valós, rendszámos autóra.

A Carabo teljesen felnyitott állapotban akár egy korabeli Star Wars díszletnek is elment volna

A konceptet az 1968-as Párizsi Autószalonon mutatták be, ahol a show nagy részét be is zsebelte. Az emberek meredt tekintettel bámulták a futóbogárról (Carabidae) elnevezett, sötétzöld-narancssárga színben pompázó egzotikumot. Több szempontból is korszakalkotónak számított a modell, az első fényszórók teljesen el voltak bujtatva egy motorosan felhajtható szemhéj mögé. A géptető is a megszokottól eltérő, kabinhoz közelebbi oldalt nyílt, mint a régi cápa BMW-ken.

Apropó, ha már különleges megoldások. Megvan, hogyan nyílik a Lamborghini Aventador ajtaja? Felfelé, hibátlan. Tudod melyik volt az első autó, ilyen konstrukcióval? Hát a Countach! Nono, rossz válasz. A Carabo volt az. Gandini erről merített ihletet, amikor leült megrajzolni az ikonikus dühöngő bikát. Sőt, még a későbbi Lancia Stratos Zero prototípusához is hozzájárult a Bertone űrhajója.

A Carabo belül is hozza azt, amit kívül: minimalista stílus, a lehető legtöbb egyenes vonallal dolgozva

Az autó belseje eltér megszokottól, de közel sem annyira radikálisan, mint az exteriőr. A kormány, a váltókar és az ülések tradicionális helyen vannak, ezen nehezen tudnak változtatni a gyártók, de nem lehetetlen, lásd Mazda MX-81. A műszerfal igencsak magasan húzódik, az óracsoportot mondhatni tetszőlegesen dobálták szét különböző helyekre, így a kép alapján megmondani is nehéz, hogy melyik-melyik. A középkonzolon további kezelőszervek helyezkednek el, ami legjobban egy retro hifihez hasonlít.

Az autóipar talán egyik legkreatívabb típusjelzése

Sok konceptautó csak ímmel-ámmal van összetákolva a bemutató alkalmára, hogy a közönség megnézze, esetleg megtapizza őket, de amúgy semmilyen tényleges funkciót nem töltenek be. Ilyen volt például az Audi Avus Quattro tanulmánya, aminek fókuszában az alumínium térvázas karosszéria állt, motorja egy fából készült replika volt.

Egészen hihetetlen, de a Carabo egy teljesen kész és működő autó volt, alkalmas az önálló helyváltoztatásra. Ahhoz viszont túl radikálisnak bizonyult, hogy rendszámot kaphasson. Az ék alakú orr-rész valószínűleg nem nyújtott megfelelő biztonságot a benne ülőknek, a gyalogosvédelemről inkább nem is beszélek.

Ha az autógyártás történelmében nem is, de Marcello Gandini életművében mindenképpen mérföldkőnek számított. Ha nincs Carabo, nincs Countach, ha nincs Countach, nincs Lambo-ajtó, ha pedig nincs Lambo-ajtó, akkor mitől nedvesedne a londoni Knightsbridge-ben a tinilányok bugyija?