A Zaporozsec egykor része volt az utcaképnek és minden hibájával együtt szerethető autó volt. Ma már nincsen sok belőle, azért még vannak, akik itthon is őrzik az emlékét és megmentettek egy-egy darabot.
A Szovjetunió vezetőiben az ötvenes években született meg egy elhatározás, hogy építeni kéne egy kisebb autót, akkoriban csak a Moszkvics készített kisebb kategóriás autókat a szovjet népnek. A vezetőség végül azt a döntést hozta, hogy készítsenek egy kisméretű, alacsony fogyasztású és jól karbantartható autót, összeültek a mérnökök és belekezdtek a tervek elkészítésébe. A tervezésben érdekelt csapatot a NAMI fejlesztőmérnöke Jurij Dolmatovszkij vezette és nagy valószínűséggel a Fiat 600-as volt rá nagy hatással a tervek elkészítésekor.
Az első prototípus 1955-ben látta meg a napvilágot és a NAMI-013 nevet kapta, ez egyébként egy kicsi egyterű autó volt léghűtéses farmotorral. Ezenkívül még egy autó készült a Neve Bejlka A-50, ez egy léghűtéses boxermotort kapott 20 lóerő és 550 kg párosult mellé. Ez a típus kijött egy gázturbinás változatban, de nem felelt meg egyik sem eléggé, így sorozatgyártás nem lett belőle. Az első sikeres példányok 1958-ban születtek meg a Moszkvics gyárban MZMA-444-es név alatt.
Ezek után pedig felgyorsultak az események, a Zaporozsecnek saját gyára lett és elindult a sorozatgyártás, persze 4 év folyamatos fejlesztés után ez elvárható volt. Az MZMA-444 modell tesztjei tovább folytatódtak és a gyár felkészült a tömeges gyártásra Zaporozséjban. A gyár mérete egyébként nem volt megfelelő méretű ahhoz, hogy naponta 100-120 autónál több elkészüljön, a háborús időkben használták mezőgazdasági gépek készítésére és a háborús sérülteknek gyártottak speciális járműveket. A főbb darabok nem itt készültek végül, hanem a gyártól csaknem 200 kilométerre lévő üzemekben.
Zaporozséjban gyakorlatilag a karosszéria elemeket állították elő és azokat kezelték például korrózió ellen, de a fényezés is ott készült. Érdekesség, hogy a munkások átlagéletkora nagyon fiatal volt és a nagyrészük, csaknem 80% női dolgozó volt. A dátum, amit érdemes megjegyezni 1960, ugyanis akkor gördült le az első ZAZ-955-ös Zaporozsec, mely egész ”szép” adatokat tudott produkálni. Végsebessége 95km/h volt, fogyasztása pedig 5,5 liter/100 kilométer volt. Motorja 748 köbcentis, 23 lóerős és V4-es négyütemű benzinmotor volt. Azért nem boxermotorral készült, ugyanis azt meglehetősen nehezen tudták volna karbantartani a rossz elhelyezhetőség miatt. A kocsik minősége nem volt jó, az otthoni bütykölés tudta sok esetben életben tartani, ezt a típust 1967-ig gyártották. 1965-ben Magyarországon is bemutatták a típust, de a Moszkvics és a Trabant mellett nem aratott sikert.
1961-ben megjelent a hír a 966-os gyártásáról, ami nagyobb és erősebb karosszériával készülne és nagyobb teljesítményű 887 köbcentis motorral szerelnék. A 965-ös gyártását Magyarország nem is engedélyezte a silány minőség miatt. 1967-ben a BNV-n aztán megjelent a 966-os modell, 100 km/h végsebességgel, 6 literes fogyasztással és a várt 887 köbcentis motorral és 30 lóerővel. A minőség itt sem az eget verte, a belgák például a legkisebb Renault motorral szerelték és Yalta néven forgalmazták. A Zaporozsec nyugaton nem tudott igazán sikeres lenni, nem úgy, mint a Moszkvics vagy a Volga. A 966-os 887 köbcentis motorjára is sok panasz érkezett a gyár végül egy 1200 köbcentis 40 lóerős motorral állt elő, de csak 1967-re, egy kicsit megkésve.
Magyarországon 1970-ben tűntek fel az első 966-os Zaporozsecek, 1971-ben pedig ünnepelt a gyár, ugyanis elkészült az egymilliomodik Zaporozsec. A sógoroknál Ausztriában is elkezdték forgalmazni az autókat Eliette néven, de nem aratott sikert a megbízhatatlanság miatt. 1972-ig nem történt sok minden, változatlan minőségben jöttek az autók a magyar árusítás kis időre meg is állt. Majd megjelent 1972-ben a 968-as Zaporozsec, amitől szintén nem dobott hátast mindenki, de jelentősen javult elődjeihez képest. Kevesebb lett a rugó és féltengelytörés az autókon és az új radiálgumik is sokat javítottak az igencsak szélérzékeny autókon. Aztán ’74-ben jött egy frissítés, az autó neve is 968A-ra változott. A legfőbb változtatás az volt, hogy a hengerfej módosításával egy erősebb motor is belefért a kasztniba. Ezzel 45 lóerős lett és közel 130km/h volt a végsebessége, Magyarországra azonban továbbra is a régi motoros autók érkeztek.
A ZAZ 968 és 968A modelleket 8 éven keresztül gyártották, egészen pontosan 1972 és 1980 között. 1980-ban ismét jött egy változás, kijött a 968M modell, melyeken a végrehajtott főbb módosítások így néztek ki: új lökhárító, szögletes hátsó lámpák, Lada karburátor. A homlokfalról eltűnt a bajusz, és a jellegzetes oldalsó kopoltyúnak kinéző elemek. A Zaporozsec azonban már nem tudott megmenekülni, hiába az új módosítások és változtatások, a magyarországi behozatal leállt a 80-as években, a gyártás egyébként 1994-ig tartott. Magyarországon egyébként 23 000 Zaporozsec talált gazdára, ma már nem sokat találni belőle, főleg jó állapotban, a legtöbb a 968-as típusból maradt meg, szerencsére akadnak, akik őrzik a márka emlékét.
Forrás:
