2018. május 18. | 16:24

A Londoni Autószalonon a britek mintha 100 évvel le lennének maradva, azt hiszik, még mindig ők a világ urai. De csináltak egy autót, ami ha kicsiben is, de a világ ura!

Hogy kik állítanak ki a Londoni Autószalonon? Klasszikus brit márkák (Jaguar), sírból kínai pénzzel visszarángatott nagyobb nevek (MG), valamint a fiatalabbak. Utóbbira jó példa az Elemental Cars.

Miről is van szó?

Van az a szabály az autógyártásban, hogy ha erősebb az autód, gyorsabb az egyenesekben. Ha könnyebb, akkor mindenhol gyorsabb! Alapvetően a súlykérdés az egyik legmarginálisabb pont az autók tervezésénél, amit normál hétköznapi közlekedésben felülírhatnak olyan szempontok, mint a biztonság, de főleg a kényelem, a versenyautóknál viszont más a helyzet. Persze, a legtöbb versenyautóban ma már kifejezetten nehéz meghalni, hála a vezetést segítő rendszereknek, azonban van itt valami, ami még a kemény legényekre is ráhozná a frászt, ha alaposan megtaposná:

Elemental RP1

Képzelj el egy ultrakönnyű koporsót, két üléssel, tető nélkül. Na ez az Elemental RP1! Ha a vidéki Angliára gondolsz, ezek után a zöld mezők és a legelésző juhok mellé nyugodtan odarakhatod a 2012-ben alapított Elemental Motor Companyt is, amely Londontól délnyugatra található, majdnem a Csatorna partjainál. Nem csak a britek kiváltsága, hogy ultrakönnyű autókkal szórakozzanak, de azt el kell ismerni, hogy szép hagyománya van náluk az ilyesminek. Ott van például a Lotus, ami a mai napig ha nem is eladási számaiban, de filozófiájában meghatározó arca a szegmensnek. Csak hogy egy példát mondjak: amikor Elon Musk azon gondolkodott, hogy milyen autót válasszon alapnak legelső elektromos roadsterjének, akkor a Lotus Elise-t szemelte ki. Innentől nincs több kérdésem. És akkor most jöjjön az a rész, hogy valaki azt mondja:
„Csináltunk egy középmotoros, 320 lóerős 580 kilós autót. Kell?”
És nem tudnád azt mondani, hogy nem. Nyilván, nem a „normális” autókkal kell összehasonlítani az RP1-et, mert ez egy majdnem tökéletes pályaautó, éppenséggel egy kicsit odafigyelve rá, hogy az utcán is lehessen legálisan használni. Az angol szereti azt a kifejezést használni, hogy „cutting edge technology”, ha a legújabb technológiákról beszél és főleg, ha azt el is akarja adni. Az RP1-ben minden káttingedzsteknolodzsi! Amit csak lehet, szénszálas technológiával valósítottak meg, mint például az utascella, ami CarbonAI+ technológiával készült, a FIA szabályainak is eleget téve, így lett mindösszesen 65 kg! Habár olyan sok mindent nem tartalmaz az autó, igyekeztek az ergonómiára is odafigyelni és egy ilyen autó esetében nem csak arra kell itt gondolni, hogy hova rakosgatják a gombokat, hanem az ülésekre is. Amik első ránézésre egyáltalán nem tűnnek kényelmesnek, hiszen egy megint csak egy darab, pár kilós szénszál, de hé! Ugyanezeket a hatpontos övvel ellátott üléseket használják a Forma-1-ben is, szóval olyan hülyék nem lehetnek a mérnökök! És akkor egy kicsit a karosszériáról. Azt már írtam, hogy kicsi az autó, de a mérnökök ennél tovább mentek. Mert attól, hogy valami kicsi, még egyáltalán nem biztos, hogy hozni tudja azokat a menettulajdonságokat, amiket elvárnak tőle. Mert mi kell még az örömautózáshoz? Alacsony tömegközéppont és kiváló aerodinamika. Az autó nagyon alacsony, az ülésekbe szinte belezuhansz, hanem az aerodinamikával mi a helyzet? Az autó minden egyes pontja úgy lett tervezve, hogy megfelelően vezesse el a levegőt, az alja elöl-hátul diffúzorral ellátott és az RP1 ékes példája annak, hogy nem kell ordas nagy spoiler azért, hogy az elégséges leszorítóerő létrejöjjön. Hiszen még az utcai kiadás is az RP1-ből is képes 500 kg leszorítóerőt összehozni 240 km/h-s sebesség mellett. Jaja, ez majdnem az egész autó tömege! Egész idáig kerültem, milyen motor is dolgozik az autóban, ugyanis ez a legérdekesebb rész az egészben. Vagyis pont az az érdekes benne, hogy nem érdekes. Fogtak egy teljesen átlagos motort, hozzácsaptak egy turbót, faragtak még rajta egy keveset, hogy még az üzembiztonság határán belül legyen és látták, hogy ez jó. Két motorral kapható az RP1, de mindkettővel gyakran találkozhatsz, ugyanis a 2,0 és 2,3 literes Ford EcoBoost motorokról van szó. A 2,0 literes változat 280 LE-t, míg a 2,3 literes 320 LE-s teljesítményével nem lehet okod panaszra. Főleg, hogy az erősebb motorral minden egyes lóerőre alig 1,81 kg jut, amit meg kell mozgatnia. Gondolj bele, nem egy sportautónak nincs ilyen kiváló értéke! Persze ez a megnövelt teljesítmény indokolt jó néhány fejlesztést, a kenési rendszer saját fejlesztésű például. Hogy a vezetési élmény ne csorbuljon, fontos a megfelelő váltó is, amit tökéletesen eltaláltak az RP1 esetében, ugyanis a Hewland JFR hatsebességes szekvenciális váltóját kapta, amit kifejezetten egy-kétüléses versenyautókba terveztek kompakt mérete, valamint viszonylagos egyszerűsége tökéletessé teszi erre a feladatra. A váltó egy elektropneumatikus rendszer segítségével váltja a fokozatokat, sűrített levegővel veszi rá az autót, hogy a fokozatok között váltson fel-le. A gyorsulásra egyáltalán nem lehet panasz, a gyengébbik motorral 2,8 másodperc, 320 lóerős erősebb motorral alig 2.6 másodperc kell a 0-100-as gyorsuláshoz. Ez már a legdurvább sportautók gyorsulását idézi, jó esetben csak az elektromos autók vehetik fel a kesztyűt, abból is csak néhány. Ami még érdekes, hogy 160 km/h-ra is alig 6,8 és 6,4 másodperc alatt gyorsul, viszont ha a végsebességet nézed, akkor lehet, hogy kicsit lefele görbül a szád. Az ugyanis nem tűnik magasnak, 250 és 265 km/h lehet motortól függően. De ajánlom, próbáld ki ezt a sebességet egy ilyen kis koporsóban, hidd el, át fogod értékelni, amit eddig a sebességről gondoltál. Hiszen ez valahol egy gokart és egy normális autó között van. Ehhez képest egy MX-5 valóságos óriás! A tömegelosztást is sikerült szinte ideálisra megoldani, ugyanis 47:53-ra sikerült, ez egy középmotoros autónál rendkívül jó elosztás. Az üzemanyagtartály 50 literes lett, aminek a tartalmát hamar leguríthatod az autó torkán, de az biztos, hogy amíg ezt megteszed, felejthetetlen élményben lesz részed, így kárpótolva leszel a viszonylag kis hatótávért. És ugyan már, ez nem az az autó, amit minden nap használni fogsz, még ha ezt is próbálják sulykolni a marketingeseik. És akkor következzen az ára, hogy mégis, mennyit kell belefeccölni egy ilyen kis játékszerbe. Az alap 2,0 literes EcoBoost motorral adók nélkül 98 500 angol font, vagyis 36 millió forint, míg a 2,3 literes motorral ez bő 6,5 millió forinttal drágább. Persze, mire a kormány mögé ülhetnél, azzal a felkiáltással, hogy „az enyém”, addigra jelentős mennyiségű adó is rárakódik, szóval hiába a kis tömeg, a tömeggyártott Ford-motor, olyan szintű technológiát használtak fel az autóban, ami igényli a pénztárcát. Vagy csak valamiből el kell tartaniuk magukat és a káttingedzs-marketing tűnik erre a legjobb eszköznek. Bármelyik is legyen, ezzel az autóval olyat alkottak, ami nemhogy méltó vetélytársa a BAC Mononak, vagy az Ariel Atomnak, hanem az utóbb említetteknek kell felkötnie a gatyát!