Interjú Kőváry Barna autós műsorvezetővel!

Barna gyerekkorában már a műhelyben volt és szerelni akart. Először egy Trabantot, majd az élet mindig új lehetőségeket tartogatott számára. Ma már sikeres televíziós és rádiós műsorvezetőként is jegyzik, szenvedélye az autók és a versenyzés iránt továbbra is töretlen. Nem mellesleg jó ügyek mellett is kitart és igyekszik segítséget juttatni oda, ahol arra valóban szükség van. Egy nem mindennapi történetre derül fény a vele készült interjúban.

Mikor és hogyan ismerkedtél meg az autósporttal?

Kőváry Barna: Már egészen gyerekkoromban, gördeszka, bmx, görkori, aztán trabant, és közben sokszor jártam kórházban a nagy esések miatt. Kispolskiba nem fértem bele, a Zsigulit nem mertem vezetni, így maradt a Trabant. Nagyszerű emlékek, amik örökké velem lesznek. Szabó Gergő gyerekkori barátommal akkor sok közös élményünk volt. Szó szerint annak a bizonyos létrának a legalján kezdtem és onnan léptem mindig feljebb. Először csak kukucskáltam a garázsba, aztán csavarhúzót fogtam, szereltünk, izzadtunk, Trabantot építettünk és versenyezni akartunk. Ma már a Playstation és az okoseszközök felváltják a valódi élményeket.

Mikor kezdtél valódi versenyszériában versenyezni és melyik szakágban?

Kőváry Barna: A rali érdekelt a legjobban és a magyar ralibajnokságban indultunk a Trabanttal. 25 évvel ezelőtt, azaz 1992-ben volt az első szezonunk a bajnokságban. Mindig felborultunk, vagy volt valami gigszer és jött néhány sérülés. Őszintén, én nagyon élveztem, a közönség pedig talán sokkal jobban. Biztosan nem véletlen, hogy írtak egy könyvet a Trabantról és rólam.

Meddig maradt a Trabant korszak, s mi történt veled a könyv megjelenése után?

Kőváry Barna: 2002-ig, akkor volt egy Michlein-Budapest rali verseny, ahol mi Trabanttal és Pirellivel indultunk, elég vicces volt. 2003-ban támogatóknak köszönhetően a Hegyi bajnokságban vehettem részt egy akkoriban nagyon jó autónak számító Ford Pumával. Az összes futamot megnyertem, így hibátlan mérleggel lettem bajnok. Néztek azért néhányan, hogy ez a srác nemrég esett-kelt a Trabanttal, most meg bajnok lett veretlenül. Jó élmény volt. Azt hiszem a sok gyakorlás és töretlen versenyszeretet ott igazolódott be.

Mi történt veled a bajnoki cím után? Érdeklődtél más szériák után?

Kőváry Barna: Jött egy lehetőség a Viasat csatornától 2004-ben és elmehettem műsorvezetőnek, ezzel együtt pedig járt egy új lehetőség a versenyzés terén. Zengő Zolinak köszönhetően is lehetőséget kaptam a Renault Clio kupában, ahol első évben a középmezőnyben autóztam. 2007-ben saját autóval mentem ismét a Hegyi bajnokságban, majd sikerült a következő szezonban újítani 2008-ban már egy R3-as autóval indultam a szezonnak. 2009-ben megnyertük a bajnokságot. A rali szakágba való visszatérés örömteli volt. Aztán 2010-ben egy váltás történt terepes vonalra, és ebben az évben abbahagytam a közös munkát a Viasat csatornával.

Minek köszönhetően történt ez a váltás, és milyen versenyeken indultál?

Kőváry Barna: Az Isuzu márka felkért nagykövetnek és együttműködési szerződést kötöttünk. Badár Sanyival nekivágtunk a Budapest-Bamako ralinak. Nagyon megviselt, más emberként tértem vissza. De láttam az érem másik oldalát, ahol hatalmas a szegénység a tiszta víz pedig igazi kincs. Badár Sanyi barátom nem tudott többször visszamenni, én azóta hét alkalommal tértem vissza, elsősorban karitatív céllal, hogy segítsek az ottaniakon. A Viasat után a DIGI Sporton vezetem a Félelem nélkül című műsorom, amit nagyon élvezek és már 2012 óta töretlen a lelkesedésem.

Mit gondolsz a fiatalság helyzetéről az autósport világát tekintve? Mennyire nehéz elkezdeni ezt az őrült világot egy fiatalnak?

Kőváry Barna: Nekem sok tekintetben nem tetszik, amit látok, ebben a digitális és felgyorsult világban. A szimulátornál kezdik sokan és amikor főként a pénznek köszönhetően átülnek egy igazi versenyautóba, úgy, hogy előtte csavarhúzót sem fogtak, majd történik egy nagy esés, ütközés, utána elmegy tőle a kedvük. Én a Trabantot 2012-ben elvittem a Historic Monte-Carlo ralira, majd ’13-ban kivittem Amerikába megmutatni. Az alapoknál kell kezdeni a sportot. Vannak amúgy biztató jelek. A Suzuki kupában ralikrossz és gyorsasági szakágban zárt pályán egészen fiatalon akár 8-9 éves kortól el lehet kezdeni menni, ami nagyon jó terep. Bukósisak, biztonsági öv, zárt pálya, biztonsági személyzet. Hangsúlyozom, hogy a biztonság mindenek felett. Itt megtanulhatják tisztelni egymást és az autót a versenyzést és a fair-play alapjait. Ebből persze nem mindenki marad a versenyzésnél, de ha valaki rákap az ízére és jól megy neki, új utak nyílhatnak meg előtte és innen lehet terjeszkedni az általam nagyon kedvelt rali szakág felé. Ott ugye 18 év felett van lehetőség versenyezni főként, mert közúton is megy a verseny.

Mi a helyzet véleményed szerint a női versenyzőkkel, hogyan ítéled meg a helyzetüket, lehetőségeiket a sportban?

Kőváry Barna: Ez nehéz kérdés. Szerintem egy férfias sportról beszélünk alapvetően, ahol sokszor kíméletlen csaták zajlanak. De vannak példák, akik sokra vitték, itthon például Kapitány Dóri és Vogel Adri és még sokan mások. Külföldön pedig Michéle Mouton, vagy Jutta Kleinschmidt, előbbi a rali legsikeresebb női versenyzője, sokszoros futamgyőztes. Utóbbi pedig a Dakar-ralin mutatott elképesztőt. Vannak tehát eredményes nők a sportban, azt gondolom, hogy jobb navigátorok is, mint a férfiak. Precízebbek. Visszatérnék oda, hogy ez egy férfias játék, a nőknek talán kicsit nehezebb beilleszkedni. Ugyanakkor vannak nők, akiknek sikerültek nagy eredmények. Ebből is látszik, hogy elhivatottsággal és alázattal nincs lehetetlen, ezt üzenem mindenkinek! Fotók: Kőváry Barna Az interjút készítette: Porkoláb Bence