Megörökölt stílus – Paul és az ő hófehér SL500-a

Az örökösödés a legtöbb ember számára egy keserédes folyamat, amely a javarészt azért pozitív eredménnyel végződik, mégpedig magával az örökséggel. Van persze egy jelentős negatív szegmense is, hiszen egy közeli, vagy távoli rokon, esetleg barátu, ismerős távozása tette lehetővé az örökség megszerzését. Abban az esetben pedig, ha az örökség nem csak vagyoni gyarapodást jelent, hanem egy érzelmileg is fontos, ikonná váló tulajdon megszerzését, az egy különösen kellemes történet kezdetét jelentheti, arról nem is beszélve, hogy rokon/barát/ismerős szellemét tovább lehet vinni az említett tulajdon fenntartásával. Paul is ezt tette, (pontosabban teszi) amikor megörökölte nagyapja 1995-ös Mercedes SL500-át.

A gyári Mecedes formák megtartása

1954-ben, amikor a Mercedes-Benz piacra dobta az első SL szériát, kisebb volt az elvárásuk az autó elterjedésével kapcsolatban, mint amit a valóság mutatott néhány éven belül. Az alapötlet egy Max Hoffman nevű amerikai autóimportőrtől érkezett az SL Mercedes kialakítására. A New York-i üzletember főként európai sportautók importálásával foglalkozott, aki ügyesen kineszelte, hogy a Vietnámi háború előtti amerikai társadalom igényt tart a nagyteljesítményű, kistömegű sportautók megvételére és használatára.

A Mercedes alig 4 év alatt ki is fejlesztette az SL szériát megteremtő W198-at és W121-et.  A 3-literes sorhatossal szerelt 300SL „sirályszárny” nevű ajtókialakításai pedig eldöntötte az SL Mercedesek biztos köztudatba és „közvágyba” való elterjedését. A második generáció (W113) a legendássá váló „pagoda” tetejének és műszaki megoldásainak köszönhette a töretlen, illetve felfele ívelő sikerét, a harmadig generáció számára pedig az óriási V8-as blokkpaletta (no meg persze az elődök sikerei) segítették a tömeggyártáshoz és a hosszú ideig tartó gyártósoron maradásához.

A negyedik R129-es modell pedig vegyes érzelmeket váltott ki az emberekből, de aki kételkedett volna Mercedes ’89-’02-g gyártott SL-jében, annak az AMG hamar megváltoztatta a véleményét. Hiszen az amúgy sem szerény motorcsaládhoz (az alap a 2.8 literes sorhatos volt) betársult az AMG 7- illetve 7.3 literes V12-es blokkjai, a kötelező AMG optikai tuninggal együtt. A 4. széria az aktuális formatervezői divatot tökéletesen nyomon követte, és formája mind a mai napig megállja a helyét. Paul is így véleményezte az örökölt SL500-át.

„A legeslegfontosabb szempont a visszaalakíthatóság volt a módosítás során, hiszen ez az autó számomra eszmei érték is jelent, arról nem is beszélve, hogy hosszútávra tervezek a Mercivel, és kitudja még hogyan fog változni az ízlésem”- meséli Paul.

Csak szolid tuning

„Amikor a nagyapám 1996-ban megvásárolta az alpesi fehér SL500-át, még halvány gondolata sem volt arról, hogy valaha is az én kezem ügyébe kerül az autó. 2005-től édesanyám használta az kupét, aki szintén nagybecsben tartotta és vigyázott rá, rendszeresen szervizelte. Ennek köszönhető, hogy az autó mind a mai napig hibátlan állapotban van, arról nem is beszélve, hogy rendkívül kevés mérföld lett belepakolva a korához mérten”. 2013-ban pedig Paulhoz került a Merci, mivel édesanyja számára egy nagyobb autó volt szükséges.

„Ekkor már el is dőlt az SL sorsa, mert már azóta vágytam erre a gépre, amióta először ültem be nagyapám mellé, aki elvitt vele egy hosszabb túrára”.

Paulnak viszont nem volt újdonság az autók módosítása. Két db MK5-ös VW Jetta teljeskörű futómű/felni/beltér tuningja után nem rezzent meg egy ilyen stílusos vénlánytól. Az első és legfontosabb téma az autóval kapcsolatban az egyedi levegős futómű, valamint a hardline (csomagtér beépítés) megvalósítása volt. Paul és barátja, továbbá annak csapata a KD Designs bajban volt a levegős futómű installálásánál, mivel az R129-es Mercedesekhez egy pneumatikus futóművekkel foglalkozó tuningcég sem foglalkozik (még). Ezért egy egyedi és kreatív megoldást kellett választani.

Örökségbe örökölt tuning alkatrészeket

Paulnál az örökség igencsak komoly téma. Első MK5-ös Jettájának levegős futómű, illetve hardline-ja a második Jettába is beköltözött, és ez alól a rendszer alól az SL sem volt kivétel. „Mivel amúgy is egyedi futóművet kellett tervezni a kocsi alá, ezért már a meglévő alkatrészekből gazdálkodtunk, és a Jetta levegős rendszerét alakítottuk át, és szereltük be az autóba. Nem volt egyszerű, de az eredmény kárpótol minden erőfeszítést”. Ráadásul még egy nem várt pozitívum is előkerült a projekt során.

Paul mindig is rajongott a 3SDM felnigyártó cég Tramac modelljéért. A gond csak az volt, hogy a felnik átmérői mindig is túl nagyok voltak a Jetták alá, mivel a VW hátsó kerékfelfüggesztése radikális ültetés esetén igen komoly kerékdőlést eredményezett. Ezáltal a kaszni épen hagyása nélkül sose kerülhetett volna fel a felniszett. De Mercinél már más volt a helyzet, tökéletesen elfértek a színben is passzoló gurigák. Az ördög viszont sosem alszik. Paul fejében is folyamatosan dolgozik, és azt mondogatja vele, hogy egy másik, hasonló stílusú, de szélesebb és extrémebb felnit rakjon fel a Mercire. Még nem döntött, hogy a karosszéria gyáriasságát megtartsa-e vagy sem, egy komolyabb felgen érdekében, de az biztos, hogy nagyapja örökségét még évtizedekig tervezi használni, pontosabban élvezni. Forrás: Matedoscrape