A Ford GT 2005-2006-os modellje egy igazi klasszikus, a gyártó egyik csúcsautója, amely az utakon és a versenypályákon is maradandót alkotott.
Franciaországban 1960-ban úgy tört be a Ford, mint annak a rendje, tette ezt a Le Mans-i 24 órás versenyen. Életre kelt egy igazi amerikai szuperautó, ami a versernyen egész egyszerűen lenyomta a Ferrarikat, ami utána el is hagyta az Endurance kategóriát. A Ford célja a GT40 autóval egyértelműen a történelem írása volt, és ez sikerült is nekik. 1966-ban és az azt követő három évben taroltak az egynapos versenyen, olyannyira, hogy a dobogó alsóbb fokaira is a GT40-et vezető sofőrök állhattak fel.
A nagy bajnok GT40
A GT40 gyártása abbamaradt, majd 40 év elteltével visszatért a forma és az autó, csak a 40-es szám nélkül, ugyanis jogi viták útját állták a legendás jelzés újbóli megszületésének. Így lett Ford GT, ami Detroit-ban látott először napvilágot 2002-ben. Először csak prototípusként volt megfigyelhető, majd 2004-ben elkezdődött a sorozatgyártás a Ford Wixom-ban lévő Michigan-i üzemében. Eredetileg 4500 darabot terveztek előállítani, de a gyártásnak 2006-ban vége lett, és csak 4038 darabot sikerült befejezni. 2006 óta nem érkezett a Ford részéről versenyautó, melyet Detroit-ban mutattak be, egészen 2016-ig, amikor is kijött a második generációs Ford GT.
Egyedi megjelenés
A GT megoldásai a kétezres években nagyon innovatívok voltak. Amennyire lehetséges, természetesen hasonlított a nagy előd GT40-re, a forma tervezője Camilo Pardo volt. A dizájn nagyon letisztult, a műszerfalon sok-sok óralap néz a vezetőre, néhány kapcsoló, és gyakorlatilag kész. A rádió is alig észrevehető első ránézésre, ma is nagyon modern hatást kelt. Érdekesség, hogy az úgynevezett Azdel Super Lite anyaggal dolgoztak, ami 30 százalékkal könnyebb, mint a hagyományosnak mondható fröccsöntött anyag. A GT volt az első tömeggyártott autó, ahol ezt a technológiát alkalmazták.
Pazar és letisztult belső
A GT szuperautó egy 5,4 literes négyszelepes V8-as motort kapott, mely a Ford Moduláris motorcsaládjának volt a tagja, amely szintén tartalmazta a Mustang GT 5,0 literes "Coyote"-ját és az előző Shelby GT500-as 5,8 literes "Trinity"-t. A 2016-os Shelby GT350-re épített 5,2 literes "Voodoo" ugyanannak a vonalnak a része. A GT erőműve egy alumíniumblokk volt, amelyet kifejezetten ehhez a programhoz terveztek, és egy Lysholm kétcsavaros kompresszornak volt kötve. 500 és 550 lóerő nyomatékot kapott. Az oomph a Ricardo hatfokozatú, kézi sebességváltóval, korlátozott lecsúszású differenciálművel hajtotta a hátsó kerekeket. A 0-100 km/h-ig való gyorsulást 3,5 másodperc alatt tette meg, végsebessége pedig 325 km/h.
Minden nyitva
A GT külső megjelenése sportos és nagyon amerikai, nem is lehet semmihez hasonlítani. Látszik rajta, hogy minden centiméterét alaposan kidolgozták a mérnökök. Konkurensei a Ferrari F430 és a Modena360, illetve a Lamborghini Gallardo volt, de egy Ford GT talán mégiscsak más valamiért..
Minden szögből tökéletes
Fotók:
A GT40 gyártása abbamaradt, majd 40 év elteltével visszatért a forma és az autó, csak a 40-es szám nélkül, ugyanis jogi viták útját állták a legendás jelzés újbóli megszületésének. Így lett Ford GT, ami Detroit-ban látott először napvilágot 2002-ben. Először csak prototípusként volt megfigyelhető, majd 2004-ben elkezdődött a sorozatgyártás a Ford Wixom-ban lévő Michigan-i üzemében. Eredetileg 4500 darabot terveztek előállítani, de a gyártásnak 2006-ban vége lett, és csak 4038 darabot sikerült befejezni. 2006 óta nem érkezett a Ford részéről versenyautó, melyet Detroit-ban mutattak be, egészen 2016-ig, amikor is kijött a második generációs Ford GT.
A GT megoldásai a kétezres években nagyon innovatívok voltak. Amennyire lehetséges, természetesen hasonlított a nagy előd GT40-re, a forma tervezője Camilo Pardo volt. A dizájn nagyon letisztult, a műszerfalon sok-sok óralap néz a vezetőre, néhány kapcsoló, és gyakorlatilag kész. A rádió is alig észrevehető első ránézésre, ma is nagyon modern hatást kelt. Érdekesség, hogy az úgynevezett Azdel Super Lite anyaggal dolgoztak, ami 30 százalékkal könnyebb, mint a hagyományosnak mondható fröccsöntött anyag. A GT volt az első tömeggyártott autó, ahol ezt a technológiát alkalmazták.
A GT szuperautó egy 5,4 literes négyszelepes V8-as motort kapott, mely a Ford Moduláris motorcsaládjának volt a tagja, amely szintén tartalmazta a Mustang GT 5,0 literes "Coyote"-ját és az előző Shelby GT500-as 5,8 literes "Trinity"-t. A 2016-os Shelby GT350-re épített 5,2 literes "Voodoo" ugyanannak a vonalnak a része. A GT erőműve egy alumíniumblokk volt, amelyet kifejezetten ehhez a programhoz terveztek, és egy Lysholm kétcsavaros kompresszornak volt kötve. 500 és 550 lóerő nyomatékot kapott. Az oomph a Ricardo hatfokozatú, kézi sebességváltóval, korlátozott lecsúszású differenciálművel hajtotta a hátsó kerekeket. A 0-100 km/h-ig való gyorsulást 3,5 másodperc alatt tette meg, végsebessége pedig 325 km/h.
A GT külső megjelenése sportos és nagyon amerikai, nem is lehet semmihez hasonlítani. Látszik rajta, hogy minden centiméterét alaposan kidolgozták a mérnökök. Konkurensei a Ferrari F430 és a Modena360, illetve a Lamborghini Gallardo volt, de egy Ford GT talán mégiscsak más valamiért..
Fotók:
