Egy 18 hengeres Mercedessel tervezték leigázni Stuttgartból a konkurenseket.
Azt hiszem, nem szükséges túlmagyarázni, hogy az autózás történetében mindig is meghatározó volt az a kifejezés, hogy a méret a lényeg. Mindegy, hogy milyen kontextusba helyezzük a mondatot: lehet az motor, karosszériaméret, üzemanyagtank vagy most akkupakk, kerékméret vagy a csomagtartó. Ha egy autó minden szempontból a legnagyobb, akkor büszke az, aki gyártja és az is, aki használja. Ez nem az észszerűségről szól, nyers élvezet, végtelen hatalom, a túlkompenzálás netovábbja.
A megalomániában elvakult köd okozhatta azt a versenyt is, amit a Mercedes mérnökei okvetlenül meg akartak nyerni a luxuslimuzinok kategóriájában. Történt ugyanis, hogy az 1991-től forgalmazott W140-es S-osztályba egy mindenkit „lealázó” 18 hengeres motort kezdtek tervezni.
A Mercedes mérnökeinek terve persze nem egy légből kapott elhatározás volt, hiszen az igazi felső kategóriát képviselő autópálya-anyahajók mindig is böszme nagy motorral és sok hengerrel kerültek forgalomba. Van ennek oka, a kiegyensúlyozott motorüzem, az alacsony fordulaton rendelkezésre álló nyomatéktenger és az alacsony lóerő/köbcenti arány miatt túlzottan feszítettnek nem mondható erőforrás feltételezte a hosszútávon megbízható működést. Aztán, hogy az évek során mennyire volt megbízható maximumra gyömöszölt motortérben a technika, mára már a történelem része.
A BMW 1987-ben gyártásba került M70-es V12-ese után nem volt kérdés, hogy felül kell múlni a bajor versenytársat. Bár a cég megcsinálta a maga V12-esét az M120-as motor formájában, ami nem kevés elismerést be is zsebelt később, ez akkoriban nem tűnt megfelelő motornak a megkérdőjelezhetetlen győzelemhez.
Ennek kapcsán kezdtek hozzá egy új, mindenkit felülmúló 18 hengeres motor kifejlesztéséhez, ám a motor tervezett méretei okoztak némi fejtörést azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán beférjen az európai szemmel hatalmas limuzinba. Az elképzelés teljesen egyedülálló volt, nem volt akkoriban 18 hengeres erőforrás semmilyen autóban, így a tervek teljesen a nulláról indultak. Sajnos a megvalósítás nem is jutott túl a tervezőasztalon az M216-os kódú motornál. A kompaktabb kialakítás érdekében “W” alakban, három darab 6 hengeres erőforrást 75,5 fokos szögben szereltek volna össze, így a motor nem lett volna hosszabb, mint egy átlag sorhat.
A 8,0 literes erőforrás tervezési szakaszában kétféle teljesítményű változatról álmodtak a mérnökök, az egyik a Mercedes 800 SEL néven emlegetett über-limuzint hajtotta volna 490 lóerővel és 750 Nm csúcsnyomatékkal. Terveben volt még ezt a motort felhasználni egy szupersportkocsihoz is, amiben 680 lóerőt és 800 Nm-t tudott volna a hajtásláncra terhelni.
A terveket végül a vezetőség elkaszálta, úgy döntöttek feláldozzák a mérnökök álmát az ésszerűség oltárán, hiszen a V12-es, 6,0 literes erőforrás tökéletesen megfelelt az S-osztály mozgatásához.
Ha kedvet kaptál egy klasszikus Mercedes teszthez, tekintsd meg ezt a videót!
