Soha nem gyártottak tömegautókat, mégis meghatározóak az egész autóiparban, kikerülhetetlenek az autósportban és még James Bond-filmben is szerepeltek
A Lotus megszületése
A Lotus atyja Anthony Colin Bruce Chapman egy sebességbolond autóversenyző volt. Első autóját még a University College London hallgatójaként 1948-ban építette, egy átalakított Austin 7-et, ez volt a 15 lóerős Mark I. Számos versenyt sikerült megnyernie a Mark I-gyel, aminek köszönhetően a versenydíjakból tudta finanszírozni a következő autójának a fejlesztését. Már ekkor megjelent az autóban a Lotus filozófia, hogy minél kisebb súly mellé minél nagyobb teljesítmény párosuljon.A Lotus logójában a Lotus fölött látható betűk az alapító nevének kezdőbetűi, aki az első „gyárát” az észak-londoni Hornsey-ben létesítette egy régi istállóban. Miután végzett az egyetemen, Chapman megalapította a Lotus Engineering Ltd-t, a partnerei Michael és Nigel Allen volt, akiknek azt mondta, hogy a logóban a Lotus fölött látható betűk a Colin Chapman és az Allen Brothers rövidítése. A korai cégből aztán már 1954-ben kivált a Team Lotus, ami aktív résztvevője lett a Forma-1-nek 1958-tól 1994-ig. 2009-ben, amikor a gazdasági válság miatt a Renault nehéz helyzetbe került, úgy döntött, hogy eladja a Forma-1-es csapatát. 2010-ben megvásárolta őket a Lotus és létrejött a Lotus Renault GP csapat, ami a rá következő évben csak Lotus F1 néven versenyzett. Viszont alig négy szezont töltöttek a Forma-1-ben, nem igazán voltak sikeresek, így a Renault visszavásárolta a helyét a Forma-1-be a Lotus helyére. Időközben elindult az első nagyközönség számára is elérhető Lotus gyártása, a Mark VI, amit ekkoriban még kit carként árulták a Mark VI-ot, amihez a vásárló maga választhatta meg, milyen motort és váltót szeretne belerakni, így nagyon változatos Mark VI-ok futották az utakat. Amellett, hogy nem volt a Lotus birtokában ekkoriban saját fejlesztésű motor, a kit car-féle értékesítési mód mellett szólt az az érv is, hogy adózási szempontból így sokkal kedvezőbb volt a Lotus-nak. Mindenesetre a Mark VI-ból körülbelül 110 darabot értékesítettek. A Forma-1-ben már Mark VI-tal és Lotus Seven-nel kezdték a versenyzést. Utóbbi gyártása 1957-1973 között történt és körülbelül 2500 darabot adtak el belőle. Az első generációs Lotus Sevenben egy 1.172 ccm-es Ford motor dolgozott, alig 40 lóerővel. Hihetetlen, hogy mai füllel egy ilyen kis apró motor ilyen kis teljesítménnyel is versenytechnológiának számított anno.
16 év és 4 generáció után végül azért állt le a Lotus Seven gyártása, mert Nagy-Britannia csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez, ami a Lotus számára hátrányos adótörvényi változásokkal járt, így a jogokat eladták a Caterhamnek, ami a mai napig eredeti dizájnjában gyártja a kultikus autót. A Lotus végül 1959-ben Cheshunt-ba költözött át, hogy aztán végül 1966-ban a Royal Air Force egyik második világháborús légibázisát is megvásárolja Hethelben. A légibázis megvásárlása már csak azért is volt jó ötlet, mert a bázishoz tartozó leszállópálya tökéletesen alkalmas tesztpályának is. 1962-ben kezdték el gyártani a Lotus Elant, eredetileg mint roadsterként mutatták be, aztán 63-ban már keménytetővel is meg lehetett vásárolni, a coupé formájában pedig 1965-től. Az alig 726 kilós, gyönyörű vonalakkal megáldott autót először négyhengeres Lotus TwinCam 1.498 ccm-es motor hajtotta, aminek mérete aztán 1558 ccm-re nőtt, erejük 100 és 126 lóerő volt.
A Lotus, mint kultautó - avagy "Tudsz úszni?"
Bár már az Elan is szerepelt egy brit tévésorozatban, a The Avengers-ben, a legnagyobb nyilvánosságot nyilván a Lotus Esprit kapta. A kétajtós coupét nem más tervezte, mint az 1999-ben az évszázad designerének megválasztott Giorgetto Giugiaro (csak pár munkája: 1-es Volkswagen Golf, Alfa Romeo 159, Maserati Quattroporte) és nem is kaphatott volna nagyobb reklámot annál, mint hogy egy James Bond-filmben szerepeljen az autó. Az 1977-es A kém, aki szeretett engem Bond-filmben Roger Moore egy kétéltűvé átalakított Espritet vezet. Annyira komolyan vették a film készítését, hogy a filmhez használt Espritet valóban kétéltűvé alakították, potom 100 ezer dollárból. Miután a film elkészült, egy raktárban porosodott az autó, aminek miután 1989-ben lejárt a bérleti díja, egy vak akcióra bocsátották, ahol egy amerikai házaspár vásárolta meg, persze akkor még ők se tudták, hogy mit is pontosan. Mikor újra árverésre került az autó, már 550 ezer fontért kelt el, átszámítva 200 millió forintért. Az üldözéses jelenet a filmből: [embed]https://www.youtube.com/watch?v=upn3vfi6hYg[/embed] Az Esprit mellett a Lotushoz köthető egy másik, jóval ismertebb kultautó, a Vissza a jövőbe DeLorean-ja, ugyanis a DeLorean DMC-12-nek a Lotus szolgáltatta az alapot. Sajnos a DeLorean DMC-12 nem lett elterjedt autó, alig két évig gyártották, összesen 8.583 darabot, amit tetézett, hogy hatalmas mennyiségű pénz tűnt el a DeLorean Motor Company-ből, amit kb. 84 millió fontra becsültek, ez még mostani árakon számolva is 30,5 milliárd forint lenne, anélkül, hogy a 35 év alatti inflációval számolnánk és a gyanú szerint köze lehetett a pénz eltűnésének Colin Chapmannek. Bírósági ügy lett végül a dologból, aminek a végét Colin Chapman már nem érte meg, ugyanis 1982 december 16-án, alig 54 évesen szívroham áldozata lett.Chapman halála kapcsán a legvadabb híresztelések kaptak szárnyra, többek között hogy kokain-túladagolás áldozata lett (John De Loreant még abban az évben október 19-én kapta el az FBI egy los-angelesi hotelben, nem messze a reptértől 27 kiló kokainnal, aminek eladásából próbálta finanszírozni a vállalkozását). De olyanokat is rebesgettek, hogy csak megjátszotta a halálát, és valójában Kolumbiában telepedett le, ahol nem érheti el a törvény keze. Mindenesetre, mikor meghalt, egy olyan vállalkozást hagyott maga mögött, ami több ezer sikeres sport- és utcai autót gyártott már le és amivel 7 Forma-1 konstruktőri- és 6 egyéni világbajnoki címet hódítottak el.
A Lotus gödörben
Már Chapman halála előtt mutatkoztak a jelek, hogy nincs minden rendben. 1980-ra az évi 1300 darabos eladás alig 383-ra esett le, lényegében azért mert a teljes piacot elvesztették az USA-ban. 1982-re Chapmannek sikerült tető alá hoznia egy egyezséget a Toyotával, aminek keretében szellemi tulajdont és alkalmazott szaktudást cseréltek. Az együttműködés része volt, hogy a Lotus beszáll a második generációs Toyota Supra tervezésébe, míg a Toyota alkatrészekkel látja el a Lotust, aminek köszönhetően a Lotus lecserélhette a Lotus Eclatot a Lotus Excelre úgy, hogy az új Excel a Toyota hajtásláncával még olcsóbb is lett, mint a régi modell.Chapman halála után elkezdődött a cég tulajdonrészének darabolódása, először a British Car Auctions alapítója, David Wickins szerzett 29 százalékos tulajdonrészt (részben saját neve, részben vállalata neve alatt), ezzel elfoglalta a Lotus vezérigazgatói székét is, hogy aztán megpróbálja újra talpra állítani a Lotust. A tulajdonosi kör ezután gyakran váltotta egymást, miután Wickins kiegyezett a korábbi hitelezőkkel, a brit Schroders Bank 14%-os részesedést szerzett a korábban biztosított hiteleinek ellentételezéseként és befektetőket szerzett a cégnek amivel kiérdemelte, hogy „a Lotus megmentője”-ként emlegessék. 1986-ban végül a General Motors felvásárolta a Lotust teljes egészében, hogy aztán 1993-ban 30 millió fontért eladja a luxemburgi A.C.B.N. Holdings S.A-nak, aminek a feje az a Romano Artioli, aki a Bugattit is birtokolta. Végül 1996-ban került a mostani tulajdonosához, a malajziai autógyártó Protonhoz.
Újra felívelőben a Lotus
Mióta a Protonhoz került a Lotus tulajdonjoga, úgy néz ki újra magára talált a Lotus, ugyanis rögtön a Protonhoz kerülésük első évében piacra került a Lotus Elise, amit már sokkal többen ismerhetnek, hiszen ez az autó adja a Tesla első autójának, a Roadsternek az alapját. A Lotus Elise megjelenésekor a Toyota Celica GT-S motorját a 1.8 literes motorját használta, és újra visszatértek a Lotus eredeti filozófiájához, vagyis minél kisebb legyen az autó súlya. Így bár csak 118 lóerős volt az első generációs Elise, mégis alig 5.8 másodperc alatt repítette 100 km/h-ra az alig 725 kg-os autót.Az Elise után 2000-ben az Exige is megérkezett, ami lényegében az Elise turbófeltöltővel megspékelt coupé verziójának tekinthető, a 192 lóerős motorral alig 4.9 másodpercen van százon az Exige, a durvábbik S-verziója ugyanezt 8 tizedmásodperccel hamarabb teljesíti, hála a 218 lóerős motornak.
A márka egyik legfrissebb autója pedig a Lotus Evora, ami szintén vérbeli sportautó a maga 3.5 literes 24 szelepesToyota motorjával, ami alapból 276 lóerős, de az erősebb S-verzióhoz már turbófeltöltő is jár, amitől 345 lóerőre táltosodik. Utóbbiból két darabot adományozott a Lotus a Carabinieri-nek, az olasz csendőrségnek, különleges felszereléssel és vállalták az autók karbantartását és a sofőrök képzését. Legerősebb változata az Evora 400, ami 395 lóerős, 4.1 másodperc alatt van 100-on és 299 km/h-s végsebességgel rendelkezik.
Forrás:
