Csak német lehet prémium? - Lexus IS 300h - Teszt

A Lexus IS szériát sokan a japán 3-as BMW-nek tekintik. Kis kasztni, csekély tömeg, feszes futómű, erős motor, mindezt úgy, hogy hátul kapar. Már ezek olvasása közben is megmozdul a valami a dinamikusan vezető olvasókban, akik az élményt helyezik a prioritási sorrend első helyére. Az adrenalinnak viszont ára van, amit általában a szervizeknél fizet meg a tulajdonos. De itt jön a pláne: az első generációs IS egy rendkívül strapabíró, megbízható konstrukció volt, kis túlzással még racionális választásnak is mondanám. Persze csak azoknak, akik a benzinkúton nem sajnálták itatni a hat hengert.

Jött a második generáció, fiatalos külsővel, kabrió változattal és dízelmotorral kívánta kiszélesíteni a célközönséget. A 2,2-es D-CAT gázolajos egy kimondottan combos egységnek számított, 170 lóerejével még ma sem kell szégyenkeznie, sőt. Megbízhatósága viszont már elmaradt a Toyota konszerntől megszokott szinttől, a gyengébb D-4D sokkal jobban bírta a mindennapi nyüstöt. Meghízott elődjéhez képest, aki igazi élményre vágyott, annak már az F betűvel fémjelzett V8-as volt a tuti, az IS250 megmaradt azoknak, akik gyűlölték a dízelt, de Lexust akartak.

Így jutottak el a japánok az aktuális, harmadik generációhoz. 2013-ban debütált egy meglehetősen karakteres arculattal, elől egyedi osztású fényszórókkal. Három évvel ezután, 2016-ban kapta meg a neki járó faceliftet. Már bemutatásakor is egy feltűnő jelenség volt, a finom plasztikázással pedig tovább fokozták az extravagáns kinézetet.

Lexus IS 300h – ránézel és elcsábít

Sok prémiumautó véleményem szerint nem is igazán gyönyörű vonalaival, hanem puszta méreteivel tereli magára az emberek tekintetét. Gondolok itt a németek értelmetlen kupé-terepjáróira: nem azért nézed meg, mert elveszel egy apró részletben. Amorf, négy keréken guruló gyurmatömbök, amik csak azt szolgálják, hogy tulajdonosaik implicit módon reklámozzák a forgalomban, hogy gyerekek, itt nekem van a legnagyobb.

A Lexus IS nem ilyen. Úgy tud feltűnő lenni, hogy a középkategóriát erősíti. Szinte biztos vagyok, hogy többen megnézik az utcán, mint egy 3-as BMW-t vagy C-osztályos Mercit. Mert azokból sok van és dizájnjuk jóval konszolidáltabb. A japánok olyan külsőt hoztak össze, ami valósággal él. Elöl terpeszkedik a hatalmas hűtőmaszk, balról jobbról körülveszi egy-egy karakteres légbeömlő, amik alapján sokszáz lóerős, csattogós-durrogós benzinfalónak nézheted. Tényleges szerepük nem tudom, hogy mennyi van, de mindenesetre tekintélyt kölcsönöznek az autónak. Tízmilliós vételár felett a prémiumszegmensben, ha nem is elvárt, de mindenképpen pozitív dolog.

Az organikus első fényszórók gyönyörűen simulnak bele a motorháztető vonalába, rendkívül finom megoldás, ami kellett is, hogy ellensúlyozza az elég megosztóra sikeredett LED-es, Nike pipaszerű világító képződményt az autó orrán. Ha szebb nem is, annál feltűnőbb lett tőle.

Oldalról már jóval konszolidáltabb az IS, kedvenc részletem mégis itt található. Tessék megnézni a küszöbtől induló halvány ívet, ami a kerékjáraton át a hátsó lámpában végződik! Tudom, hogy csak egy apróság, de megtöri a nagy felületet és egy finom „csípőt” ad az autónak, a sport-feelinget egyaránt növeli. Hátul is el lehet veszni a formavilág adta részletekben, a diódás lámpákkal még modernebbnek hat. Kevés autó van jelenleg a piacon, ami ennyi mindenből áll és mégis ilyen konzisztens, mint a Lexus IS.

Lexus IS 300h – prémium minőség, japános helykínálat

A középkategóriás prémium modellek belsejénél nehéz helyzetben vannak a gyártók. Gusztusos, a márka nevéhez és karakteréhez passzoló környezetet kell alkotniuk úgy, hogy azért túl jó meg tágas se legyen, mert a végén még elveszi a vásárlókat a nagyobb típusoktól. A Lexus kicsit átbillent ezen, mert már „belépőmodelljük” is kielégíti a legtöbb felmerülő igényt, főleg helykínálat tekintetében.

A volán mögé ülve két dolgot örömmel tapasztaltam. Az első, hogy az üléspozíció hibátlan, már-már sportautósan alacsonyan foglalsz benne helyet, ugyan nem pöffeszkedősek a fotelek, mégis rendkívül komfortosak. A vajszínű bőrborítástól üdítő a szemnek, tapogatnom sem kellett sokáig, hogy meggyőződjek minőségükről.

A másik pozitívum, hogy az IS burokszerűen körbeveszi utasait, ahogyan azt a prémiumoknál illik. Magas, vaskos középkonzol, rajta kezelőszervekkel és kellemesen párnázott könyöklővel. Becsukott szemmel is egyből az az érzése támad az embernek, hogy valami drágában ül. A műszerfal kiosztása ismerős a többi Lexus modellből, semmi egetverő újdonságot nem tapasztaltam. Az összeszerelési minőség hibátlan, nem zörög, nem csavarodik menet közben. Ami szem előtt van, ahhoz jó hozzányúlni, elbújtatott helyeken már soványabb anyagokkal dolgoztak, az ajtópanelek dizájnja mindenféle kreativitást mellőz, megkockáztatom, hogy ilyet én is tudnék rajzolni. Kevés 2018-ban? Mindenki döntse el magában.

A multimédiás rendszer központi kijelzőjének mérete és felbontása kimagasló, uralja a műszerfalat. Kezelése már megosztóbb téma, a fokozatválasztó kar mellé helyezett, force feedback-es egérrel tudsz lépkedni a menüpontok között. Maga a vezérlőegység egy finom kütyü, vezetés közben pótcselekvésként sem utolsó ide-oda tologatni a kis joystickot, csak az a titka, hogy ne nézd, hogy közben mit csinál a kijelzőn. Zavaros, nem felhasználóbarát. Legbosszantóbb mégis az, ha belegondolsz, hogy mennyivel egyszerűbben is meg lehetett volna oldani.

Ami ésszerűség itt hiányzik, azt a japánok a helykínálatba tették bele, különös tekintettel a második üléssorra. 184 centis magasságommal röhögve pattantam be magam mögé, összehasonlításképpen egy előző generációs A4 Avantba sokkal nyomorgósabb beszállni. Ott a szűk ajtónyílás miatt, még egy huszonéves száját is elhagyja néhány szitokszó, az idősebbeknek meg komoly logisztika kell, hogyan pakolják a lábukat. Sáros időben meg garantáltan koszolás lesz a vége.

Bent ülve is komfortos, van fejtér, van lábtér, négy emberrel hosszú távra is el lehet indulni vele. Ugyanez elmondható a csomagtér méretéről is: 450 literrel és korrekt rakodónyílással kielégíti a vásárlói igényeket. Tekintve, hogy egy középkategóriás szedánról van szó.

Lexus IS 300h – papíron van ereje

223 lóerő hallatán azért már elmosolyodik az ember. No, nem gunyorosan, ez már egy olyan érték, amitől megmozdul belül a kisördög, hiszen két tonna feletti SUV-okat is tisztességesen cibál, akár 200 fölé is. Akkor mit csinál egy lényegesen kisebb és könnyebb sportszedánban? Semmi drámát, ha az az autó egy Lexus IS 300h.

Mert ez nem az a dízel 223 ló, ami mellé társul az 500 feletti Newtonméter. Itt csak 210 van abból. Nem is virgoncságra hangolt pörgős benzinmotor, mert Atkinson-ciklussal dolgozik, aminek fókuszában nem az élmény, hanem a racionalitás áll: kisebb a fogyasztás és a károsanyag kibocsátás. A belsőégésű, 2,5 literes négyhengeres egység önmagában 181 lóerőt produkál, ehhez jön még 143 villanyos paci, a veszteségek után kapod meg a korábban említett számot.

A rendszer működése egyébként végtelenül finom, észrevétlenül kapcsolgat, fékezésnél visszatölt, az így megnyert energiát beválthatod néhány tisztán elektromosan megtett kilométerre. A benzinmotor kívülről szerintem egyáltalán nem volt halk, sőt megkockáztatom, hogy vannak olyan 10-20 éves japán gépek, amelyeknek szebb a járása még hidegen is. Zavaró még nem volt, de egy új Lexusnál selymesebb dorombolásra számítottam. A 0-100-at 8,3 másodperc alatt futja, ami nem egy kiemelkedő érték, de nem is fogják sokat méregetni a tulajok. A fokozatmentes e-CVT váltó karakterét biztosan vannak olyanok, akik szeretik, én nem tartozom közéjük. Normális igénybevételnél észrevehetetlen, ingermentes közlekedést biztosít, de az erőteljes gázadásra fellépő konstans motorbőgést fix fordulaton (ami mellesleg nem is szép) még az ellenségeimnek se kívánnám. Az igazi élményt a 2,0 literes turbós benzines képviselte, sajnos ezt a változatot a ráncfelvarrással nyugdíjazták.

Lexus IS 300h – dinamikus közlekedés ingerektől mentesen

Az NX után már éreztem, hogy nem remegő lábakkal fogok kiszállni az IS-ből, de azért titokban még reménykedtem. Hát mégiscsak sportszedán, hátsókerék hajtással, az első generációban még elérhető volt a Supra-eredetű, 3,0 literes sorhatos benzines (2JZ-GE), szóval ennek is illene virítania valamit. Hát rá kellett döbbennem, hogy a Lexusnál megváltoztak a prioritások, a két évtizeddel ezelőtti értékek már csak nyomokban maradtak meg.

Az egyik ilyen a futómű, illetve az úttartás: rendkívül feszes a felfüggesztés, kanyarban a kasztnidőlés szinte nulla. Nem kell megijedni egy-egy tempósabb fordulótól, pontosan reagál a kormánymozdulatokra, mégsem ideges. Viszont vigyázni kell, ha rosszalkodsz, mert meg lehet indítani a seggét, ha keményebben bánsz vele, de a kormány az égvilágon semmi visszajelzést nem ad. Az érzékszerveim közül egyedül a szemem érzékelte, hogy hoppá, itt most történik valami, amire reagálnom kellene.

Nem „buli” vele hülyéskedni, érzed rajta, hogy neki ez egy szükséges rossz, amit megcsinál ímmel-ámmal, de nem szívesen és nem is úgy, ahogy te akarod. Viszont ha a határain belül maradsz, nehéz belekötni. A volán mögötti fülekkel váltást imitálhatsz, ez karöltve a kamuhang-generátorral inkább csak a vicc kedvéért került az autóba, hogy na, ilyet is lehet. Létjogosultságukat viszont erősen megkérdőjelezném, aki 2018-ban sportos szedánt akar, nem IS 300h-t fog venni.

Lexus IS 300h – összegezve

A Lexus középkategóriás modelljét azoknak ajánlom, akik vegyes használatra keresnek egy mutatós külsejű, átlagos méretű autót, amiben komfortosan, stressztől mentesen tehetik meg a kilométereket. Fejlett hibridhajtása városi forgalomban ügyesen teszi a dolgát, kedvező fogyasztásával ütőképes alternatívát kínál az egyre gyűlöltebb dízelek helyett. Kategóriájához képest tágas, négy személlyel hosszabb táv megtétele sem jelent problémát, az autó egésze tartósságot sugall. A Lexus IS 300h ára 11 millió forinttól indul, amivel hozza a német konkurensek szintjét, csakúgy, mint minőségben.

Lexus IS 300h (XE30)

• • Lökettérfogat: 2494 cm3
  • Hengerek/szelepek: 4/16
  • Max. teljesítmény: 223 LE 6000/perc
  • Max. forgatónyomaték: 221 Nm
  • Hossz./szél./mag.: 4665/1810/1430 mm
  • Tengelytáv: 2800 mm
  • Saját tömeg: 1605 kg
  • Vegyes fogyasztás: 4,6 l /100 km
  • Tesztfogyasztás: 5,9 l /100 km
  • CO2-kibocsátás: 104 g/km
  • Végsebesség: 200 km/h
  • 0-100: 8,3 s