2018. augusztus 09. | 17:00

Elekes Ferenc és Veisz Evelin autós utazását egészen az előkészületektől a célig, Szingapúrig követheted nyomon  az Alapjárat segítségével.

Fordító: Maczák Zsuzsanna

Ferenc és Evelin az előkészületekről így írt:

Bár továbbra is igyekszünk utolérni magunkat afrikai kalandozásaink januári és februári eseményeinek lejegyzésével, itt az idő, hogy jövőbeni terveinkről is elkezdjünk beszélni. Életünk legnagyobb autós utazására vállalkozunk! Utunk Budapesttől Kínán át egészen Szingapúrig vezet majd. Íme, az országok listája, melyeken szeretnénk keresztül vezetni: Magyarország, Románia, Bulgária, Törökország, Grúzia, Azerbajdzsán, Oroszország, Kazahsztán, Oroszország, Mongólia, Kína, Laosz, Thaiföld, Malajzia és végül Szingapúr.

 Budapestről Szingapúrba autóval 

Nagyon izgatottak vagyunk; hónapokkal ezelőtt elkezdtük az előkészítést, még az afrikai út előtt. Az indulás gyors közeledtével azonban már némi idegesség is vegyül izgalmunkba. Néhány hátralévő dolgot korábban is elintézhettünk volna (vagy még inkább: kellett volna), például a felszereléseket vagy a pontosabb útitervet. Ugyanakkor van pár apróság, melyekkel nem lehetett korábban foglalkozni, ilyen a vízumok igénylése is. A megfelelő időzítés itt létfontosságú. Ha utazásod előtt túl korán kérvényezed a dokumentumot, annak érvényességi ideje lejárhat, mire sikerülne átlépned a határt. A mi esetünkben a vízumok beszerzését különösen megnehezíti, hogy sokfélét kell igényelnünk, és az egyes eljárások eltarthatnak akár egy hétig is. Így eléggé stresszes a helyzet, hisz csupán 4-5 hét áll rendelkezésünkre, hogy valamennyi irat birtokába jussunk. Némelyikért online is folyamodhatunk, ami megkönnyíti a dolgot, de elképzelhető, hogy egy-kettőt már útközben kell kérelmeznünk. A legkeményebb diókat, például a kínai vagy orosz vízumokat még mindenképp Budapesten fogjuk megigényelni, hogy az induláskor már tutira velünk legyenek. Overlanding Kínán átautózni egészen sajátos műfaj. Nem csupán szokatlanul hosszú időtartamú, 40-50 napos vízumot kell beszerezni, de az elmúlt néhány hónapban idegenvezető után is kellett néznünk, aki majd kalauzunk lesz ebben a hatalmas országban. Senki se jelenhet meg csak úgy a határon és lépheti át azt, még érvényes vízummal sem. Az autós túrázókat a nap 24 órájában idegenvezetőnek kell kísérnie, hogy biztosak lehessenek abban, hogy… hát, nem is tudom, miben! De a szabály az szabály! Mindez a gyakorlatban elég bonyolult ügy, ráadásul igen drága is, így az út ezen szakaszán más autós világjárókkal társulunk (egyelőre 2 másik járműről van szó), hogy osztozzunk a költségeken és a szervezés nyűgein. Kínában tehát konvojban vezetünk majd az olasz Giampieróval, valamint a holland Lottével és Nilsszel. Biztosan ők is számos bejegyzésünk szereplői lesznek. Kína után Délkelet-Ázsia is tartogathat némi bonyodalmat számunkra. Utunk Thaiföldön keresztül vezet, és egyelőre nem világos, milyen külföldi gépjárművel lehetséges behajtani az országba. Életbe lépett ugyanis néhány új(abb) megszorítás, melyek „fix ággyal ellátott járművek”-re, például lakóautókra vonatkoznak, de remélem, hogy egy tetőcsomagtartóra rögzített sátorral ellátott, négykerék-meghajtású járgány ellen nem lesz semmi kifogásuk, és engedik, hogy átlépjük a határt. Az egyes határátkelőhelyekre egyébként különböző szabályok vonatkoznak, melyek még a napszakoktól függően is változnak. A helyzet meglehetősen komplikált, így állandóan követem a témáról szóló angol nyelvű Facebook csoport aktuális közléseit: Felfedeztem egy másik, szintén roppant hasznosnak tűnő weboldalt is, és valószínűleg felveszem majd a kapcsolatot Dave-vel, a Plodd Stop vezetőjével: autós kaland Az egyik legfőbb, és talán legszórakoztatóbb feladatunk a felkészülés során a Toyota hátuljában elhelyezett, házi gyártású fiókrendszer továbbfejlesztése volt. Édesapámmal építettük az afrikai útra, de hamar kiderült, nagyobbra van szükségünk, lehetőleg egy fekhelyül szolgáló emelvénnyel a tetején. A fő fekhelyünk továbbra is a tetősátor marad, de jó lenne, ha az autóban is gyorsan ki tudnánk alakítani hálóhelyeket, mikor falvakban, városokban kell aludnunk, vagy mikor az időjárás nem teszi lehetővé a sátor felállítását. Ezt már határozottan hetekkel ezelőtt el kellett volna végeznünk! A munka jelentős kihívás elé állít bennünket, mert a Toyota nem éppen tágas belül, ráadásul még az egyik hátsó ülést is meg kell tartanunk a Kínában velünk utazó idegenvezető számára, és rengeteg a holmi is! A további bejegyzésekben részletesen beszámolok majd az átalakításról. A következő posztokban azt is eláruljuk, milyen felszereléseket viszünk majd magunkkal, milyen navigációs és egyéb eszközöket, alkalmazásokat fogunk használni, és hogy hogyan haladunk az előkészületekkel úgy általában. Ezen az oldalon követhettek nyomon minket, de elérhetőek vagyunk … és a jövőben remélhetőleg Youtube-on is, habár most még elképzelésem sincs, hogyan szakítunk időt minőségi videók szerkesztésére útközben. Egy biztos, mindenféleképp filmezünk, ám a szerkesztés lehet, hogy kicsit váratni fog magára. Az út előreláthatólag 6 hónapot vesz igénybe. A végállomáson majd el kell döntenünk, hogy a Toyotát Európába szállíttassuk-e vissza, vagy inkább rögtön egy újabb kontinensre. De ne szaladjunk ennyire előre! Először érjünk oda Szingapúrba! Az írás 2018. május 13-án került publikálásra. A Budapest-Szingapúr overlanding-sorozat eddigi részei: Forrás: