A járműazonosító-hamisítás ott működik a legjobban, ahol az adatbázisok nem beszélnek egymással
Tavaly decemberben egy győri kereskedő, aki évente talán kétszáz autót forgat, megmutatta nekem a laptopját. Éppen egy osztrák rendszámú kombira futtatott VIN-lekérdezést, és két különböző forrásból két különböző kilométeróra-állást kapott vissza, 47000 kilométer eltéréssel. Az egyiket az osztrák műszaki vizsgáztatás rögzítette 2024 tavaszán, a másikat a magyar forgalomba helyezéskori állapotfelmérés hónapokkal később. Felhívta az eladót, aki mondott valamit arról, hogy a szervizben cserélték a műszerfalat, aztán letette. A kereskedő engem kérdezett, mit csináljon. Mondtam neki, hagyja, ne vegye meg, de ő azóta is emlegeti, mert az autó a mai napig kint van egy hirdetési oldalon, más kereskedő nevén, és az óra a kisebbet mutatja. Ez nem egy elszigetelt eset és nem is egy különösen agyafúrt csalás, ez egyszerűen az, ami két ország adatrendszere közötti résben keletkezik, amikor a jármű átlép a határon és a múltja nem jön vele. Klasszikus történet.