2018. július 23. | 15:48

Kiochi Kanoe Datsun S30 Fairlady Z-je.

2018, amikor az emberek már felülkerekednek az öregedés határán és megtanulják, hogyan illesszenek korszerű technológiát az idősödő testekbe. Hogy azok jobbak legyenek, mint valaha voltak. Oké stop! Ez itt nem a CNN Népszerű Tudomány című műsora, ez az iromány a StanceNation háza tájáról érkezik így egyértelmű, hogy nem modern cyborgokról, hanem egy kivételes autóról van szó, egy Honda F20C motoros Datsun S30 Fairlady Z-ről.

Mostanra a „resto-mod” autóépítés, azaz a restoration + modern parts/technology virágkorát éli. Ez lényegében annyit jelent, hogy régi autókba új alkatrészeket és technológiát építenek be a tunerek. Nem mondanám, hogy ez egy újonnan keletkezett dolog, egyszerűen csak egyre többen érdeklődnek efféle irányokba. A klasszikus vonalak vonzereje ötvözve a modern járművek megbízhatóságával és teljesítményével. Ez bizony sok autóőrült szívét megdobogtatja, így volt ezzel Kiochi Kanoe is.

Amikor elsőként ránézel Kiochi Kanoe S30 Fairlady Z-jére azonnal bizseregni kezd benned valami. Az S30 karosszéria az autótörténelem egyik legvonzóbb formája. A hosszú motorháztető, a hosszan elnyúló, mégis lendületes vonalvezetés, az agresszív szélesítések és a rövid hátsó… Egyszerűen üvölt, hogy „SPORT AUTÓ!” Soha semmi más nem is lehetne, born to race, go hard, meg miegymás. A korszak általános stílusa is ugyanezt üzeni, hiszen a szélesítések és a koptatók is teljesen természetesen illenek a képbe ahelyett, hogy kissé erőltetett, „rátettük de minek”-érzést keltetnének. Továbbá az orrmotor és a hátsókerékhajtás kombináció is olyan mértékű szabadságot enged a módosításoknak, hogy csak az építő kreativitása és a költségkeret szabhat határokat nekik. Kiochi S30-asának külleme a klasszikus vonalvezetést viszi a szélesítések és az első légterelők esetében. Viszont a természetes Z szépségnek jót tettek a K’s Blast aero elemek, fenomenálisan egészítik ki az alapból is megnyerő formát. A kerékívek fölött elhelyezett tükrök pedig minden korai autókért megőrülő benzinagyú szívét megdobogtatják, az enyémet legalábbis biztosan. Már a külső megjelenés is azt sugallja, hogy ez nem egy összetákolt autó, és hogy az S30 bizony remek alap egy ütős resto-mod járgányhoz. A Z alatt a HRE Classic sorozatának a Classic 300-as típusú kerékszettje díszeleg, amelyek már a modern felnik erősségeit hordozzák, mint pl. a súly, az időtállóság és hogy könnyen illeszkedik az autó alá. A csinos cipőkön, ha igazán éles szemmel nézed, felfedezheted a versenyzésre szánt Kumho gumikat, amelyek engednek következtetni rá, hogy itt bizony erő is lesz nem csak bódé. Az extrém magasság módosítás az egyedi légrugózásos futóműveknek köszönhető. Ezek segítségével mindig olyan magasra állíthatja Kiochi a járgányt amilyenre éppen szüksége van. A karosszéria kialakításának, főleg a hosszan elnyúló motortérnek köszönhetően a motorcsere könnyen kivitelezhető a Z esetében és a V8-as Chevrolet motortól bármelyik turbós Nissan vagy Toyota szíven át szinte minden belemegy. Ezért is volt joggal feltételezhető, hogy a motortetőt felpattintva egy Nissan RB motor várja majd a kíváncsi szemlélőt, hiszen az összes RB remek választás lenne ez alá az autó alá, mégis valami teljesen más fogadja az embert.  És arcon is veri keményen. Nem elég, hogy egy Honda F20C, azaz a várt hathengeres helyett egy négyhengeres csücsül az S30-ban, még egy HKS Rotrex kompresszor kit is belépett a buliba. Az F20C motor 120 lóerő / literes teljesítményét elég jól megtolja a kompresszor kit anélkül, hogy tetemesebb változás állna be a hiperaktív Honda motor karakterisztikáját illetően. Csak hogy ne állj még véletlenül sem teljesen hülyén az F20C előtt, ez az a motor, amit a Honda az S2000 szívének álmodott, és valósított meg. Egy 2,0 literes 240 lóerő körüli (azért írok körülit, mert USA piacon ez valójában 237, japán piacon pedig kereken 250 lóerőt jelentett) motorról diskurálok, ami mellé Kiochi még bedobta a kompresszor kitet. Így már azért izgalmasabb nem? 😊 Na tehát, der iz nó nizzán endzsin in dö dátszun. Hiányzik az amerikaiak által olyannyira közkedvelt V8-as is. Jobban belesasolva pedig egy majdnem OE, azaz gyárival megegyező megjelenést vélhetsz látni. No de, az S30, mint ahogy utána szinte az összes Z-autó, a méltán népszerű MacPherson-felfüggesztéssel lett kialakítva. A Honda S2000 azonban erősen duplakeresztlengőkaros felfüggesztéssel éli életét amióta csak legurult a gyártósorról. Tehát az egész, nem viccelek, gyakorlatilag az egész motortér az F20C fogadására lett átalakítva, amit mondanom sem kell, hogy biztosan nem volt kis meló. Kiochi nem érte be szimplán azzal, hogy átültette a legendás S2000-es motorját az S30-as kasztniba, fogta magát és mindent kibányászott belőle, amit csak tudott. Így a sebességváltó, a differenciálmű és a teljes felfüggesztés, beleértve az elektromos szervokormányt és a fékeket is, 1/1 a Honda S2000-ből lett a Datsun alá pakolva. Hovatovább, még az ülések és az S2000 logózott digitális műszerfal is átkerült az S30-ba. Lényegében Kiochi tulajdonában jelenleg egy klasszikus, Datsun S30 báliruhába öltöztetett S2000 van. Eldobom az agyam. Kiochi szerint az S2000 alkatrészek használata inkább megkönnyíti az átépítést, mintsem megnehezítené azt. Főleg gyári alkatrészeket használt a projectben így még egyszerűbb a beszerzés és a csere is. Emellett Kiochi elmondása szerint bár izmos az S30, a benne használt alkatrészek miatt sokkal inkább egy utcai autó, mint egy kihegyezett versenygép. Wow. Azért úgy tűnik Kiochi és az Én fejemben mást jelent az utcai. Biztos a földrajzi elhelyezkedés miatt… 😉 A mostanra minden sarkon megforduló „mind-blowing” resto-mod autók között Kiochi talált magának egy igazán egyedi projectet, amit hiba nélkül meg is valósított. Elmondása szerint azt szereti a legjobban, hogy bár az S30 lassan félévszázadossá öregszik mégis sikerült beleültetni mindent, ami egy modern autó megbízhatóságát és kényelmét szolgálja. A resto-mod nemhogy csillapodna, egyre népszerűbb, és mindenki megtalálhatja benne saját agymenését. Szerintem rettentően menő Kiochi Datsunja. Bár szerintem minden S30-as rettentően menő, úgyhogy nem tuti, hogy én vagyok a mérvadó. Mindenesetre itt egy srác Hiroshimából, Kiochi Kanoe aki valószínűleg a jövőben is éles szemmel látja majd, hogy mit érdemes „összetákolni” és természetesen vérprofin fogja kivitelezni, mint ezt a csodagépet is. Forrás: