2018. április 29. | 06:58

A 300 SL méltán vált az egyik legértékesebb Mercedes modellé, hiszen már 1954-ben megmutatta a világnak, hogy milyennek kell lennie egy gyors, kétajtós kupénak!

Ma már természetesnek veszed a gyors Mercik létezését, hiszen az AMG közreműködésével veszett autókat alkottak meg. Ezek többsége azonban négy ajtóval szerelt, hétköznapinak mondható jármű. Vagy a négyajtósnak a kétajtós változata. Tisztelet a kivételnek, az AMG GT S/C/R modellek a jelenlegi képviselőjük a stuttgartiaknak, a szupersport kategóriában.

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

Az AMG GT széria a márka jelenlegi képviselője a szupersport kategóriában

Előtte ugye ott volt az SLS AMG, bűn lenne megfeledkezni a gigantikus orrhosszal rendelkező, V8-as huligánautóról. Szerették, és szeretik a mai napig gumipusztító karakterük miatt, a másodpercekre vadászó célközönségnek meg ott volt a Black Series változat, ami kevésbé csóválta a farát erőteljes kigyorsításokkor.

Az SLS AMG megörökölte a híres, felfelé nyíló ajtókat

A 2000-es évek elején a Mercedes a házon belüli megoldás helyett, a patinás versenypedigrével rendelkező McLarennel fogott össze, hogy a csúcsra emelkedjen. Ugye akkor még nem volt Bugatti Veyron, így több gyártónak is volt esélye a „leggyorsabb autó a világon” titulus megszerzésére.

A 2000-es évek elején a Mercedes és McLaren koprodukciójaként született meg az SLR

Az Egyesült Királyságban összeszerelt, német-angol koprodukció teljesítménye 626 lóerő és 780 Nm, legnagyobb konkurense a Porsche Carrera GT volt, abból az időből. Hiába hívták SLR-nek (Sport Leicht Rennsport – Sport Light Racing), súlya így is meghaladta az 1700 kg-ot. Egy kanyargós pályán jó eséllyel lemaradt a Carreratól, de egyenesben még mindig kevés ellenfele volt. Kényelmi berendezésekkel telerakott utastere miatt sokan inkább Grand Tourer-ként tekintettek rá, mint szuperautóra.

A jellegzetes sirályszárnyas ajtók szükségmegoldásként születtek meg eredetileg

A jellegzetes felfelé nyíló ajtaja volt az egyik ismertetőjele, akinek anno volt annyi pénze, hogy bekerüljön a vásárlók közé, minden bizonnyal ez volt az egyik fő motivációja a választásnál. A sirályszárnyhoz hasonlító megoldás nem volt új keletű, a stuttgartiak ezzel legendás versenyautójuk iránti tiszteletüket akarták kifejezni. A szóban forgó egzotikum nem más, mint a 300 SL Gullwing, a mai értelemben vett szupersport-kategória első prófétája.

A 300SL elődje a W194-es Grand Prix autó volt, amit Stirling Moss is vezetett anno

Az 50-es években a Mercedes a W194-essel tarolt a versenyeken, a Juan Manuel Fangio és Striling Moss által hajtott gépek igazi Grand Prix legendákká váltak. A Daimler-Benz hivatalos importőre az USA-ban, Max Hoffman meg akarta győzni a márka igazgatóságát, hogy a W194-es egy utcai változata garantált siker lenne, legalábbis az Egyesült Államokban biztosan.

Az érvelés sikeresnek bizonyult, a Mercedes elindította a projektet, a rendszám viselésére is alkalmas 300 SL (Sport Leicht – Sport Light) 1954-ben debütált a New Yorki Autószalonon. Érezhetően a tengerentúlon szerették volna promotálni, a hasonló modelleket korábban Genfben vagy Frankfurtban mutatták be.

A 300SL aerodinamikus formája is közrejátszott az átlagon felüli végsebesség elérésében

A W194-es elért sikereit elsősorban rendkívül könnyű karosszériájának köszönhette, az alumínium térvázas konstrukció ellensúlyozta a motor relatíve alacsony teljesítményét. A kasztni kialakítása lehetetlenné tette a hagyományos ajtók alkalmazását, a sirályszárnyakhoz hasonlító „nyílászáró” szükségmegoldás volt. Az biztos, hogy kevés ilyen csodálatos kompromisszumot látott eddig az autóipar.

A 300 SL-ből mindössze 1400 kupé példány készült

A karosszéria elemei a motorháztető kivételével acélból készültek, a géptető könnyűfémből. Egy horrorisztikusan magas összegért lehetett tisztán alumíniumborítással is kérni a 300 SL-t, amivel 80 kilogrammot spóroltak, de az ilyenekből eladott mindössze 29 példány kitűnően mutatja, milyen „olcsó” lehetett ez a kivitel akkoriban.

A 3,0 literes soros hathengeres motor 218 lóerőt teljesített

A szárnyas Merci megörökölte a W194-es 3,0 literes felülszelepelt, sorhatos motorját. A teljesítmény növelése érdekében kidobálták a duplatorkú Solex karburátorokat, és helyükre mechanikus Bosch injektort szereltek. A 25%-al magasabb kraft már impozáns növekedés volt, a technika a DB601-es V12-es erőforrásról érkezett. A DB becsapós lehet, nem Aston Martin termékről beszélek, hanem a Daimler-Benz második világháborúban használt Messerschmitt vadászgép egységéről.

Ereje 218 lóerő volt az alapváltozatban, létezett egy kihegyezettebb verzió is 240 pacival. Ennek végsebessége az áttételtől és légellenállástól függően elérte a 260 km/h-t, amivel korának leggyorsabb autójává vált.

A 300 SL kupék ára már csillagászati magasságokban van, 1 millió dollár alatt szinte nem is találni

 

A mechanikus Bosch injektornak volt egy érdekes tulajdonsága: a gyújtás elvétele és a motor leállása közötti intervallumban is fecskendezett be üzemanyagot, az el nem égetett benzin pedig lemosta a henger faláról a kenőolajat. Indításkor és leállításkor emiatt bizonyos részek „védtelenek” voltak, sőt ha nem hajtották meg eléggé, hogy meglegyen a kellő hőfok, akkor a motor teljes olajellátását felhígította volna előbb-utóbb.

Az autó szíve egy hatalmas olajhűtőt kapott, ami folyamatosan keringette a már akkor is soknak számító 10 literes kenőolaj mennyiséget. A tulajdonosok gyakran letakarták a hűtő rostélyait valamivel, és mereven ragaszkodtak az 1600 km-es olajcsere periódushoz. Hiába, ára volt a gyorsaságnak, a tulajoknak aktívan kellett figyelnie az említett dolgokra, különben az egyre vékonyabb olaj szépen csöndben kinyírta volna az erőforrást.

A magas küszöb miatt igencsak nehéz volt a ki és beszállás

Természetesen az erőforrás mellett az aerodinamika is kulcsszerepet játszott a tekintélyes végsebesség elérésében. A kerékívek felett finom „szemöldököket” domborítottak ki, hogy csökkentsék a légellenállást. A kuplungot nehéz volt huzamosabb ideig használni, meglehetősen keményre sikeredett, de szerencsére a precíz kormányzás kárpótolt. A kor járműveinek többségéről ezt nem lehetett elmondani, mint ahogy azt sem, hogy oldalanként független felfüggesztéssel szerelték volna őket.

A modern felépítés miatt kellemesen rugózott hétköznapi használatban, a feszes kiképzés miatt pedig a kanyarokban is ügyesen viselkedett. Többek között ez tette lehetővé, hogy folytassa elődeinek sikerszériáját: Wernel Engel 1955-ben megnyerte vele a European Rally Championship-et, majd 1960-ban egy újabb győzelmet zsebelt be a típus a Rali Vinho da Madeira eseményén.

Érdekesség, hogy a nyitott tetős változatok ára alacsonyabb, de még így sem mondható olcsónak

Az 1963-ig tartó, 9 éves modellciklus alatt mindössze 3258 példányt gyártottak a 300 SL-ből, amiből 1400 kupé és 1858 roadster (kabrió) volt. Befektetésnek sem volt utolsó, akik a zárttetős változat mellett döntöttek anno, azok mondhatni egy életre elegendő bevételhez jutnának, ha értékesítés mellett döntenének, így 2018-ban. Kimondhatom, hogy az 1 millió dolláros álomhatár alatt még lepusztult példányt sem találsz, a Brabus által teljesen restaurált, 0 kilométeres gépekért közel 2 millió eurót is elkérnek. Közvetlen utódja, a W113-as „Pagoda” is egy rendkívül gusztusos tárgy, de nem olyan kuriózum, mint a híres „szárnyas Merci”.

A 300 SL minden szempontból korszakalkotó volt. Az alumíniumból készült térvázával, az aerodinamikus külsejével és az érces hathengeres motorjával méltán vált minden idők egyik legértékesebb Mercedesévé. A Sport Car International magazin, minden idők legjobb sportautóinak listáján, az előkelő 5. helyezést érte el. A szupersport-kategória megalkotójának sokan a Lamborghini Miurát tartják, hozzáteszem jogosan, hiszen a Sant’Agata Bologneseben készült egzotikum honosította meg a középmotoros elrendezést a hétköznapi autók világában.

A 300 SL-t sokan a szuperautók első képviselőjének tartják

De nem ez az egyetlen, kőbe vésett konstrukciós megoldás, amitől egy négykerekű az említett liga tagja lesz. Nézd meg a jelenlegi felhozatalt: a Lexus LFA, a Nissan GT-R, de maradjunk házon belül, az SLS és az AMG GT modellek megmutatták a világnak, hogy orrmotorral is lehet tartani a lépést, sőt az olasz konkurencia is megszorongatható. A sirályszárnyas Merci, már a Miura bemutatása előtt 12 évvel megmutatta, hogy milyennek kell lennie egy gyors kétajtósnak.