Ismerkedj meg a különleges japán utcai versenyzés műfajával, ami történelmi múlttal és komoly hagyatékkal rendelkezik, már most is. Ismét egy igazi japán műfaj!
Társszerző: Bolgár Krisztián
A kultúrák közötti különbségek az élet minden szegmensében felütik a fejüket. Legyen az bármi, vallás, életvitel, politika vagy család, minden nemzetnek vagy népcsoportnak megvan a maga kultúrája az említett témákban. Azonban én most egy sokkal egyszerűbb témát veszek elő, és szembesítem a különbségeket! A témaköröm jelen esetben pedig az autóversenyzés. Ugyan nem kezdeném el az egészet kivesézni az elejétől a végéig (hiszen az már egy vaskosabb könyv is lehetne), ezért csak a kontinensek közötti különbségeket veszem alapul. Míg Európában inkább az idővel való harcra, a csapatmunka fontosságára és persze a technikai fejlesztésekre teszik a hangsúlyt, addig Amerikában inkább az izgalomfaktort, illetve a showbusinesst vegyítik a minél nagyobb közönség elérésének érdekében. Ázsiában pedig az arany középutat vegyítik a saját kultúrájukkal és stílusaikkal. Persze ezek mind csak komoly leegyszerűsítések, a valóság merőben eltér ettől. Azonban, ha a föld bármelyik részét veszed, mindenhol megtalálható egy alternatív versenyzési kategória, mégpedig az utcai versenyzés.Különbség a versenyzés és a Kanjozoku között
Mint ahogyan azt már a bevezetőben is említettem, vannak különbségek utcai versenyzés és utcai versenyzés között. Az elv viszont ugyanaz. Kettő, vagy esetenként négy (nem kőbevésett szabály) autó küzd az első helyért, legtöbb esetben az adott útszakasz végén található célvonalig. Persze léteznek többkörös, pályaszerű útvonalak is, amelyeknél a meghatározó az előírt kör utáni elsődleges célbeérés. Nem övezik túl bonyolult szabályok ezeket a versenyeket, pontosan éppen ezért olyan jók! Eredetét egészen az 1960-as évek végéig teszi a szakirodalom, amikor az amerikai piacra három legendás utcai izomautót kezdett el gyártani három legendás gyártó, a Dodge a Chargert, a Ford a Mustangot illetve a Chevy a Camarót. Az utcai versenyzés, mint fogalom kialakult az USA nyugati partján. Főként gazdag fiatalok - akik megengedhették a vadi új izomautókat - szerették összemérni autóik tudását, így lezárt építkezésekhez, elhagyatott lakóparkokhoz vagy egyéb kietlen aszfalt utakhoz gyülekeztek. Az illegális versenyzés hamar eljutott a média, ezáltal a közismeret és persze a hatóságok fülébe is.A kezdeti lekapcsolások, rajtaütések és rendőri akciók ellenére hosszú éveken át nem tudott mit kezdeni a rendőrség a folyamatosan szaporodó utcai versenyzésekkel, de idővel belátták az illegális futamok szervezői, hogy a hivatalos út sokkal egyszerűbb illetve még jövedelmezőbb is lehet. Így a ’90-es évek közepére a legtöbb nagy illegális versenysorozat már felhígult és hivatalos formát öltött, aminek köszönhetően elvesztette a varázsát. Azonban itt van a japán utcai versenyzés egyik ága, a Kanjo, ami 35 éve semmit sem változott.
Az oszakai Kanjo Loop
Japánba az 1970-es évek végére ért el az utcai versenyzés érája, ezzel egy időben alakultak meg a bosozoku bandák, kezdték el a VIP-stílust képviselni a yakuza bandák, valamint megalapították a Kanjozokut is. Előbbi kettőről már részletesen beszámoltam, az utóbbi azonban még ismeretlen fogalom lehet számodra.A Kanjozoku jelentése mögött lényegében egy 7,7 km hosszú, ovális autópálya szakasz van, amely az 1980-as években lett felfedezve néhány utcai versenyző által, mint ideális versenypálya. Az Oszaka városában zajló versenyek hamar megteremtették a fogalmat, amelyek több bandából tevődtek össze. A bandák tagjai Kanjo Racernek nevezték magukat és céljuk – csak úgy, mint a bosozoku bandák kezdeti céljaik– a rendszer elleni hangulatuk kifejezése volt. Emellett persze egymással is versenyeztek, a terület, illetve a kölcsönös tisztelet kiérdemlése érdekében. Védjegyük mind a mai napig pedig a Honda közkedvelt és talán leghíresebb típusa, a Civic. Dinamikus, fordulékony, könnyű és persze könnyedén tuningolható méregzsákok a Civicek, hát még a japán belpiacos kiviteleik. A Kanjo bandák tagjai már a 80-as években is Civicekkel kezdték el a versengést, persze akkor még csak a harmadik generációt használva. Idővel sorra alkalmazták az újabb és újabb Civic típusokat, legkedveltebbek az EF, EG valamint EK generációk, amik legtöbb esetben VTi, VT vagy Type-R kivitelek. A fő hangsúlyt a futómű tuningolása kapja. A teljesítmény a legtöbb esetben gyári marad, hiszen csak egy kipufogórendszert, esetleg direktszűrőt szerelnek fel a Hondákra, ezzel bizonyítva azt, hogy a Honda már gyárilag is erre a műfajra született.
Fokozott rendőri intézkedések, csökkenő Kanjo bandák
A 2000-es évekhez közeledve a Kanjo bandák száma folyamatosan csökkent, amit a rendőri beavatkozások, lekapcsolások eredményeztek. Nem csoda, hiszen a 200 km/h-s sebességgel hasító (!) Hondák nem keltettek őszinte bizalmat a hatósági szervekben és a lakosokban. Éppen ezért a Kanjo bandák felhagytak a rivalizálással és inkább barátságos, közös versenyeket szerveztek az összefogás érdekében. A három legnagyobb (legtiszteletreméltóbb) banda a Topgun, a No Good Racing és a Wharp Racing új taktikákat kezdtek kidolgozni az elkapások csökkentésére. A VIN-számok illetve rendszámtáblák teljes eltüntetése, az egyszínű, környezetbe olvadó fényezések valamint a sofőr oldalablak helyett alkalmazott rácsos megoldás mind a sofőr biztonságát és leinformálásának megakadályozását szolgálta.A rendőrséggel szembeszálló Kanjo bandák pedig egyfajta „rendőrkergetési” szokásba kezdtek, ami a rendőrautó kikényszerítését jelentette az autópályáról, amit az adott rendőrautó rendszerint a kijáraton való távozással fogadott el. Azt le kell szögezni, hogy az elmúlt 35 év alatt ugyan történtek balesetek, atrocitások és még halálesetek is, de a Kanjo bandákra nem jellemző az agresszív viselkedés, valamint tapasztalt sofőrök gyanánt nem is volt sűrű az ütközésig torkolló versenyzések, illetve üldözések száma. Összegezve tehát a Kanjozoku az illegális utcai versenyzés egy különleges színfoltja, ami az elmúlt évtizedek nyomása ellenére egyszer sem változtatott hagyományain. A japán nép harmóniáját tükrözi az a tény is, hogy a hivatali szervek nem léptek fel még komolyabban a versenyzések ellen, annak ellenére, hogy nyilván lenne rá módjuk. Itthon vajon lenne esélye egy ilyen stílusnak? Forrás:
