A brazil belpiacra gyártott sportkupénak fantasztikus formája van, ezen csiszoltak a tulajok még egy kicsit.
Nem könnyű kitűnni az ausztriai Wörthersee találkozón, tekintve, hogy majdnem az összes létező variáció elkészült már a Volkswagen modellek faragásakor. A brazil Thomas Mayrnek és Martin Mildenbergernek azonban mégis sikerült, hiszen egy eleve ritka és kevesek által ismert Volkswagen SP2-est alakítottak át. Ráadásul tettek a dologba egy csavart, hiszen egy meghökkentő fémkürtben végződik az autó. De erről majd később…
Az SP2-t a Volkswagen brazil kirendeltsége tervezte és gyártotta a ’70-es években. Az ország importkorlátozásai miatt nem volt elérhető megfelelő mennyiségű sportautó, így az ottaniak gondoltak egyet, és megalkottak a német márka Type III modelljének alapjaira egy egészen varázslatos kupét.
Az 1972-ben bemutatott sportos modell Volkswagenes mércével egészen elképesztő formatervvel rendelkezik. A Karmann Ghia TC-hez hasonlóan ezt is saját maguk gyártották Brazíliában, részben függetlenül az anyacégtől. A sportos vonalak ellenére nem volt kifejezetten gyors autó, hiszen egy 1.7-es, léghűtéses boxermotor dolgozott benne. A blokk mindössze 76 lóerőt produkált, melynek következtében 16 másodpercre volt szüksége a 0-100-as gyorsuláshoz. Ennyi idő alatt gyakorlatilag a Háború és béke első harminc oldalán gond nélkül túl lehet jutni, méltán nyerte tehát el az „erőtlen” becenevet az egyébként könnyű felépítésű típus.
A gyártó elmondása szerint a modellt mindössze heten tervezték meg. Hat férfi és egy nő vett részt az S2 konstrukciójának megalkotása során, melynek tükrében a végeredmény elismerésre méltó. Mindössze 10 ezer darab készült belőle, amíg 1976-ban befejeződött a gyártása. A hűtőrács nélküli orr a hátulra épített léghűtéses motor eredményeként az egyik legegyedibb Volkswagenné teszi az S2-t. Sajnos kevés példány maradt fenn, mert a típus erősen rohadós volt.
Ehhez nyúlt tehát hozzá a két brazil kollega, akik jó tuningmesterekhez híven először kemény felfüggesztésre, és kellően alacsonyra ültették az autót. A „Texas sárga” fényezés és az autó oldalán végighúzódó négyes hosszanti csík nagyon jól tükrözi a retró hangulatot. Az elöl 17, hátul pedig 18 colos felnik arany festést kaptak, melyek szintén a ’70-es évek életérzését adják vissza. Az autóban Solex karburátor dolgozik, a tulajok elmondása szerint pedig valamivel gyorsabb a gyári társainál.
Az autó legbetegebb része mégis a kipufogó helyére szerelt gramofon-tuba. Az úgynevezett Stinger-kipufogó a léghűtéses Volkswagen kultúra szerves része. A két tulaj ezzel jelzi, nem veszik magukat túlságosan komolyan, inkább kuncogást vagy megbotránkozást akarnak kiváltani az emberből. Ez teljes mértékben sikerült nekik, hiszen ezt az autót imádni vagy utálni lehet. A beltérben nem módosítottak semmit, de természetesen szépen helyreállították az újkori állapotokat.
Forrás:
