Utánajártunk, miért nem valósult meg ez az akkor forradalminak tűnő ötlet.
A modern autókban parkolást segítő rendszereket találunk, amelyek egy gombnyomásra beparkolnak a sofőr helyett anélkül, hogy bármit is csinálna. Ehhez hasonló, és egyben egyszerűbb ötleten törték a fejüket a feltalálók már az 1930-as években, hogyan lehetne megkönnyíteni a parkolást az autósoknak.
Az ötödik kerék ötlete
Egy 1932-ben szabadalmaztatott ötlet tűnt a legmegfelelőbbnek, mely segítette a sofőrnek a jármű bekormányzását. Egy amerikai feltaláló, Brooks Walter nevéhez fűződik, aki Kaliforniában élt. Az 1950-es években kezdték el beépíteni az autókba az ötletét.
Az elgondolás az volt, hogy egy ötödik kereket szereltek a hátsó kerekek közé, azokra merőlegesen. Amikor a jármű egyenesen ment, a kerék “eltűnt” a kasztniban, amikor parkolt leereszkedve megemelte az autó hátulját. Ennek köszönhetően az autó alkalmas volt arra, hogy oldalirányba is mozogjon, megkönnyítve az autó hátuljának a mozgatását.
A jármű vezetője a műszerfalon található kart elforgatva tudta leengedni a kereket. Érdekesség, hogy így egy 360 fokos kört meg tudott tenni az autó egy helyben.
Miért nem használják ma ezt a megoldást?
A múlt század közepén feltalált módszert azonban gyorsan el is vetették, hiszen rájöttek, nem tesz jót az első gumiknak, hogy oda kerül a terhelés.
Walter 1952-ben 175 dollárért árulta az ötletét, de senki nem vette meg, valószínűleg túl magas ára miatt. Az autógyártók nem érdeklődtek igazán a módszer iránt, így nem terjedt el világszerte. A feltaláló a haláláig próbálkozott találmányának értékesítésével és népszerűsítésével, sikertelenül.
A sikertelenséghez hozzájárult, hogy sokaknak nem tetszett, hogy a csomagtartóba jóval kevesebb hely maradt pakolni. Az előállítása is meglehetősen borsos volt, ezen okok összessége vezetett oda, hogy teljesen feledésbe merült az ötlet. A prototípus tulajdonosa elárulta, a mai napig működik az autóban.
