2018. február 26. | 15:45

Egy Toyota Supra természetes élőhelye mindenképpen a versenypálya, ahol kiélheti gazdái által megnövelt teljesítményét.

Társszerző: Bolgár Krisztián

Más országokat annyi mindenért lehet irigyelni és utálni, hogy az erről készült listát értelmetlen lenne elkészíteni, hiszen mindenki felrakna rá legalább tíz szempontot. Éppen ezért nem is ezt fogom ecsetelni (hiszen nem is ez a dolgom), hanem inkább csak kiemelek egyet, amelyiket a leginkább irigyelhetjük, természetesen autós vonatkoztatásban. Igen, nem másról van itt szó (már megint), mint Japánról, az autó- és tuningvilág Mekkájáról. A japán nemzet számára már az iparosodásuk kezdetekor létfontosságú volt az autó, de nem csak, mint jármű, hanem mint doppingszer. Nem csak azért terveztek jó illetve különleges autókat, mert fel kellett valamit mutatni az igazgatóságnak, hanem mert igényelték az izgalmas autókat. Ennek eredménye lett az egyik legszínesebb autóipar, szerteágazó tuning irányzatok és persze a különleges versenypályák. Eme versenypályákra szakosodott Miyazaki-san JZA80-as Toyota Suprája is.

A legendás Ebisu versenypálya

Japánban a különböző versenysportok kiemelt fontossággal rendelkeznek. Gondolj csak Adrienn drift beszámolójára, ami részletezte a műfaj keletkezésének mozzanatait. A műfaj mára világhódító technikai sportággá nőtte ki magát, amit egyre több amatőr és profi versenyző űz.
A hírhedt Ebisu komplexum Nishi pályája, ami drift edzésekre lett megépítve

Az 1970-es években kibontakozó sportág hozománya közé tartozik (közvetve) többek között a rengeteg legendás japán, hátsókerék hajtású sportautó, illetve (közvetlenül) az a számos versenypálya, amelyek a driftversenyek lebonyolítása érdekében épült meg. Az egyik leghírhedtebb profi pálya Japánban az Ebisu versenypálya, ami igazándiból nem is egyetlen pálya. Hét különálló, nagyobb sebességre is alkalmas pályából, valamint kettő profi driftpályából áll, a hegy oldalában kialakítva. A japán mitológia egyik istenéről elnevezett tartomány elég közel helyezkedik el Tokió külvárosához, így az egyik legkedveltebb pályakomplexumok egyike. Az Ebisu számos profi mérkőzésnek és bajnokságnak ad otthont, köztük az Option magazin által alapított (1999) D1 Grand Prix, amely ma már nem csak Japánban kerül megrendezésre. A pályáról egyelőre ennyit, mivel tervezek ebből is egy részletesebb beszámolót.

Profi drift Supra egy amatőr kezei közül

Már amennyire egy japán tuner amatőrnek számít. Miyazaki-san elsődleges célja az 1998-as Toyota Suprájának beújításakor az volt, hogy egy olyan versenyautót hozzon létre, ami pályán és utcán is egyaránt használható - ugye, milyen jó lenne, ha itthon is így menne? Őszintén nem kedveli a „dyno huszárokat” a szavaival élve, hiszen véleménye szerint egy autó nem csak a mért adatoktól lesz gyors, hanem a sofőrjétől.
Toyota Supra MK4 Blitz intercooler

Ez a szemlélet végigvezette a JZA80-as Supra átalakulását is, amely a turbós 2JZ-vel a motorterében nyílván sokkal többre is képes lenne, mint „cirka” 600 lóerő. Azonban az 1000 lóerő feletti teljesítmény hidegen hagyta a tunert, mivel Ő a használhatóságra, na meg vezetési tudására bízza magát valamint autóját. Annak ellenére, hogy egy japán versenypályán bizony van sebesség és küzdelem is. Ettől függetlenül Miyazaki inkább futóműre helyezte a kiemelt hangsúlyt, mintsem a fejméretű turbófeltöltők installálásra. Az autó első körben a tokiói Material Auto Factory nevű tuningcéghez került, ahol kezelésbe vették a potenciális 2JZ-t. A hathengeres 2JZ-GTE egy HKS T04Z feltöltőt kapott, amihez egy Blitz intercooler beépítés kapcsolódik, az ideális hűtés érdekében. A HKS EVC töltőnyomás szabályzó állandó 1,4 baros nyomással terheli a T04-es turbó kompresszorkerekét, ami 8000-es fordulatszámon kereken 600 lóerős teljesítményt eredményez. Nem semmi egy „szimpla” turbócserétől, nem igaz? Persze ehhez még társul a CON V Pro benzinellátás, a Koyorad hűtés, illetve a teljes HKS kipufogórendszer is.
A 2JZ erőmű pont akkora töltőnyomást kap, hogy ne kelljen komolyabban belenyúlni a hengerekhez és azok tartalmához

A pályaautó titka a futómű, a Supra esetében is

Miyazaki-san sokéves múltjából adódóan megtanulta ezt az örökérvényű igazságot. Éppen ezért nem volt rest költeni a futóműre sem. A Swift rugókkal egybeépített HKS Hipermax gátlók egy állítható keménységű, illetve magasságú coilovert eredményeztek, amihez felülről a TRD toronymerevítő kapcsolódik, a kasztnimerevség megőrzése érdekében, Az OS Giken differenciálmű a drift műfaj elengedhetetlen kelléke, mint ahogyan a 18”-os Volk TE37 felnigarnitúra és a rajtuk feszülő 265/35 valamint 295/30 Yokohama semi-slick gumiabroncsok is. A megnövelt teljesítményhez a fékrendszert is tuningolni kellett, ami Alcon/Grex első- és hátsó féknyereggel, valamint Dixe/Pro M HC+ féktárcsákkal bővült ki, a féktáv redukálásának szempontjából.
Szolidan sportos JZA80. Pontosan így kell kinéznie egy Suprának

Miyazaki a külsőt is az autó teljesítményéhez igazította, ami egy teljes RIDOX bodykitet jelentett, továbbá a Top Secret géptetőt, az 1800 mm-es SARD GT-szárnyat, illetve a Quest xenon fényszórókat. A beltér 6-pontos bukóketreccel, Bride sportülésekkel, Takata övekkel, Momo sportkormánnyal és Defi műszerekkel egészült ki. Miyazaki egy autentikus pálya Suprát alkotott meg, ami tökéletesen kielégíti Őt, illetve a nézőközönséget is, amikor fellép többek között az Ebisun rendezett D1 Gran Prix bajnokságokon. Szerinted is elegendő ekkora teljesítmény az ideális drifteléshez? Szerintem bőven jó! Forrás: