A rat-rod kategória pikantériája, hogy nincsenek meghúzott határok, egy kreatív tuner elméje szabadon szárnyalhat. Íme, a szabadszellemű Chris Lee rat-rodja.
Társszerző: Bolgár Krisztián
Eltelt már az 5. hónap is azóta, hogy tuning cikkekkel bombázlak téged itt az Alapjáratnál. Ennek több oka is van, egyrészt, mert itthon egy nem túlságosan ismert kategória az autók módosításának témája, másrészt mert végtelen, kiaknázatlan, érdekes történet és információ kerül ki a tuning világából a mindennapok folyamán. Volt már szó tuning stílusokról, nagy építőkről, neves garázsokról, de a lista még közel sem ért véget (nem is fog tudni). Ami viszont még eddig teljesen kimaradt, az a hot-rodok és rat-rodok témája. A műfaj, ami annyira nem érinthet, hiszen itthon nehezen lehetne már csak használni is (lényegében sehogy) egy hot-rodot, de ennek ellenére ne hidd, hogy nincs hazai hot-rod kultúra (Krazy Kutters). A részletes hot-rod bemutatóm még kicsit odébb van, de addig is itt van az amerikai Chris Lee 1JZ-blokkos Ford F3 Pickupja, ami önmagába véve a rat-rod kategóriába sorolható.Ez biztosan egy F3-as Ford?
Tevődik fel jogosan a kérdés, még akkor is, ha nem vagy jártas a háború utáni amerikai autóipar termékeivel. A képeken látható rat-rod tizenháromféle (!) különböző autótípusból tevődik össze, köztük japán, amerikai és német modellekből. De akkor miért pont F3-as Ford? Nos, a hot-rodoknál a szokás az, hogy mindig a kabinból származtassák az autó típusát.Hiszen a hot-rodok rengeteg különböző, korabeli vagy manapság már egyre több modern alkatrészből, főelemből tevődnek össze. A kabin viszont, mint „legnagyobb alkatrész” dominálja az autó külsejét. Chris rodjának alapja egy 1949-es Ford F3-as volt, amely a Ford legendás F-szériás pickup generációjának volt az elsőszülöttje. Az első generáció 1949-1952-ig volt gyártásban és nyolc különböző kivitelt termelt ki magából. Az F3-as volt a legnagyobb platóval rendelkező típus, az 1949-es év pedig újfajta fényezést tartogatott a ma már veterán platósoknak. Az óriási hűtőrács ezüstárnyalatot kapott, a felnik pedig már a feketétől eltérő fényezésekkel büszkélkedhettek (az időszak, amikor még az autó színéről lehetett megállapítani az évjáratot). A generáció kétféle sorhatos és kétféle V8-as blokkal volt szerelve, közülük az 5,5 literes V8-as rendelkezett a legnagyobb erővel illetve hatásfokkal, valamint 145 lóerővel. Az alvázas karosszéria, illetve az óriási legyártott darabszáma miatt közkedvelt hot-rod alappá vált az évek folyamán, a pickup-kategóriában mondhatni a legnépszerűbb alapautó, de nem csak Amerikában.
Rat-rod, miben is más a hot-rodtól?
Nos, ebben majd a bővebb beszámolómban térnék ki, de elöljáróban annyit, hogy komoly szerkezeti különbség nincs a két irányzat között. Mindkét stílus a ’20-’50-es évek amerikai gépeit használja fel (a modern stílusoknál már ez sem igaz), egyedi alvázzal, vágott tetővel, egyedi futóművel és különleges felnikkel egyetemben. Az érdemi különbség, hogy a rat-rodok „olajos rongy” hatást keltenek, egyfajta „még nincs kész” kisugárzást. Ez persze közel sem igaz, hiszen az egyedülálló a rozsdás kasztnik szerkezetileg 100%-osak és a kabin/plató felületi korrózióján kívül semmi rozsda nincs az autón.A hot-rod viszont a már „végleges” formát tükrözi, tip-top fényezéssel, króm alkatrészekkel és muzeális kinézettel. Chris az előbbi stílust választotta, hiszen a rat-rodok még mindig meghökkentőbb látványt nyújtanak, mint a krómozott hot-rodok. Chris előéletéről annyit érdemes tudni, hogy a ’90-es évek óta megszállottja a japán gépeknek. Számtalan japán autót épített már meg, mint az SR20-blokkos Nissan Sentrája vagy a custom Subaru Impreza generációk tömkelege. Egyszóval a tuner már bőven szakavatottnak mondható a tuning világán belül…
A „pánikroham-rod”?!
Nem fogod kitalálni, hogy mégis mire gondolt Chris az említett fogalom kapcsán. Természetesen a Fordjára, amit végső külseje alapján frappánsan pánikrohamnak nevezett el. Az indok pedig az, hogy a gép még a sokat látott Amerikában is folyamatos kiakasztásokat okoz, még a Hot-rod közösségeken belül is. Ennek oka, hogy a tuner nem követte a „már kitaposott ösvényt”. A végeredmény tizenháromféle autómárkából származó alkatrészarzenál felhasználása lett, a kiegészítő tuning cuccokról nem is beszélve. Slusszpoén, hogy a legtöbb alkatrész a szerencse műve, már ahogy Chris fogalmaz.„Ha olcsó volt és volt nálam készpénz, megvettem, majd kitaláltam, hogy mégis hogyan fogom beépíteni a pánikrohamba”- mondja Chris.Egyszóval az autó egy teljesen őrült építés, aminek egyik legvadabb része egyértelműen a karosszéria. Az F3-as Pickup kabinhoz egy Chevrolet pickup plató, Ford hátsó lökhárító, fényszórók, 9”-os Ford Bronco platóajtó, Honda visszapillantók (egy motorról) és egyedi fapántos platóágy társult. Mindez a teljesen átszabott és szétvágott alvázhoz kapcsolódik, amely egyedi lengőkarokat (keresztlengőkarossá alakítva) és Plymouth segédirányító karokat kapott. A Ford Ranger felnik és Firestone abroncsok is teljesen beleillenek a rat-rod külsejébe, de ami a géptető nélküli motorteret illeti, nos, az már forradalom. A Cummins dízelek és az LS-blokkos V8-ok teljesen bevett szokásnak számítanak, egy ilyen projekt kivitelezésénél, de Chris japánorientált múltja megpecsételte a Ford sorsát is. A netet böngészve, az erőforrásra is „véletlen” bukkant a tuner, majd az árat lealkudva, elhozta a 1JZ-GTE blokkot, amely anno egy Toyota Suprát hajtott. A Chevrolet Camaro hűtés, Honda S2000 rezgéscsillapítók, Howe Racing főfékhenger, Mitsubishi Eclipse intercooler és a teljesen egyedi motortartóbakok, valamint fék/benzincsövek Chris egyéni hozzáállását tükrözik autójával kapcsolatban. A hajtáslánc egy Nissan 350Z nyomatékváltót, a fékek pedig egy Wilwood fékrendszert kapott, tárcsákkal, betétekkel és féknyergekkel együtt.
A beltér is tartogat érdekességeket, mint az oldschool Mazda RX-7 ülések (amihez az egész padlólemezt átfaragta a tuner), a BMW E30 biztonsági övek vagy a második világháborús légnyomás műszerek illetve középbox, amik egy leszanált bombázóból lettek „kikukázva”. A teljes procedúra 32 hónapot vett igénybe, amely lenyűgöző számadat azt figyelembe véve, hogy a tuner lényegében Ő maga csinált mindent, a beszerzéstől a beszerelésig. A főbb pontokat CAD programozással tervezte előre, de minden más szemmérték alapján lett be-, fel- és összeszerelve. Chris egy olyan államban él, ahol létezik különleges Hot-rod rendszám. Szerinted mennyire biztonságos egy ilyen géppel közutakon közlekedni? Hozzáteszem, egy olyasvalaki vezeti, aki az utolsó csavarig ismeri autóját. Forrás: