2018. június 03. | 07:49

Az első Land Cruiser a koreai háború alatt született meg az 1950-es években. Azóta számos generációval és kivitellel ajándékozta meg a legnagyobb világjárókat!

2018, virágzik a SUV-biznisz. A megemelt hasmagasságú, divatos szabadidőautók soha nem látott népszerűségnek örvendenek, fiatalok, idősek, férfiak, nők mind előszeretettel teszik le a voksukat a városi terepjárók mellett. Sajnos én nem tudom megélni ezt a rajongást irántuk, úgy tartom, hogy ami mindenre jó, az igazából semmire se. Tágas autó kell? Vegyél kombit. Tágas autó kell, amivel télen fel lehet menni a hegyre? Vegyél 4x4-es kombit. Tök jól lehet pakolni, variálni őket, ahol meg a SUV-ok elmennek, ott ezek is el fognak.

Ha ténylegesen kemény tereppel kell megbirkóznod nap mint nap, vagy aktív résztvevője szeretnél lenni a Budapest-Bamakónak, akkor nem Duster 4x4-et fogsz venni. Félreértés ne essék, ezek is ügyesen mozognak burkolatlan utakon, de azért ne keverjük a szezont a fazonnal. A karosszérialakatosok se Tescós flex-szel dolgoznak, hanem ipari gépekkel. Ami ott Makita, Metabo, DeWalt, az a terepjáróknál Pajero, Patrol, G-klasse. Vagy az etalonnak számító Toyota Land Cruiser.

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

Szegény japán jócskán megkapta a magáét a második világháborúban, Pearl Harbor nem lett elfelejtve: az amcsik 45-ben példát akartak statuálni, ezt meg is tették Hirosimában és Nagaszakiban. A szigetország kapitulált, még évekig romokban volt a gazdaság és az infrastruktúra, az iparnak idő kellett, amíg teljesen helyreállt. Ebben jött kapóra az 1950-ben kibontakozó koreai összetűzés. Még anno Montecuccoli megmondta, hogy háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Mert ugye finanszírozni kell az utánpótlást, fegyvereket, eszközöket és, ami most itt a legfontosabb: katonai járműveket.

Szép számmal érkeztek a megrendelések kompakt méretű 4x4-es hajtású terepjárókra, ezért a Toyota 1951 elején nekilátott egy prototípus elkészítésének. Az 1 tonna körüli bódéba egy 3,386 köbcentis B-type benzinmotort szereltek, a konstrukció az akkoriban példaértékű Jeep-hez hasonlított. A kész modellt sokan csak BJ-ként ismerték, és mielőtt még félreértenéd, kedves olvasó, ez nem a blowjob, hanem a B-type Jeep rövidítése volt.

Sokáig még a Willys Jeep volt a hivatalos rendőrségi autó Japánban, de mikor kipróbálták a hazai terméket, meglepően jól vizsgázott: a Fuji hatodik ellenőrzőpontjáig fel tudott kapaszkodni Ichiro Tairával a volán mögött. Ez a teljesítmény meggyőzte, akiket meg kellett, hivatalosan is átvette az amerikai konkurencia helyét minden területen. A sorozatgyártás 1953-ban megindult, az első évben 298 példányt készítettek, az igény pedig egyre csak nőtt. Az erdészet, mezőgazdaság és energiaszolgáltató vállalatok is kértek az új japán terepjáróból. 1954-ben jött el a nagy pillanat: átkeresztelték a modellt Land Cruiserre.

A rövid tengelytáv kitűnő terepjáró vénát biztosított a Toyotának, itt már F-sorozatos öntöttvas egység szolgált. Zárójelben megjegyezném, hogy az előző B kódú motort 1948-ban kezdték fejleszteni és egészen 1992-ig használták (módosításokkal persze), ez volt a legtovább alkalmazott egység a márka történelmében.

Kiemelkedő képességei miatt közkedvelt volt a katonai erőknél világszerte, 1957-ben a komplett japán autóexport 32,8 százalékát tette ki. Egy évvel később, 1958-ban már Amerikába is szállítottak belőle, sőt, keménytetős, pickup, és wagon verzió is napvilágot látott, bár ezek megmaradtak a hazai piacnak. Egyik sem volt kimondottan szép tárgy, de hát nem is ez számított.

A következő generációs FJ40-es már egy fokkal vállalhatóbban néz ki, sokan ezzel a modellel azonosítják a klasszikus Land Cruisert. 1960-ban mutatták be, többféle tengelytávval és karosszériaváltozattal várta immáron világszerte a kalandvágyó vásárlókat. Merevtengelyes felfüggesztés, laprugók és dobfékek. Végtelenül primitív felépítés, de a célra tökéletes volt, világszinten legendaként említik a 40-es szériát. Tárcsaféket 1976 után kezdtek csak használni. 1974-ig egy 3,9 literes sorhatost használtak, majd annak nyugdíjazása után beköszöntött a komolyabb, 4,2 literes erőforrás.

A kedves vásárlók három változatban választhatták: Full, Economy és Moderate. A különbség a difi-áttételben volt, így célszerű volt terepnek megfelelő modellt beszerezni. A háromfokozatú manuális váltó már önmagában elég lett volna, hogy a kor off-road gépeinek többségét maga mögé utasítsa, de ott voltak még a terepgangok, amikkel együtt hat előremeneti fokozat állt a vezető szolgálatára. 

A terepképességekkel az égvilágon semmi probléma nem akadt, a Toyota inkább tágasabbá, burkolt utakon kényelmesebben használhatóvá kívánta tenni. Megnövelték a tengelytávot (2692 mm), az FJ55 kódjelű Land Cruiser egy igazi sikertörténet volt az USA-ban. A csúnyácska japán off-roader karrierje során először teljesen zárt, kombiszerű kasztnival rendelkezett, variálhatósága messze átlagon felüli volt. A csomagtér ajtót lehetett kérni külön nyíló szélvédővel és hátfallal, illetve hagyományos ajtószerű kivitelben is, kinek mire volt szüksége. Az 50-es széria 1967-1980-ig volt porondon.

Itt, a 70-es és 80-as évek fordulóján meg lehet húzni egy képzeletbeli vonalat. Eddig nem igazán akadt érdemi konkurense a Land Cruisernek, esetleg névrokona, a Land Rover, de arról sokan tudták, hogy megbízhatósága sehol nincs a japánéhoz képest. De a 70-as évek végére a Toyota dagonyabajnoka már primitívnek hatott egy Range Roverhez, de még egy Nissan Patrolhoz képest is, így kellett kezdeniük valamit autójuk spártai mivoltával.

Az J60-asban megmaradtak a laprugók és a létraalváz, de a futóművet kényelmesebbre hangolták, az utastérben igyekeztek rámenni a „luxusra”, persze a szó japános értelmében. A textillel bevont „padokat” lecserélték különálló ülésekre, a légkondicionáló és az átdolgozott műszerfal egyaránt újdonságnak számított.

Motorikusan megmaradt a 40-esből ismert sorhatos, a palettát kibővítették még egy 4,0 literes benzinessel, illetve ugyanekkora köbcentis turbódízel erőforrással is. 1981-ben mérföldkőhöz ért a Toyota: elkészült az 1 milliomodik Land Cruiser.

Ezzel párhuzamosan, 1984-ben megindult a J70-es gyártása, amit néhány országban még a 2000-es években is forgalmaztak. Míg a 60-as egy olyan „lájtos”, komfortorientált terepjáró volt, addig a 70-est meg akarták hagyni egy kőkemény strapát is bíró, színtiszta J40-es utódnak. A motorválasztékot kibővítették, már 2,4 literes dízelt/benzinest is lehetett rendelni, ez volt a belépőszint.

Elkezdtek spirálrugókat alkalmazni, a merevtengelyt inkább meghagyták, mert tudták, hogy azzal többet kibír. A japán összkerekes autók közül ez volt az első, amit automata váltóval is szereltek, Ausztráliában még ma is kapható!

Komfort és felszereltség tekintetében a J80-as tudta először igazán felvenni a harcot a Range Roverekkel. Kolumbiában és Venezuelában csak Burbujának, vagyis buboréknak becézték, Japánban, Afrikában és Ausztráliában megmaradt kapcsolható négykerék hajtásúnak, viszont Európának és Amerikának már csak az állandó 4x4 maradt. Legkisebb elérhető motor is 4,0 literes volt, újdonságként mutatkozott be az 1HD-T kódjelű, direkt befecskendezéses 4,2-es dízel.

Ekkora köbcentihez már dukált volna a V8, Toyotánál mégis inkább a „hatkalapos” konstrukciónál maradtak, hiszen ez már bevált. Öt méterhez közeli hosszúsága és bunkerszerű felépítése ellenére alig volt több, mint 2 tonna. 1996-ban két Land Cruiser is elindult a Dakar ralin a gyári autók mezőnyében, az eddigiek alapján már sejtheted, hogy szép eredménnyel zártak: az első és második helyezést is megszerezték, további referenciát adva a típusnak. 1997-ben befejezték a gyártását, de Venezuela még kitartott, ő egészen 2008-ig forgalmazta a 80-as szériát.

A japán technika strapabíróságát kitűnően példázza, hogy egy svájci pár, Paul és Brigitta Bohlen 2006-ban nekivágott egy világkörüli túrának, egy J70-es Land Cruiserrel. Hét évre volt szükségük, hogy ténylegesen körbenavigálják a világot, ezalatt 63 országban tettek meg 278 ezer kilométert. Na, ha még nem dobtál volna hátast az olvasottaktól, továbbmegyek: Emil és Liliana Schmid 1984. október 18-án útnak indult egy 60-as Land Cruiserrel. Ők tartják a leghosszabb ideig tartó vezetés világrekordját. Várom a tippeket, hogy mikor fejezték be a „kis” kiruccanásukat.

2014. július 16-án! Közel harminc éven keresztül UGYANAZZAL a Toyotával járták a világot, hosszabb pihenő és állandó lakhely nélkül. Ezalatt 180 országot és területet jártak be, és nem kevesebb, mint 692 227 kilométert pakoltak bele az öreg igáslóba.

A Land Cruiser talán egy a kevés terepjáró-vérvonal közül, ami az évek alatt nem „hígult” fel, alapértékei a kezdetek óta szinte változatlan.  A 21. század kényelme és kütyüarzenálja sem puhította el a legendás Toyota szériát, következő cikkemben az ezredforduló utáni Land Cruisereket fogom bemutatni!