Az utolsó előtti mohikán: Mitsubishi Evo IX - Teszt

A Lancer Evolution negyed évszázada

25 év hosszú idő és az Evo fejlődéséről akár külön cikket is lehetne írni, úgyhogy most csak röviden. A 90-es évek elején a Mitsubishi népszerűsíteni szerette volna a mezítlábas Lancer modelljeit, ezért átemelték a Galant VR-4 2 literes, turbós négyhengeres erőforrását és annak hajtását a Lancer bódéjába. Végül 1992-ben az A csoportos rallyt célozták meg, amihez legalább 2500 autót kellett utcára legyártani. Az eredetileg csak japán belpiacra szánt sportszedán 3 nap alatt elfogyott, így a sikereken felbuzdulva a japánok komolyan elkezdtek foglalkozni a modellel. Durván 2 évvel később megérkezett az Evolution II. Elsősorban az autó tulajdonsága és teljesítménye fejlődött, kinézetre alig-alig.

Ez a tendencia nem sokat változott az évek során, a folyamatos frissítések naprakész és aktuális sportautóvá tették a Lancer Evokat. A "Gentleman's Agreementben" foglalt teljesítmény határt már az Evolution IV kimaxolta, így az autó úgy lett gyorsabb, évről-évre, hogy a lóerő adat papíron és a jól bevált 4G63 egészen a IX-ig nem változott. Érdekes, nem? Főbb mérföldkövek, a 96' után megjelent az AYC, vagyis a tapadás optimalizáló elektronika, az elektromos sperr (EDC), majd az Evo X szekvenciális váltója. Az Evokat különböző főbb kiadásokkal lehetett kapni az évek során, a teljesen kicsontozott versenyautó alapnak készített RS, az utcára szánt GSR, az utolsó 3 szériát pedig az MR és annak különböző változataival. Persze volt számtalan egyéb generáció specifikus csomag is.

Kilencedik generáció

A RAGE Budapest jóvoltából lehetőségünk adódott kipróbálni a japán sportautócsalád kilencedik sarját. Ez a mindössze egy évig gyártott modellváltozat több okból is érdekes, ugyanis a japán autógyártás fénykorának talán utolsó évéből való, ám mégis minden szükséges elektronikai vívmány benne van. Modern, mégis őszinte, és még hagyja, hogy a sofőr kezében legyen a teljes irányítás. Az öregecske 4G63 motoron is tudtak még mit fejleszteni, a MIVEC váltakozó szelepvezérléssel. A hivatalos lóerő adat is feljebb csúszott, 287 lóra. A teljesítmény már gyárilag is több, mint kellemes. Az autó a turbó töltése után szinte bármilyen tempónál szabályosan kotor, ahogy egy jó összkerekesnek kell.

A külcsín a hagyományokhoz híven szinte alig változott az Evolution VII óta. Tesztünk alanya egy MR, azaz Mitsubishi Racing kiadás. A sima GSR változathoz képest ez alumínium tetőt, carbon utánzat műszerfal betéteket, Bilstein gátlókat, Recaro kagylóüléseket, Momo kormányt kapott. Avatatlan szemeknek talán fel sem tűnik a különbség, de sokat dob a gyári "versenycsomag".

A megjelenésekor már 5 éves forma, a mai napig megállja a helyét, ugyan öregedett, de még mindig kívánatos. Kívánatos annak, aki él-hal a sportautókért és a motorsportért. Az Evo nem elegáns, talán nem is szép, de sugárzik belőle az agresszivitás és a nyers erő. A csőrén elhelyezett ormótlan cooler, a hatalmas kivágások a géptetőn és a lökhárítón, az áramszedő nagyságú szárny bizony egy rallyautó ismérvei és a szerencsések az utcán is közlekedhetnek ilyennel a Mitsubishi jóvoltából. Tesztalanyunk géptetejét már a Pajzs technológia megkörnyékezte, utólag kiderült, hogy ezért nem tudtuk felnyitni a motorháztetőt.

 Rallygép utcán?

Elsőre őrültségnek tűnhet, de a felturbózott Lancer teljesen alkalmas a hétköznapokra is. A Bilstein futómű azért keményen fogadja az úthibákat, de nem veri le a veseköved. A kipufogó hangja nem ormótlan, az ülések hosszabb úton is kényelmesek, sőt még egy aprócska könyöklő is helyet kapott az utastérben. Hátul is jut elegendő tér, a két személy számára tervezett üléssor egészen kényelmes. A reggeliző asztalnak is használható szárny alatt terjedelmes csomagtér lapul, lehet bele pakolni. A klíma kezelői annyira egyszerűek, hogy szinte utólagos faragásnak hinném, de legalább hideget fúj. 

Lépten-nyomon azért észre fogod venni, hogy nem egy 1.3-as Coltban ülsz, a kuplung és a szervó kemény, a váltó pedig rövid úton jár, kellemes feszességgel. A belső minőségéről és formavilágáról túl sok jót nem lehet elmondani. A kormány és a váltógomb csúnyán kopik 135 000 kilométer után, a műanyagok nyikorognak és kopognak. A középkonzol és a műszerfal semmilyensége pedig csak egy ilyen autóban elfogadható. Ugyanis a Lancer Evolution olyan könnyedén feledteti hiányosságait, amint a jobb lábad és a padlólemez közé szorul a gázpedál, hogy minden más megszűnik.

Ahogy említettem, lehet vele komótosan haladni, de nem érdemes és nem is akarod majd. Amint a mutató 3000 fölé ér, a turbó sziszegni kezd, az élet megindul és az Evo 8000-ig húz. Közel 300 lóerő négy keréken azért dolgozik, hogy 5.5 másodperc alatt 100 felett repessz. A fejlett összkerékhajtás a kanyarokat is olyan könnyedén veszi, hogy szinte azonnal kiautózhatod az Evot, gyerekjáték terelgetni. Murvás, poros úton is pont annyi csúszást enged az elektronika, hogy tökéletesen uralható és irányítható marad. A kézbe termett kormánytól a hajtás utolsó csavarjáig minden azon dolgozik, hogy egy jól átgondolt, kiforrott rendszer részeként a sofőr vezényletét kövesse. A fogyasztás mérésére sajnos nem volt elég időnk, de a tulajdonos szerint 330-350 kilométeren könnyedén eleszeget 50 litert az üzemanyagból, 100-on pedig leginkább 17,5 literes fogyasztásra lehet számítani. Autópályán, komótosan, 110 km/h-val közlekedve lehet vele 10 liter környékére menni, bár nem hinnénk, hogy bárki is bírná ezt a tempót ebben a kisördögben. 

10 év Devolúció

Egy olyan autónál, amit vezetésre teremtettek, igen komoly amortizáció várható. Megfelelő karbantartással ezt lehet javítani, kitolni, ám az Evo IX esetében ez nem olcsó mulatság. Borsos szervizköltségek ugorhatnak az ember nyakába, ha megadja magát valami. Tesztünk alanyán is rendesen látszottak az évek, a fent említett belső kopás mellett az anyós oldali ablakot nem lehetett lehúzni. A motortér nyitója is halott volt, szóval inkább az apróságokkal kell foglalkozni, ezt be lehet tudni a japán gyökereknek. A motorban 5000 kilométerenként érdemes olajat cserélni, de a gyári teljesítményen egész jól bírja a strapát. Remek alap az építésre, de a nagy erő ugyebár nagy felelősséggel jár, gyakrabban kell szervizbe gurulni az Evoval. 

Az utolsó régi vágású Mitsubishi Lancer Evolution remek autó. A belső hiányosságait pótolja a menetteljesítmény, ezt úgysem egy hétköznapi családapa fogja megvenni, óvodába járós autónak. Ha sportos, összkerekes csapatós kocsi kell és megteheted, az Evo IX neked való. Ha pedig már van egy a tulajdonodban, ne herdáld el, nem olyan hosszú idő múlva az áruk az egekbe szökhet.

Mitsubishi Lancer Evolution IX

• Lökettérfogat: 1997 cm3 
• Hengerek/szelepek: I4/ 4
• Max. teljesítmény: 287 LE (6500/perc)
• Max. forgatónyomaték: 400 Nm 3000/perc
• Hossz./szél.: 4490/1770 mm
• Tengelytáv: 2625 mm
• Saját tömeg/ Össztömeg: 1465 kg / 1885 kg
• Városi fogyasztás: 14,6 l /100 km
• Országúti fogyasztás: 8,2 l /100 km
• Vegyes fogyasztás: 10,6 l /100 km
• CO2-kibocsátás: 299 g/km
• Végsebesség: 250 km/h
• 0-100: 5,5 s