A BMW 1-es sorozata a legkisebb bajor modellként jelent meg 2004-ben: egy kompakt jármű, amely leginkább a vezetési élményt örökölte nagyobb testvéreitől
A BMW 3 Compact nem volt egy annyira eltalált kisautó, sem túlságosan sikeres, a sedán és kupé változatokhoz képest esetlennek tűnt. A bajorok ezt szándékozták leváltani az 1-es sorozattal, amely már a hosszában beépített motorral, az elnyújtott motorháztetővel egy mutatós alternatívát jelentett. A hátsókerék hajtás és a BMW-től megszokott futómű, vezethetőség pedig még kívánatosabbá tette a 2004-ben megjelenő 1-est.
Tesztautónk egy 2006-os példány az első szériából, aminek kilométerórája közel 250 000 kilométert számlál, a tulajdonos 200 000-el vásárolta, azóta átesett egy nagyobb szervizen, vezérlés csere történt rajta. A kilométer valós, végig Németországban szervizelték, törzskönyvvel és szervizkönyvvel is rendelkezik, így lényegében nincs mitől tartani, egyelőre.
Csapott hátú 3-as BMW volna?
Oviba és munkába járós autónak tökéletes, de nevezhetjük a fiatalok kedvencének is, hiszen a karosszérián található sok-sok ív és a hullámzó vonalak izgalmassá teszik a megjelenését, főleg 2004-ben volt ez igaz, mikor piacra került. Ezekben az időkben a kategória legnagyobb tengelytávjával az 1-es BMW büszkélkedhetett, a maga 2,6 méterével.
A jellegzetes BMW-s légbeömlő és fényszórók természetesen itt is megfigyelhetőek, lényegében nincs semmi sem túlgondolva, szerethető forma. A hátsó lámpa egyik érdekessége, hogy kétfokozatú: gyengébb fékezésnél egy piros felület, erősebb lassításnál két piros felület villan fel. Az fényerő intenzitásából tehát a mögöttünk érkező számíthat izmosabb vagy gyengédebb fékezésre.
A BMW nívó legalja, de még így is kielégít
A BMW-től megszokott, átgondolt műszerfallal találkozhatunk a kabinban, amelyen itt-ott már kikezdett az idő vasfoga, de jól tartja magát. Az illesztések rendben vannak, nem csörög nem zörög még ennyi kilométerrel a háta mögött sem, nincs kommersz érzet a kabinban ülve. A kormányon és a váltógombon masszív kopás található és az anyagok minősége, valamint az összhatás elmarad a nagyobb testvérekhez képest, de a nem német konkurensekkel szemben így is meggyőző.
Az ajtókon tágasak a zsebek, nagy rekeszek veszik körbe az utasokat, a temérdek légzsákról nem is beszélve, a biztonságérzet tehát megvan. Az extrák terén nincs lemaradás: navigáció, ülésfűtés, tolatóradar elől, hátul, a tetőeblak és az M-es karbon berakások teszik még izgalmassá a belteret. A kezelőfelület gyors, bár viccesnek tűnik a több mint 10 éves grafika, a maiakhoz képest.
Az ülések M-es sport változatok, jól állítható az üléspozíció, emellett a kormány is személyre szabható, kicsi, markos kormánykerék kerül a kezünk ügyébe, ami passzol a kisautó fürgeségéhez, könnyen terelhetővé válik. Elmondható, hogy a vezetőt 100%-ig kiszolgálja hellyel az 1-es, viszont a hátul utazók már nem örülhetnek annyira. A lábtér és a fejtér is elég szűkös, főleg, ha 180 centiméter feletti ember ül előttünk, a csomagtér viszont 330 literes, ledöntött ülésekkel 1150 litert kaphatunk.
Vezetési élmény terén nincs baj az 1-essel
Tesztautónk kulcsnélküli bejutást tesz lehetővé, és a mára már oly népszerű Start/Stop gombos megoldással indul. A kétliteres dízelmotor 163 lóerőt biztosít 340 Nm nyomaték mellett, ami az 1340 kilogrammos autóhoz bőven elegendő. Valószínűleg újkorában jóval halkabb volt, de azért most sem olyan szörnyű, főleg úgy, hogy 100 km/h-ás tempónál is halk marad, mivel hatodik fokozatban csak 1700-as fordulaton pörög.
A manuális váltó pontos, a BMW-től megszokott tulajdonságokkal bír, a motort nem kell agyonforgatni, alacsony fordulaton is megindul így biztosítva kényelmes, dinamikus vezetési élményt. A tulajdonos szerint városban, a gáz erőteljes taposásával könnyedén megeszi a 10 litert, de finoman 7-8 literrel simán el lehet vele járni.
A kormányzás közvetlen, a futómű jól teszi a dolgát, mozgékony kisautó hátsókerék hajtással. A karosszéria is alig dől, nagyon is feszes az autó, bár a gyalázatos magyar utakon képes meglepő rázkódásokra. Igaz, hogy nem egy 3-as sem egy 5-ös BMW, de még mindig tud nyújtani valami pluszt a szürke hétköznapokba, valódi élményt, amire csak a bajor autók képesek.
Megéri megvenni?
A 2004-ben megjelenő 1-es BMW éveken át vezette az ADAC megbízhatósági listáját, ám mára már az első szériákból szinte csak túlhajtott példányokat találhatunk. A sokat futott dízeleknél a turbó és a nagynyomású befecskendező rendszer javítás költséges lehet és bizony a benzinesek is igénylik a karbantartást. Ja, és persze az érzékeny futóműre is ott lehet hagyni az Isten pénzét. Előnyeként talán az említhető, hogy használtan is tartja az árát, viszont érdemes a jól felszerelt példányok közül szemezgetni, ha mindenképp ilyet szeretnénk magunkénak tudni.
BMW 120d (E87)
- Lökettérfogat: 1995 cm3
- Hengerek/szelepek: 4/16
- Max. teljesítmény: 163 LE 4000/perc
- Max. forgatónyomaték: 340 Nm 2000/perc
- Hossz./szél.: 4227/1751 mm
- Tengelytáv: 2660 mm
- Saját tömeg/ Össztömeg: 1340 kg / 1840 kg
- Városi fogyasztás: 7,7 l /100 km
- Országúti fogyasztás: 4,6 l /100 km
- Vegyes fogyasztás: 5,7 l /100 km
- CO2-kibocsátás: 152 g/km
- Végsebesség: 220 km/h
- 0-100: 7,9 s
Köszönjük a tesztautót Kovács Jánosnak!
