Hétszemélyes családit szeretnél? Nem jön be a Sharan? Megnyugodhatsz, a Toyota is csinál legalább olyan jó egyterűt, mint a Volkswagen. Csak a szó japános értelmében.
A VW Sharan és a konszernes testvérei megjelenésük óta nagy sikert aratnak. Tágas, jól variálható tartós konstrukciók ezek az autók, főleg a TDI-motorral szerelt példányok voltak kitűnő társak a nagycsaládosok számára. Sokszázezer kilométer után is gond nélkül szaladgálnak Európa szerte. A fény azonban nem csak tőlünk nyugatról jön, a felkelő nap országa is készített 7 személyes egyterűt, ami bátran odaállhatott a német konkurencia mellé. Egyedül eladott példányszám tekintetében nem.
Ha azt mondom neked, hogy Toyota Verso, valószínűleg a Corolla családi kivitelére fogsz gondolni, hátul a jellegzetes, átlátszó Lexus-lámpával. Jogosan, hiszen a legtöbb országban, ahogy itthon is, ezek terjedtek el leginkább. Ő volt a középső tesó, a Yaris Verso egy végtelenül csúnya bénaság volt. Kicsiből próbáltak nagyot csinálni, ami sikerült is, de mintha a dizájn célja az lett volna, hogy elsírd magad, ha meglátod. Szerencsére az Avensisből egy konszolidált kinézetű, sokkal európaibb stílusú egyterűt sikerült alkotniuk.
2001-ben mutatkozott be, egészen sokáig, 2009-ig volt porondon, utód nélkül búcsúzott. A 8 éves modellciklus alatt megélt egy faceliftet: a lámpákon, lökhárítókon szögletesítettek, továbbá a technikai repertoár bővült a belső extrák tekintetében. Motorválasztékban nem volt nagy mozgástér, 2000 köbcentisből lehetett benzinest (VVTI), vagy dízelt (D4D) kérni. Az előbbi pörgős 150 lóerős fürgén mozgatja a nagy kasztnit, de a 116 lovas gázolajos karaktere jobban passzol az autó jellegéhez.
A tesztben szereplő autó egy 2003-as 2.0 D4D modell. 2016 nyarán került jelenlegi tulajdonosához, addig az osztrák alpokban szelte az utakat. Vásárláskor 227 ezer kilométert mutatott az órája, ami tükrözte a valóságot. Magánszemély, második tulaj, vezetett szervízkönyv. A korrekt ár némi alkudozással még csábítóbbá vált, nem is haboztak, csattant a kézfogás. Az azóta eltelt szűk másfél évben nem a kirakatban állt, mindennapi használat során belekerült közel 60 ezer kilométer. A szükséges karbantartást mindig időben megkapta, de amióta itthon van, nem finomkodtak vele. Anno egy keddi napon megkapta a rendszámot, csütörtök reggel már vitte a családot 4000 kilométeres vakációra. Dél-Olaszországban kapott egy kis ízelítőt azokból a rossz utakból, amiken azóta itthon is szolgál nap, mint nap.
Az Avensis külseje
A japán autók dizájnja gyakran megfekszi az európaiak gyomrát, ez hatványozottan igaz az ezredforduló környéki példányokra. Nagy a távolság a két piac között, nem mindig tudták/tudják belőni ott keleten, hogy mi az, amivel az öreg kontinens vásárlóit magukhoz tudnák csalogatni.
Az Avensis Verso szerencsére kivétel ezen vádak alól. Ha ránézel, egy konszolidált egyterűt látsz, amin ha nem lenne márkajelzés, bármelyik európai gyártó termékének is elmenne. Terebélyes mérete és sötét színe ad az autónak egyfajta grandiózus megjelenést. Semmi csicsa, óvatos kézzel rajzolták a karosszériát, mindenből annyit amennyit kell. Emiatt mondjuk érdekes dolgot is nehéz találni rajta, szüntelenül sétálgathatod a köröket körülötte, nem fogsz megállni egy részlet mellett csodálkozva, hogy „aztaaa”. Talán a kasztni síkjából szarvként kiemelkedő lámpamosókon akadhat meg a szemed.
A fényezés teljesen gyári, nem volt törve az autó. Karrierjének második felét a szabad ég alatt töltötte, de a grafitmetál még mindig szépen fénylik. Rozsda csak a jobb hátsó kerékívet támadta meg, azt sem veszélyesen. Ha elsétálsz mellette nem fog feltűnni, de ha tüzetesebb szemmel járod körül, már látni fogod, hogy egy gyufásdoboznyi helyen fel van hólyagosodva a festék. Egy 14 éves japán autótól ez példás teljesítmény, a többség szeret rohadni.
Nagy felületek mindenhol, nem törik élek az oldalát. Már kívülről is azt sugallja, hogy ebben baromi nagy hely lesz belül. S lőn!
A Verso belseje
Nem ér nagy meglepetés, hatalmas hely van a Toyotában. Könnyű beszállni, ha alacsony vagy szerintem lendületből is be tudnál ugrani. Érzed, hogy itt minden dolog úgy lett megcsinálva vagy kialakítva, hogy az első szempont a praktikum volt, az összes többi utána. Már-már megszámlálhatatlan mennyiségű a tárolórekesz, aminek csak az egyik felét fedezed fel először, a többi hosszú percek vagy kilométerek után fedi fel magát. Nincs középkonzol, ami akadályozná a pakolást, a kézifék mellé a Coca-Cola termékcsalád minden tagjának 2 literes képviselője elfér egyszerre.
Már elől is kellemesen szellősnek érzed az utasteret, balra-jobbra, le-fel úgy helyezkedsz, terpeszkedsz, ahogy csak akarsz, még két tagbaszakadt biztiboy válla sem érne össze. Légzsákok vigyáznak rád mindenhol, klímával, fedélzeti computerrel egy korrekten felszerelt autó, egyedül a tempomat hiányát éreztem menet közben. Az utastérben a szürke ötven árnyalata uralkodik. Nem túl izgalmas az elrendezés, sem az anyaghasználat, de mindent ott találsz, ahová elsőre nyúlnál. A fényes szürke műanyagbetét passzol az összképbe, ugyanez fával nekem nagyon nem jönne be. Abból úgyis nehéz gusztusosat csinálni, hagyd meg inkább a német prémiumoknak.
Az igazi helyorgia mégis hátul kezdődik: 184 centis magasságommal úgy ülök magam mögött a hátsó ülésen, mintha az anyóson lennék. Sínen lehet előre-hátra húzni, az ülőlap hossza elegendő, a pozíció is szuper. Egymás mellet két ember keleti kényelemben tud utazni, hárman se érzik azt, hogy ez már túl lenne a barátságon.
Mehetnék még egy sorral is hátrébb, de ennek a konkrét példánynak nincsen 6. és 7. ülése. A hely ki van alakítva csak be kéne kattintani őket, de mivel a család létszáma nem indokolta, itt csak plusz macera lenne. A harmadik sorból már olyan messzinek tűnik a volán, hogy a gyerek valószínűleg nem a menetzaj miatt emeli meg a hangját, mikor szüleinek szól, hanem a távolság miatt.
Variálhatóság tekintetében a japánok ismét kitettek magukért. A hátsó ülések támlái dönthetőek, szükség szerint előre is buktathatod, vagy ki is veheted őket könnyűszerrel. Ehhez a művelethez csak a két kezedre és három percre van szükséged. Az üléseket egyesével összecsukva tudod kiszedni, majd bőröndként elrakni. Hiába, a japók még arra is gondoltak, hogy a garázsban is sok helyed maradjon.
Ez egy szép, meg jó dolog, de a legtöbb hétköznapi helyzetben teljesen szükségtelen. Alapállásban is akkora csomagtér áll a rendelkezésedre, hogy behajolva se tudtam elérni a hátsó ülést. A lökhárítóhoz közeli oldalt még fel is nyithatod, és egy szerszámok vagy tartozékok tárolására kiválóan alkalmas hellyel találkozol.
Milyen vezetni a nagy egyterűt?
Kulcs megfog, elteker, izzít, majd indít. Hidegen kívül-belül is hangosan ketyeg a D4D, le sem tudná tagadni, hogy dízel. A hőfok emelkedésével együtt válik finomabbá hangja, üzemmelegen már kimondottan csendes. A váltót rövid úton lehet fokozatba rakni, közelítve a 300 ezerhez is jó érzés vele váltani.
Menet közben érzed a nagyságát, de nem a szó zavaró értelmében. Nagyok a tükrök meg az üvegek, belátod mindenfelé, emiatt inkább élvezed a kisbuszos feelinget, minthogy szívnál a méretével. Motorja nyomatékos, dinamikusan mozgatja a több, mint 1600 kilós bódét, leginkább 1200-2500-as fordulat között érdemes használni. Ebben a tartományban már leadja, amit le kell, de még kulturált a fogyasztása is. Tovább is lehet huzatni, de szerintem szükségtelen. Városban pillanatok alatt ötödikben vagy, visszakapcsolnod ritkán szükséges. Autópályán kényelmesen tudod vele tartani a 140-es utazót, a végsebessége olyan 180-190 km/h között van. Olyankor már érezhetően fogja vissza a légellenállás.
Futóműve kitűnően bírja a silány minőségű, hazai utakat, a vásárlás óta megtett közel 60 ezer kilométer alatt semmit nem kellet cserélni, ugyanolyan kopogásmentes, mint lánykorában. Kanyarban tud érdekes dolgokat csinálni, ha nem figyelsz. Főleg amikor nagyobb sebességgel esel be a fordulóba: az első, más autókról megszokott kormánymozdulatom kevésnek, a következő kétségbeesett rántásom pedig már túl soknak bizonyult. Ijesztően megdőlt a kasztni, korrigálnom kellett a tuti kedvéért. Ha már benne van a kanyarban, nyert ügyed van, ott szépen tartja az általad kijelölt ívet és sebességet.
Utazni kellemes benne, nincsenek zörejek, vagy zavaró hangok. Az ülések első látásra keskenynek tűnhetnek, de benne ülve nem volt okom panaszra, elhiszem, hogy országokat lehet vele átszelni minden gond nélkül.
Az Avensis Verso fenntartási költségei
A vásárlást követően egyből kapott új olajat, vezérlést, szűrőket, azóta egyszer sem hagyta cserben a családot. Kisebb, de érdekes hibából volt kettő is. Az egyik először télen kezdődött: hideg időben elkezdett eleinte csak „szaggatottan” húzni, majd végül állandó nyugdíjasra tette a tempót. Amikor gépre rakták több hibakódot is kiírt, de egy szaki biztosra állította, hogy a légtömegmérő a ludas. Bele is trafált, annak cseréje után ismét jól szuperált a masina.
A féknél beleszaladtak egy típushibába: a nyergek csuszkái berohadtak négyből három keréknél és hajlamosak voltak ferdén koptatni a tárcsát és betéteket. Emiatt nagyobb fékezésnél kegyetlenül rázott. Javítás nem volt akkora feladat, sokkal inkább az alkatrész beszerzése: mivel nem egyedi volt a probléma, alig lehetett bontottan találni olyan nyerget, ami még egészséges.
Amióta itthon szolgál, általában városon kívül koptatja az utakat. Átlagfogyasztása 6,2 és 6,9 között alakult, klímával sem ment 7 liter fölé. Budapesti forgalomban 7,3-7,5 liternél soha nem kért többet. A fedélzeti computer itt is optimistán számol, a tulaj állítása szerint körülbelül 1 literrel mutat kevesebbet a valós értéknél.
Az Avensis Verso egy nagyon sokoldalú buszlimuzin, ránézni és benne ülni egyaránt jó érzés. Helykínálata és variálhatósága kiemelkedő, emellett méretéhez képes takarékos. A D4D dízelmotor passzol az autó karakteréhez, közelítve a 300 ezer kilométerhez is érzed, hogy ebben még egyszer ennyi simán benne van. Ha repülő helyett, inkább autóval szeretnél nyaralni menni a családdal, ebbe berakhatod az összes csomagot és még úgyis élmény lesz az utazás, nem pedig szenvedés.
Toyota Avensis Verso D4D - 2003
- Lökettérfogat: 1995 cm3
- Hengerek/szelepek: 4/16
- Max. teljesítmény: 116 LE 3600/perc
- Max. forgatónyomaték: 280 Nm 2000/perc
- Hossz./szél.: 4650/1760 mm
- Tengelytáv: 2825 mm
- Saját tömeg: 1600 kg
- Városi fogyasztás: 8,1 l /100 km
- Országúti fogyasztás: 5,6 l /100 km
- Vegyes fogyasztás: 6,5 l /100 km
- Végsebesség: 180 km/h
- 0-100: 12,5 s
