A világ legdrágább autója: Ferrari 250 GTO

Frissítve:
2018-09-18, 21:56

A Ferrari 250 GTO több, mint egy legenda, melyből oly keveset építettek. Megjelenése egyedi és különleges, mint ahogyan a sztori is, ami mögötte van.

A 250 GTO-t úgy tervezték, hogy helyt álljon GT autóversenyeken és méltó ellenfele legyen a konkurens gépeknek. Ezek a Shelby Cobra, Jaguar E-Type, és az Aston Martin DP214 voltak. A 250 GTO fejlesztését Giotto Bizzarrini felügyelte. Bár ő alkotta meg a legendás autót Enzo Ferrari vele együtt több mérnököt is eltávolított a pozíciójából 1962-ben, kialakult viták miatt. Az autó fejlesztését Mauro Forghieri folytatta, aki több emberrel dolgozott együtt tovább az autó és a forma finomításán. Így az autó egy nagy csapatmunka végeredménye.

A GTO a híres Laguna Seca versenypályán, a Ferrari Challange versenyen

A GTO a híres Laguna Seca versenypályán

A 250 GTO mechanikai tulajdonságai konzervatívnak számítottak bevezetésük idejében, alapjait tekintve egyértelműen sportautónak szánták. Az autó alvázának alapja a 250 GT SWB volt. Nem jelentős különbségek voltak a vázszerkezetben és a geometriában, ezeknek célja az autó súlyának csökkentése az alváz magasságának csökkentése. Az alváz egy kézzel hegesztett ovális csőszerkezetre épült. A motor 3 literes Tipo 168/62 Comp/62 V12, ezt használták a 250 Testa Rossa-ban, ami megnyerte a 24 órás Le Mans-i versenyt a maga korában. A motor hat 38DCN Weber karburátort használ, 300 lóerőnyi teljesítményt tud leadni. A sebességváltó manuális 5 fokozatú, Porsche típusú szinkronokkal.

Lenyűgöző belső tér, igazi GTO dizájn

Lenyűgöző belső tér

Bizzarrini a tervezés fő folyamatát az aerodinamikára összepontosította annak érdekében, hogy javítsa a sebességet és a stabilitást. Az autó testének a megépítését a Pisa Egyetemen végezték, ahol szélcsatorna és egyéb fontos teszteket végeztek az autón. Az alumínium karosszéria hosszú, alacsony orrú kis radiátorra emlékeztető beömlőnyílással rendelkezik. Az első teszteknél hátsó spoilert is használtak. A 250 GTO jelentős előrelépés volt a Ferrari előző GT autóihoz képest, megoldásai innovatívok voltak, több gyártó is tanulmányozta a prototípust. Az autótestet a Scaglietti építette ki, kivéve a korai prototípusokat, amelyeket a Ferrari vagy a Pininfarina házon belül építettek (a 2643 GT-nél). Az autók több színben készültek, a leghíresebb a világos vörös "Rosso Cina" volt.

A V12-es erőforrás, ami méltán lett a Ferrari büszkesége

A V12-es erőforrás

1962 és 1964 között 39 darab autót gyártottak, bátran mondhatjuk ritka, mint a fehér holló. 33 darabot 62 és 63-as karosszériával (I. sorozat), 64-ben további 3 darabot (II. sorozat). Majd négy darabot a 62-63-as sorozatból 64-ben frissítettek a II. számú karosszériával.

Mikor az új GT 18 000 amerikai dollárba került az Egyesült Államokban, az első vásárlóknak személyesen Enzo Ferrari és a gyár USA eladási szekciójának a vezetője Luigi Chinetti gratulált. 2012 májusában Stirling Moss 1962-es GTO autója került eladó sorba és minden rekordot megdöntött. Több, mint 38 millió dollár volt az eladási ár (egész pontosan: 38 115 000 dollár). 2013 októberében egy Connecticut-i gyűjtő Paul Pappalardo eladásra kínálta az 5111GT alvázszámot egy meg nem nevezett vevő részére és egy új rekordot állított be az összeg, mely körülbelül 52 millió dollárért kelt el.

Versenyautónak készült a GTO 250

Versenyautónak készült

A GTO számos díj és elismerés birtokosa. Többek között a Sports Car International a 60-as évek legjobb sportkocsijának választotta, és jelölték minden idők legjobb sportkocsijának. A Motor Trend Classic minden idők legjobb Ferrari autójának nevezte a 250 GTO típust.

Forrás: 

Kapcsolódó írások

A Ferrari és a Lamborghini nem akar elektromos autót
2017. szeptember 15.
Technológiai fejlődés ide vagy oda, vannak még olyanok, akiknek egy jó szívó V12 még mindig többet ér, mint bármilyen villamosított technika
Renault Apline A110, kék, elölnézet, balról
2018. december 17.
A XX. század második felében a franciák is kivették részüket a motorsportból, aminek egyik legjobb példája az Alpine A110-es sportkupéja
2018. december 29.
1978-ban a Lamborghini, BMW és az ItalDesign közösen megalkották a valaha volt egyik legjobb BMW-t, az M1-t. 1978 és ’81 között a versenypályákon hódított, ma a gyűjtők nélkülözhetetlen darabja
1957 Studebaker Silver Hawk, bézs, oldalnézet, balról, RM Sotheby’s
2019. január 02.
Idén 60 éves a Studebaker egyik utolsó zászlóshajója. Több Hawk modell is létezett, melyek közül az ’59-es Silver vitte a legtöbbre