Ez az a versenysorozat, ami kifejezetten kellemes a szemnek és a fülnek egyaránt.
A mogyoródi pálya volt idén a Blancpain GT Series nyolcadik állomása. Szombaton és vasárnap látogattam ki a futamra, amely az évek alatt szinte a második otthonommá lett. Számát sem tudom már annak hányszor voltam ott autó-, illetve motorversenyen. Igyekszem mindig valami új részletet találni, amit addig nem vettem észre, remélem ez most is sikerült.
Az összes autó szemet gyönyörködtető, de leginkább a Lexus RC F GT3-ason akadt meg a szemem. Korábban már írtam erről a módozatról, a Spa-i 24 órás kapcsán, és akkor nagyon megtetszett. Most pedig testközelből is láthattam, hallhattam, ez hatalmas élmény volt.
Ha egyben nézem a hétvégét, akkor azt kell mondjam, hogy mind a két végletet megtapasztaltam. Az első versenyen a sikánnál, azaz a nyolcas kanyarnál vártam a mezőnyt és reménykedtem benne, hogy agresszívan fogják venni a rázóköveket. Szerencsére így tettek, ez elég látványos képeket eredményezett. Ezután 1-2 kanyart sétáltam még felfele, de közben vége is lett a megmérettetésnek.
A második futam a program legutolsó attrakciója volt. A lámpák kialvása előtt kb. 1 órával leszakadt az ég, ez más volt, nem olyan, mint az előző napi hirtelen lecsapó heves záporok. A rajtrácsra azonban elkezdtek felállni az autók, kicuccoltak a csapatok és a lányok is kivonultak, akik hősiesen állták a zord körülményeket. Én pedig az egyes kanyarban vártam, hogy a GT3-as csodák elforduljanak a célegyenes végén. Nagy vízfüggönyt maguk mögött húzva ez mindenkinek sikerült. Pár kör után átmentem fotózni a kettes, majd a hármas kanyarba, végül pedig még belefért a Mansell is.
A díjkiosztó után összepakoltam és elindultam haza pihenni. Fáradtan, de elégedetten gördültem ki a Hungaroring főbejáratán.
