Továbbra sem Bamakó, de nem állítom, hogy nem tanultunk tőlük rengeteget.
Első szabály: türelem.
Afrikában semmi nem működik úgy mint a hanyatló nyugaton. A türelem szót, minimum 15 nyelven célszerű megtanulni és még a legegyszerűbb esetekben is alkalmazni kell.
Németországból érkezett utastársamnak egész jól működött. Ő tudta németül is, én nem.
Krémer András néven Agadirban vártam az "Autós Világutazók klubjának elnökét. Természetesen a kezemben, padavanként az:"Obi Van Kenobi" táblával. A reptérről kifelé jövő tömeg arcát látnotok kellett volna...
A tömeghisztéria elkerülése érdekében gyorsan kereket is oldottunk és kerestünk Agadir alatt egy berber falut, a rovásíráshoz hasonló írásmóddal és megpróbáltunk elvegyülni. Több kevesebb sikerrel.
Gyakori vendég vagyok ezen a környéken, gyakran ki is verem a biztosítékot.
Nem.
Ez nem a kitakarított, kiglancolt afrikai riviréra, Agadir plage az amerikai gyorséttermekkel, vagy Pizza Hut-al. Andrásnál Tifnitben azzal kezdem, hogy az óceánparti szeméttelepek vizitje után beülünk egy helyi halsütödébe...
Autentikus hely.
Külföldi csak én szoktam lenni, de én már vittem oda fehér csajt is. Na, olyan se volt még ott.
Mindenesetre enni adnak, fillérekért és aki már járt ilyen helyen az tudja, itt egy hajdani ÁNTSZ dolgozó vagy hara-kirit nyomna, vagy úgy bezárná a helyet, hogy még a kilincset is elvinné.
Szóval itt kajázunk kezdésnek, nem aprózom az elnök úr akklimatizációját.
Másnap pedig máris nekivágunk egy közel 2000 kilométeres körnek. Engem érdekel minden, Őt leginkább az itt jellemző járműpark.
Magyarázhatom én a kozmetikaipar remekeit az itt lévő argánfák, argánolajak, krémek kombinációit...
Úgyhogy gyorsan át is térünk 4 keréken gördülő dolgokra. A gyors itt persze az imént említett türelmet igényli, hiszen az első látványos gyűjtemény, 350 kilométer Quarzazat, Atlas filmstúdió és a város filmiparra épülő konglomerátuma. Itt aztán órákra társat vesztek...
Közben a Trabit többen is vásárlás céljával keresik fel, de mondom nekik, hogy az aktuális zarándoklat számukra Mekka, mert a Trabant nem eladó.
Itt azért nagy a meghőkölés, hogy mi az a Trabant? Ők ezt benézték valami speciális építésü Peugeot 404-nek. Na, ezzel már máskor is vádoltak meg, nem esünk hasra.
András közben kipipálta a filmstúdió teljes guruló, úszó és repülő arzenálját, mikor én nagyképűen megjegyzem, hogy a stúdióban 2018-ban,az Indiana Jones filmben használt terepes teherautó... mellett parkoltam egy teljes éjszakát...
De guruljunk tovább, hiszen Afrika nagy és meleg!
Ennek megtapasztalására a Fint oázisban vadkempingezünk hajnalban én -3 fokot mérek, Andris a sátor belső faláról jeget vakar. Elhiszem neki, mert fényképe van róla.
Innen már csak egy Anti-Atlasz átkelés, néhány (száz) kilométer és máris landulunk a kedvenc városunkban és kedvenc szervizünkben a zagorai Garage Irikiben.
Engem itt nagyon szeretnek. Vagy nem. Mindenesetre szervizelni már sokszor szervizeltem itt, csak ritkán fizettem. Nem garasoskodás, de jobb ha magamnak dolgozok.
Nem a hozzáértés, hanem az "értés" az alapvető problémám. Ha mondjuk szeretnék hozatni a motoros kisegítővel 20 centi 8 mm-es és 20 centi 10 mm-es benzincsövet, akkor a szóbeli instrukciókat keveslik.
Adjak mintát. Adok. Majd hoznak nekem 40 centi 9 mm-est. Na, ez a képlet hogy jött ki?
Amúgy poénkodást félretéve, a terepjárók, teherautók, kamperek hadát szervizelik itt Aziz és a családja. Jelen vannak jelentős nemzetközi versenyeken, mint például az Africa Eco Race, Maroc Desert Challenge, de még a Budapest-Bamakonak is ők a szervizcsapata.
A garázs felszereltsége európai, az áraik is. Mindent is meg tudnak oldani ami a hibajavítást illeti.
Gurulunk tovább!
Egy Világjáró barátunk a Kerekesszékes Nagy Bendegúz Lóránd kopjafája 30 kilométerre van a sivatagban Zagorától Merzouga felé. Idelátogatumk és András felcsavaroz egy emléktáblát a klubunk egy volt legértékesebb, leginformatívabb tagjának emlékére.
A továbbiakban megbeszéljük, hogy a sivatag szélén egy tavaly tönkrement godrumot és a mellette lévő piszteket használva megyünk majd az Algír határ mentén, persze tisztes távra, Fouim Zguid irányába.
Útközben veszekszünk tevékkel, éljük a helyi kajákat, kerülgetjük az elmosott utakat, kapaszkodunk és ereszkedünk ezerrel. Van olyan hidunk ami már nincs, de építik az újat, tudva hogy az se tart majd sokáig.
Mindenfelé rendőri, katonai, közlekedésbiztonsági ellenőrzések, de ezek errefelé megszokottak és mindennaposak. A technika most ezen a héten jól viselte magát ezért sok szervizkép helyett, inkább nézzetek helyi járműparkot a legaljától a legtetejéig.
A fotókat Kremer András készítette.
