Kitörő sikerrel indult a 412-es karrierje, de az olasz technika romba döntött mindent.
A Szovjetunió egyik legelső autógyára 1929-ben kezdte meg működését: a végül Lenini Komszomol Autógyár névre keresztelt üzem a második világháború során katonai járműveket gyártott, majd a béke beköszöntével elkezdték ontani a személyautókat. 1956-ban jelent meg a Moszkvics (jelentése: moszkvai lakos) második generációja, a saját tervezésű 402-es, 1964-ben jött a 408-as, nem sokra rá pedig az erősebb 412-es is bemutatkozott.

1967-től a 412-es négyajtós limuzin, kombi (427) és furgon (434) kivitelben is elérhető volt, magát a formát a Morris Oxford Series V inspirálta, amit előzőleg a Pininfarina álmodott meg. Az orosz összeszerelés kuszaságát jellemzi, hogy ránézésre szinte lehetetlen behatárolni, hogy milyen évjáratú lehet az adott 412-es, hiszen készült a 408-as kerek lámpájával, baba nélküli lökhárítókkal, a C-oszlopra sem mindig jutott lámpa, sőt a hűtőrácsból is kétféle létezett.
A hátsó lámpa peckes, fecskafarokra hajazó indexet kapott és a tankolás is különleges metódust igényel, hiszen a csomagteret kinyitva, a rendszámtábla tartóját lehajtva juthatunk hozzá a betöltőnyíláshoz.
A maga korában kényelmes autónak számított a Moszkvics 412-es, eleinte kormányra szerelt váltóval, egypados üléssorral került forgalomba, később már a négyfokozatú manuális váltó első fokozatát is szinkronizálták és középre, a padlóra került a váltókar, megosztva az első üléseket. Az alapmodelleken megmaradt elöl-hátul a dobfék, de egyes nyugati exportra szánt kiviteleken már kétkörös, szervóval ellátott fékrendszert, elöl pedig tárcsaféket alkalmaztak.
Az önhordó karosszéria elöl független kerékfelfüggesztést kapott trapéz-háromszög lengőkarokkal, hátul a merev tengelyt laprugók kötötték össze a kasztnival. A 412-es globoid csigás kormányművét egyszerűsége, robusztus felépítése és kisebb helyigénye miatt alkalmaztak akkoriban.
A 408-as 1,3 motorját elhagyva egy teljesen új fejlesztésű, 1479 köbcentis, immáron felülvezérelt, négyhengeres, teljesen alumínium motorral frissítették az újdonságot. Érdekesség, hogy a 408-asok is kaptak az 1,5 literes motorból, sőt a 412-es karosszériát is szerelték 1,3 literes motorral, ezt 408 ie-nek hívták - ezek kizárólag a belső piacon voltak fellelhetők.
Nem csak a vasfüggöny mögött, de az Egyesült Királyságban is népszerű modellnek számított a 412-es, ami a rali- és megbízhatósági versenyeken is jól szerepelt. 1968-ban a közel 16 000 kilométeres London-Sydney szakaszon abszolút negyedik helyet szerzett, a 25 000 kilométeres London-Mexikóváros ralin pedig a harmadik legjobb teljesítményt nyújtotta a típus.
A Fiat 124-es és vele a Lada 2101 megjelenése azonban igencsak csökkentette a Moszkvicsok iránti keresletet. Nagy húzása nem volt 1970 után a gyárnak, a 412-es gyártása 1997-ig tartott, az elavult technikai megoldásokat hordozó autókra már nem vágyott szinte senki, 2001-ben szüntették be a gyártást, 2006-ban pedig felszámolták a céget.
Moszkvics 412 (1964-1975)
- 1479 ccm, négyhengeres, soros motor (UZAM-412)
- Teljesítmény: 75 LE
- Kettős lánchajtású vezérműtengely, könnyűfém hengerfej, száraz hengerperselyek, öt helyen csapágyazott főtengely
- Hátsókerék-meghajtás, négy gangos manuális váltó, szinkronizálva
- Tengelytáv: 2400 mm
- Nyomtáv elöl: 1236 mm
- Nyomtáv hátul: 1227 mm
- Hasmagasság: 200 mm
- Fordulókör: 10 m
- Hossz, szél., mag.: 4090 mm/1550 mm/1480 mm magas
- Önsúly: 910 kg
- Megengedett legnagyobb összsúly: 1380 kg
- Végsebesség: 140 km/h
- Gyorsulás (0-100 km/h): 19 s
- Üzemanyagtank: 46 l
- Átlagfogyasztás: 8,8 liter